Vívás: a 16 éves Dékány Kinga éremért megy Argentínába

Dékány Kinga (háttal) az ob-döntőjében Borsody Emmával vívott • Fotó: MTI

Dékány Kinga (háttal) az ob-döntőjében Borsody Emmával vívott  •  Fotó: MTI

Kocsmár-Tóth István – utanpotlassport.huDékány Kinga sporttörténelmet írt 2017-ben, mikor alig két hónappal 16. születésnapja után– tehátmég kadétkorúként – megnyerte a felnőtt magyar bajnoki címet. Galli Zsolt tanítványa a korosztályos Eb-n is remekelt, míg a vb-n egy egyéni hetedik hellyel kellett beérnie, igaz egyik nagy álma beteljesüléséhez ez is elég volt…

– A veronai kadét-világbajnokságon elért hetedik helyeddel vívtad ki az ifjúsági olimpiai indulást. A beszámolók szerint a sírás határán táncoltál a kiesés után, mennyiben volt vigasz, amikor megtudtad, hogy megvan a kvóta?

– Igazából nem is csak a határán voltam a sírásnak, hanem el is sírtam magam. Nagyon szerettem volna egy érmet a vébéről, és azt éreztem, hogy fejben fáradtam el az asszó végére, ezért kaptam ki. Utána kérdeztem is az edzőmet, hogy de legalább a kvóta megvan-e igy, és amikor mondta, hogy igen, ismét elsírtam magam, ezúttal viszont már örömömben. Úgyhogy mondhatjuk, igen, vigaszt jelentett, hogy megvan az indulás.

– Október elején utaztok ki Buenos Airesbe, az idény szempontjából nem éppen a legjobb időpontban, mivel az olimpia hazai válogatóversenyekkel ütközik, ráadásul a felkészülést is meg kellett variálni emiatt.

– A felnőttválogatóról fogok lemaradni, ami valahol bosszantó, de remélem, hogy később így is ki tudom harcolni, hogy tagja legyek a válogatott keretnek. De ezzel most még nem akarok foglalkozni. A prioritás az ifjúsági olimpiáé. Két héttel hamarabb kezdtük el a felkészülést, mint egyébként kellett volna, emiatt nem is volt túl hosszú nyári szünetem, de ezt most nem bánom. Mégis csak a korosztályom legnagyobb világeseményére utazhatok, amelyen közel 4000 sportoló lesz jelen. Biztos vagyok benne, hogy különleges élményt jelent majd részt venni rajta, és ez megéri az extra készülődést.

– Mi a cél?

– Ha már kijutottam, szeretnék éremmel hazajönni.

– Ezek szerint jó formában érzed magad.

– Vívásban nincs olyan, hogy mindig jó formában van az ember. Jó állapotban érzem magam, de őszintén megvallva az eddigi versenyeimen nem is a fizikai fáradtsággal volt gondom, inkább mentálisan fáradtam el idő előtt. Azt remélem, hogy sikerül jól időzítenünk, és erőben, fejben egyaránt a csúcson leszek Buenos Airesben.

– Ha valahol nem lehetett gondod a mentális fáradtsággal, akkor az a tavalyi felnőtt országos bajnokság, ahol rögvest sporttörténelmet is írtál: az első békéscsabai egyéni ob-címet nyerted, mindezt a valaha volt legfiatalabb versenyzőként női párbajtőrben. Több mint fél év távlatából, hogyan emlékszel vissza a sikerre?

– Nagyon-nagyon boldog és büszke voltam. Előtte álmodni sem mertem a győzelemről, mivel ott volt a mezőnyben az olimpiai bajnok Szász-Kovács Emese is. Végül a döntőben nem vele, hanem Borsody Emmával találkoztam, aki sokáig vezetett is ellenem, és valóban, ezúttal az asszó vége sikerült kifejezetten higgadtan és jól, akkor sikerült fordítanom.

– Az ob-győzelem mellett sem volt rossz az utolsó kadétéved, mire emlékszel vissza a legszívesebben?

– A legnagyobb büszkeség tényleg a felnőtt országos bajnoki címem, de hogy mi a legszebb emlék? Ez nem egyszerű kérdés. Talán az Európa-bajnoki döntőn az utolsó tus, amellyel 45:43-ra legyőztük az oroszokat, hozta a legboldogabb pillanatokat.

Minden idők legfiatalabb magyar párbajtőrbajnoka, Dékány Kinga és mestere, Galli Zsolt  •  Forrás: bmsextra.hu

– Túl a sikeres ifjúsági olimpiai részvételen, milyen céljaid vannak – immáron juniorként – 2018–2019-re?

– A korosztályváltás sosem egyszerű, remélem, hogy minél hamarabb bele tudok rázódni a nemzetközi juniormezőnybe. Már tavaly is indultam jó néhány versenyen, így talán olyan nagy változás nem lesz. A junior Európa- és világbajnokságra mindenképpen szeretnék kijutni, és reményeim szerint a válogatottban is lesz helyem.

– A budapesti felnőtt vb ott lebeg a szemed előtt?

– Először a korosztályos eseményeken legyünk túl, utána persze jó lenne a hazai vébén is pástra lépni.

– Az ifjúsági olimpiától indultunk, mi a helyzet az olimpiával?

– Az a végcél, 2024-ben Párizsban mindenképpen szeretnék ott lenni, aztán hogy lesz-e másik alkalom, nem tudom. Tokió sem lenne rossz, de nagyon közel van, én pedig csak 18 éves leszek akkora. A párbajtőr nem feltétlen a legfiatalabbak sportja. Ezért is lehet majd hasznos a Buenos Aires-i tapasztalat.