B. G. – utanpotlassport.hu Gerendás György a hetvenes-nyolcvanas évek világklasszis pólósa az 1976-os montreali olimpián ért fel játékos-pályafutása csúcsára, amikor Szívóssal, Faragóval, Csapóval és a többi kiválósággal együtt az olimpiai dobogó tetejére állhatott. Négy évvel később, Moszkvában tagja volt az olimpiai bronzérmes válogatottnak, s két vb-ezüst, valamint egy-egy Eb-arany és -ezüst is ott díszeleg a vitrinjében. Később edzőként is a maximalizmus jellemezte, s noha máig a legvehemensebb trénerek egyikének tartják, a szakmai tudását soha nem kérdőjelezte meg senki. Lánya, a 20 éves Matilda az őszi idénytől az FTC felnőtt élvonalbeli csapatát erősíti.B. G. – utanpotlassport.hu Gerendás György a hetvenes-nyolcvanas évek világklasszis pólósa az 1976-os montreali olimpián ért fel játékos-pályafutása csúcsára, amikor Szívóssal, Faragóval, Csapóval és a többi kiválósággal együtt az olimpiai dobogó tetejére állhatott. Négy évvel később, Moszkvában tagja volt az olimpiai bronzérmes válogatottnak, s két vb-ezüst, valamint egy-egy Eb-arany és -ezüst is ott díszeleg a vitrinjében. Később edzőként is a maximalizmus jellemezte, s noha máig a legvehemensebb trénerek egyikének tartják, a szakmai tudását soha nem kérdőjelezte meg senki. Lánya, a 20 éves Matilda az őszi idénytől az FTC felnőtt élvonalbeli csapatát erősíti.
GERENDÁS GYÖRGY
„Sokáig szóba sem került Matildánál a vízilabda, bár négyévesen már megtanult úszni. Ő inkább a színpadhoz vonzódott, előbb Gór-Nagy Mária színi tanodájába járt, aztán meg, amikor én Egerbe szerződtem edzőnek, és odaköltöztünk, társastáncolni kezdett. Néha eljött ugyan az uszodába, meghallgatta, hogyan kiabál az apukája az edzésen, vagy ordít a meccseken, de nem különösebben érdekelte a póló. Aztán egyszer csak mégis kibökte: vízilabdázni szeretne. Talán tizenhárom volt akkor. Meglepődtem, de persze örültem. Annak ellenére is, hogy nagy hátrányban volt a társaihoz képest, akik már jó ideje játszottak. Teljes korosztályok maradtak ki neki, úgyhogy sokat foglalkoztam vele külön is. Ezzel együtt a további pályafutása is elég hányattatott volt, mert visszajöttünk Pestre. Az UVSE-ben folytatta, aztán egy év Tatabánya következett, az ősztől pedig abban a Ferencvárosban játszik, amelynek én vagyok a szakmai igazgatója. Nálunk az OB I-es csapat állandó tagja, de a jelek szerint sajnos nem illik bele abba a trendbe, amely általánosságban a mai magyar vízilabdát jellemzi. Ő vékony, alacsony lány, miközben – úgy szoktam mondani – a terminátorok korát éljük. A gének mindenesetre megvannak benne, és én azt tapasztalom, igenis képes hasznot hajtani a csapatának. Fineszes sportoló, aki mindig együtt él a játékkal, jól látja meg a kínálkozó lehetőségeket, csomó kiállítást ítélnek róla; szóval sokat melózik a vízben. Egyébként elhatároztam, hogy nálunk odahaza nem lesz téma a póló. Amikor például ketten megyünk haza kocsival a meccse után, véletlenül sem hozom szóba, hogy mit láttam. Az persze előfordul, hogy harmadnap elmondom neki, mit csinált jól, mit rosszul, és úgy veszem észre, a taktikai jellegű megjegyzéseimet mindig elfogadja. Amennyiben viszont én vezetem az edzést, és a sokadik hosszt úszatom vele, az gyakran nem tetszik neki. Mivel a szakosztályban, amelyben játszik, én vagyok a szakmai vezető, furcsa a helyzetünk, de Matilda rendkívül intelligensen kezeli a szituációt, és soha nem mesél a csapat körüli dolgokról, a problémákról, arról, hogy mi hangzott el az öltözőben. Bár most az orvosi egyetemre készül, azt gondolom, bátran kitűzhet magának komoly célokat a vízilabdában is. Boldog lennék, ha valóban meghatározó játékos válna belőle a Fradiban, akkor meg pláne, ha egyszer a válogatott összeállításának olvasásakor fölfedezném a nevét.”
GERENDÁS MATILDA
„Jó későn kezdtem a pólót, valamikor a huszonnegyedik órában. Előbb színésznő, majd társastáncos szerettem volna lenni, az előbbi azonban az Egerbe költözésünk miatt nem valósulhatott meg, az utóbbit meg apa nem támogatta. Mivel igazi vizes családból jövök, ráadásul anya akkoriban a BVSC-uszoda igazgatója volt, korán megtanultam úszni. Adta magát, hogy kipróbáljam a vízilabdát, úgyhogy belevágtam. Egerben apa akkori másodedzőjének, Tóth Kálmánnak az irányításával kezdtem játszani, de már elsőéves serdülőként, vagyis a többiekhez képest nagyon későn. Ugyanakkor tisztában voltam a játék alapjaival, hiszen otthon apa állandóan videóról elemezgette a meccseket, de még az is előfordult, hogy a tengerparti nyaralásunkon a homokban kavicsokkal mutatott meg nekem egy-egy taktikai variációt. Amúgy a legjobban még szintén Egerben, abban a csapatban éreztem magamat, amelyet Nagy Pista bácsi vezetett. Az a hangulat, ami ott uralkodott, máig bennem él. Érdekes egyébként, hogy anya nem forszírozta különösebben a vízilabdát; mindig azt mondta, a női póló egészen más, mint a férfi, sok a féltékenység, a vita, a lányok között semmi sem fekete és fehér. Azt kell, hogy mondjam, sok mindenben igaza volt, de a sportágat persze nagyon szeretem. Apát sokat láttam a kispadon, és nekem mindig természetes volt, ahogyan viselkedett. Nem foglalkoztam vele, hogy miért üvölt, miért ugrál, miért tépi le az ingét, mert tudtam, hogy ha meccs van, akkor minden külső körülményt kikapcsol, és kizárólag a medence, a csapat létezik a számára. Biztos vagyok benne, hogy ő a legjobb szakember. Ezzel együtt, amikor kiderült, hogy a Fradi női csapatának a kispadjára is leül másodedzőként, közöltem a tesómmal, hogy elköltözöm hozzá… De ez csak vicc volt. Annak, hogy ő vízilabdázóként a főnököm, van előnye és hátránya is, hiszen folyamatosan, testközelből tanulhatok tőle, ugyanakkor gyakran hallom vissza, hogy persze, mert ő a Gerendás lánya… Szeretnék gyerekorvos lenni, és a nyáron, amikor kis időt eltölthettem Ghánában egy segélyszervezetnél, ez az elhatározás csak erősödött bennem. És a pólóval is hosszú távon számolok, a kérdés csak az, hogy a vízilabda is kalkulál-e majd velem, a százhatvanöt centis lánnyal...”
További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.