Kézilabda: Danyi Gábor a tehetséggondozásról és az eredménykényszerről

Leiner Soma - utanpotlassport.huNoha éppen üresek a lelátók, így is különleges hangulat uralkodik a győri kézilabdázók otthonául szolgáló Audi Arénában. Danyi Gábor vezetőedző készségesen fogad minket, s talán örül is, hogy a profi világ hajtása mellett az utánpótlás sikerességéről, a fiatal játékosok szerepeltetéséről, könnyű és nehéz döntésekről beszélhet.Leiner Soma - utanpotlassport.huNoha éppen üresek a lelátók, így is különleges hangulat uralkodik a győri kézilabdázók otthonául szolgáló Audi Arénában. Danyi Gábor vezetőedző készségesen fogad minket, s talán örül is, hogy a profi világ hajtása mellett az utánpótlás sikerességéről, a fiatal játékosok szerepeltetéséről, könnyű és nehéz döntésekről beszélhet.

Danyi Gábor (balra) 2018 nyarán vette át a győriek irányítását Ambros Martíntól  •  Fotó: Dömötör Csaba

− A csapat sikerességét, a rendkívüli eredményeket nehéz lenne kétségbe vonni, a közvéleményt mégis megosztja a győri játékospolitika, a fiatalok menedzselése. Foglalkoztatja ez?

−Természetesen, hiszen a klubvezetés mellett az én koncepcióm is az, hogy minél több saját nevelésű, győri játékos kapjon lehetőséget a világ legjobb csapatában. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy mindig a legmagasabb célokért küzdünk, így hiába tehetségesek a fiatalok, borzasztóan nehezen tudnak megkapaszkodni a csapatban. Bátran állítom, hogy a hazai mezőnyben az egyik legjobb utánpótlás-műhellyel büszkélkedhetünk, mégis, a tehetséggondozás és az eredménykényszer sokszor nem egyeztethető össze.

− Mekkora vívódást jelent az, hogy sokszor nem tud kellő játékidőt adni a fiataloknak?

−Nagyon nagy kettősséget jelent, különösen, hogy több mint egy évtizeden keresztül dolgozhattam az ifjúsági, illetve a juniorválogatott mellett. Éppen ezért úgy vélem, megfelelő rálátásom van arra, hogy egy nemzetközi szinten kézilabdázó fiatalnak mire van szüksége. Sajnos be kell látnunk, hogy a legtehetségesebb játékosaink sem kapnak annyi játékpercet, amennyi a fejlődésükhöz elegendő volna. A következő időszak programja tehát az, hogy a fiataljaink kölcsönben, az NB I kiváló műhelyeiben kapnak lehetőséget a bizonyításra. Így kerül például a nyáron Afentaler Sára Fehérvárra, Pál Tamara pedig az MTK együtteséhez.

− A fiatalok szerepeltetését illetően jó irányt követnek az NB I klubjai?

−Abszolút. Rengeteg magyar fiatal jut szóhoz a már említett MTK-ban, ahol éppen a juniorválogatott kapitánya, Golovin Vlagyimir a vezetőedző. De általánosságban is kijelenthető, hogy a csapatok döntő többsége jó irányt követ. Vannak persze kivételek, ahol szakítottak ezzel a koncepcióval, és inkább külföldi játékosokat foglalkoztatnak, de hála az égnek, nem ez a jellemző.

− Az utánpótlás-nevelést illetően sem lehet okunk panaszra, tekintve az elmúlt évek eredménylistáját…

−Óriási sikernek tartom az U20-as lányok tavalyi vb-sikerét, ráadásul az utánuk következő két korosztályban is egy arany, illetve ezüst volt a mérleg. Nem emlékszem olyan esetre, hogy bármely ország ennyire meghatározó legyen a 18–20 éves korosztály vertikumában, ennyire ott legyen a világ élén. Talán ennél is nagyobb erény, hogy az eredmények folyamatosan jönnek az elmúlt évtizedekben. Ahol én kisebb törést érzek, az a juniorkorosztályból a felnőttmezőnybe lépés: nem megfelelő a menedzselés, versenyeztetés, és gyakori a hibás klubválasztás.

− Ennyire jellemző a „felnőtté válás” problematikája a női kézilabdában is? Vegyünk konkrét példát: mi kell ahhoz, hogy Pál Tamara meghatározó játékos legyen Győrben?

−Érdekes, hogy éppen Pál Tamarát említi. Az ő esetében ki merem jelenteni, hogy tíz faktort figyelembe véve hétben biztosan jobb, mint egy norvég vagy más skandináv játékos. A mentális tulajdonságok, a döntéshozatalok, a kudarc, illetve a siker kezelése azonban mind olyan tényezők, amelyekben nemcsak Pál Tamarának, hanem a magyar játékosok döntő többségének fejlődnie kell. Edzői szemmel pedig fontos, hogy ne csak az edzés elejétől a végéig figyeljük őket, hanem komplex módon foglalkozzunk velünk.

− Beszéltünk a magas szintű elvárásokról – itthon a sikerek ellenére sincsenek könnyű helyzetben az edzők, vezetők. Hogyan küzd meg ezzel?

−Tény, hogy itt Győrben nem elég szimplán nyerni, ugyanakkor aki nem bírja a nyomást, az nem idevaló. Ettől függetlenül úgy vélem, hogy egy-egy rosszabb idény után is hinnünk kellene az elkezdett szisztematikus munkában, nem pedig fejeket követelni, állásokat megszüntetni. Ha pedig éppen nem érünk oda a világ tetejére, az NB I élére, nem csüggednünk kell, hanem megkeresnünk és kijavítanunk a hibákat. A profi világgal szemben azonban teljesen más fókuszba kell helyeznünk az utánpótlást, hiszen az a jövőről szól, így az eredmények hajszolása helyett a tehetséggondozásnak kell előtérbe kerülnie.

További korosztályos hírek KÉZILABDÁBANa sportági aloldalunkon.