Rg: Gyerőné Fritsch Zsuzsa ma is halad a korral

Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.huHeni néni és Sári néni. A magyar ritmikus gimnasztika két legendás alakja. Gyerőné Fritsch Zsuzsa számára ők voltak, akiktől versenyzőként és edzőként egyaránt a legtöbbet tanulta. Pedig több volt köztük a különbség, mint a hasonlóság. Dr. Abádné Hauzer Henrietta a sportos, atlétikus, Berczik Sára pedig a táncos, művészi vonalat képviselte a sportágon belül. Kettőjük közös munkájának eredményeképpen lett hazánkban is népszerű az a sport, amelyet sokáig művészi tornának, később modern gimnasztikának, majd ritmikus sportgimnasztikának, ma pedig egyszerűen csak ritmikus gimnasztikának hívnak.Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.huHeni néni és Sári néni. A magyar ritmikus gimnasztika két legendás alakja. Gyerőné Fritsch Zsuzsa számára ők voltak, akiktől versenyzőként és edzőként egyaránt a legtöbbet tanulta. Pedig több volt köztük a különbség, mint a hasonlóság. Dr. Abádné Hauzer Henrietta a sportos, atlétikus, Berczik Sára pedig a táncos, művészi vonalat képviselte a sportágon belül. Kettőjük közös munkájának eredményeképpen lett hazánkban is népszerű az a sport, amelyet sokáig művészi tornának, később modern gimnasztikának, majd ritmikus sportgimnasztikának, ma pedig egyszerűen csak ritmikus gimnasztikának hívnak.

Gyerőné Fritsch Zsuzsa szerint minden kislánynak a ritmikus gimnasztikával kellene kezdenie a sportolást.

„Edzői pályámat talán még a versenyzőinél is jobban meghatározta Heni néni személyisége” – emlékszik meghatódva Gyerőné Fritsch Zsuzsa a ritmikus gimnasztika hazai megalapítójára, akihez érzelmileg is nagyon sok szállal kötődött. – „Nem könnyű erről beszélni, hiszen intelligenciája, karizmatikus személyisége, pedagógiai érzéke miatt mindig is csodáltam, edzői elképzeléseivel viszont gyakran nem értettem egyet. Hatvankilencben, amikor elvégeztem a TF-et, új, modern edzéselméletek jöttek divatba. Ezeket tanulva jöttem rá, mit kell másképp csinálnom. Mivel később féltem, hogy velem is előfordulhat hasonló, arra kértem a versenyzőimet, azonnal szóljanak, ha már nem vagyok elég korszerű. Ez végül egyszer sem történt meg, igaz, mindig is haladtam a korral. A karrieremben ugyanakkor szinte másoltam az övét: válogatott edző lettem, mint ő, nemzetközi bíró lettem, mint ő, tanítottam a SOTÉ-n, mint ő. Hálával tartozom azért, mert nemcsak edzett, de nevelt is minket. Utazásaink során soha nem mehettünk el szó nélkül egy szép épület, egy múzeum, vagy egy kiállítás mellett. Ebben mindenképpen követtem edzőként a példáját.”

A közvélemény számára a ritmikus gimnasztika gyakorlatilag egyet jelent a nőiességgel – a kislányos szülők számára pedig kézenfekvő választás, amikor a sport kérdése először felmerül egy családban. A gondok akkor kezdődnek, amikor a gyerekről kiderül: tehetséges, edzője pedig a versenysport felé próbálja terelni.

„Gyönyörű, ugyanakkor kemény sportág a miénk. A nemzetközi szint eléréséhez hihetetlen mennyiségű munkára van szükség. Én megragadtam a napi öt-hat óránál, de a legjobbak manapság már ennél is többet edzenek. Mégis úgy gondolom, minden kislánynak nálunk kéne kezdenie. A fegyelmen túl olyan fizikai tulajdonságokat fejlesztünk, amelyekkel megadjuk az alapokat ahhoz, hogy később akár egy másik sportágban is sikeresek lehessenek” – jellemzi sportágát a mesteredző, aki büszke rá, hogy egykori versenyzői a civil életben is jól megállják helyüket. Amikor legsikeresebb tanítványára, Fráter Viktóriára terelődik a szó, az ő példájával bizonyítja, milyen fontos tényező a sportoló egyénisége és akaratereje:

„Viki nem volt könnyű eset, de olyan lelkierővel rendelkezett, mint nagyon kevesen. Minden tudásommal segítettem őt, de a végeredmény egyedül rajta múlott. Amikor utolsó olimpiájára, Sydneyre készült, már huszonhárom éves volt, sokan megkérdőjelezték, mit is keres még a tornateremben. De őt nem lehetett megállítani. Olyan vékony lett a kvalifikációs világbajnokságra, mint még soha, s úgy edzett, mint senki más. Sportágunkban nemzetközi szinten is ritka, ha valaki három egymást követő olimpiára kijut. Magyar versenyzőnek ez azóta sem sikerült. Nemhogy háromszor, de egyszer sem.”

Gyerőné Fritsch Zsuzsa karrierje során sok időt töltött a legkisebbekkel. Már edzősködése első éveiben abba a szerencsés helyzetbe került, hogy az OSC szakosztálya a kőbányai szűk és fénytelen helyiségből a Losonci utcai általános iskola modern és világos tornatermébe költözhetett. Itt pedig nemcsak kellő teret kaptak a szép ívű dobásokhoz, de utánpótlásbázist is. Versenyzőiket többnyire a tanulók közül választották.

A szakember számára akkoriban ezek sorsdöntő pillanatok voltak. Az első találkozásnak ezért meg is volt a jól bejáratott koreográfiája:

„A kiválasztás a megjelenéssel kezdődött, hiszen nálunk az átlagosnál tökéletesebb alkatra van szükség. Ha az rendben volt, akkor minden kislánnyal elbeszélgettem. Azt figyeltem: csillog-e a szemük, van-e egyéniségük? Csak ezután néztem meg, kötött-e az izomzatuk, hiszen ebben az esetben kevés esélyük volt arra, hogy sikeresek legyenek. A lazaság előfeltétel volt régen és most is, bár ami húsz éve még jó volt, az ma már nem elég. Csak a kivételes adottságú gyerekekből lehet sikeres versenyző.”

A mesteredző pályája elején gyakran hallott egy mondatot, amely mindig rossz érzéseket váltott ki belőle: „vele aztán hiába próbálkozol, soha nem lesz laza!” Neki ez egyetlen tanítványával kapcsolatban sem fordult meg a fejében. Inkább a legújabb anatómiai és élettani kutatásokat bújta, és személyre szabott fejlesztési módszereket dolgozott ki a számukra.

Határozottsága és céltudatossága ellenére Gyerőné Fritsch Zsuzsa máig megőrizte érzékenységét és finomságát. No és páratlan frissességét, amellyel 49 évnyi edzősködés után is fáradhatatlanul tanítgatja az óvodás és iskolás kislányokat. Lépni, sasszézni, szökkenni, mosolyogni. Nem feltétlenül bajnoknak, de ízig-vérig nőnek lenni.

További korosztályos hírekTORNÁBANa sportági aloldalunkon.