Kézi: Pádár Ildikó az FTC utánpótlásedzőjeként érzi magát igazán jól

Bruckner VinceA Ferencváros kézilabdacsapatának korábbi klasszisa, Pádár Ildikó a visszavonulása után sem szakadt el a sportágtól: a 202-szeres válogatott, Európa-bajnok beállós a zöld-fehérek utánpótlásával kezdett dolgozni, jelenleg a 2004-es korosztályt irányítja, amely nemrég rangos nemzetközi tornát nyert Csehországban.
Bruckner VinceA Ferencváros kézilabdacsapatának korábbi klasszisa, Pádár Ildikó a visszavonulása után sem szakadt el a sportágtól: a 202-szeres válogatott, Európa-bajnok beállós a zöld-fehérek utánpótlásával kezdett dolgozni, jelenleg a 2004-es korosztályt irányítja, amely nemrég rangos nemzetközi tornát nyert Csehországban.

– Olimpiai, világ- és Európa-bajnoki mérkőzések után milyen érzés tizenhárom éves gyerekekkel foglalkozni?

– Nagyon élvezem, először is örültem, hogy maradhattam a Ferencvárosban. Miután befejeztem az aktív pályafutásomat, rögtön elkezdtem az utánpótlással foglalkozni. Először kicsit nagyobb korosztállyal, mostanában pedig a tizenkét-tizenhárom évesekkel. Eleinte persze furcsa volt, hogy nem én állok a pálya közepén, és nekem dirigálnak, hanem én osztom ki a kispadról az instrukciókat.

A 202-szeres válogatott Pádár Ildikó nagyon élvezi a közös munkát a gyerekekkel  •  Forrás: fradi.hu

– Rövid ideig dolgozott felnőttekkel is, a válogatott másodedzőjeként. Milyen más kvalitásokat igényel a felnőttek irányítása?

– Teljesen másokat. A válogatottba már kész játékosok érkeznek, ott legfeljebb csiszolni kell bizonyos elemeket. Az utánpótlásban viszont az alapoktól kell kezdeni, nekünk kell felépítenünk a játékosokat.

– Híresen kemény játékosnak ismertük meg. Mennyire építi be ezt a gyerekek játékába?

– A kézilabda eleve nagyon kemény sportág, rengeteg ütközéssel. Már amikor a legkisebbek játszanak öt-hat évesen, akkor is látszik, ki az, aki bele mer menni az ütközésekbe, felvállalja a párharcokat. Általában ők maradnak meg nálunk hosszútávon. Mert ugye, aki kézilabdázni szeretne, vállalja azt is, hogy a sportág tele van esésekkel, lila-kék foltokkal.

– A pálya szélén mindig pozitív, mosolygós ember. Előfordul, hogy kiabál a játékosokkal?

– Nagyon ritkán. Inkább türelmes, nyugodt típusnak tartom magam. Persze, pályán egészen más volt, ott fel kellett vállalni a küzdelmet, de a gyerekekkel nagyon türelmesnek kell lenni, folyamatosan javítani a munkájukat . Azt gondolom, ha üvöltöznék, attól nem tanulnának meg jobban kézilabdázni.

– Gondolom, a kollégákkal is jól kijön, elvégre korábbi csapattársaival dolgozik együtt.

– Természetesen. Bevallom, nem gondoltam volna, amikor befejeztem a játékot, hogy ilyen sokáig, sőt még jelenleg is együtt fogunk dolgozni, de nagyon örülök neki, hogy így alakult. Szarka Éva és Fiedler Adrienn irányítja az enyémnél idősebb együtteseket. Rengeteg dolgot meg tudunk beszélni, adjuk egymásnak a játékosokat, ki tudjuk kérni a másik tanácsát. És persze ott van Kökény Bea, aki idézőjelben a főnökünk, vele is sokat kommunikálunk, ő is mindenben segít. Hasonló a helyzet, mint amikor még játszottunk: a pályán tudtuk, hogy mindenben számíthatunk a másikra, és ez szerencsére a mai napig nem változott meg.

– Rövid ideig volt a felnőtt válogatott másodedzője. Nem vonzó valamelyik felnőttcsapat kispadja?

– Inkább maradnék a gyerekekkel. Persze, én is elgondolkodtam rajta, mi lenne, ha juniorkorúakkal esetleg felnőttekkel dolgoznék, de rájöttem, hogy igazából itt érzem jól magam. Szerintem előbb-utóbb minden edző megtalálja azt a korosztályt, amely a leginkább passzol a stílusához, és úgy érzem, itt tudok a leghatékonyabban működni.

– Látja már a következő Pádár Ildikót a csapatában?

– Van egy-két jó kis beállós az utánpótlásban, viszont ezt ekkora gyerekekről nagyon korai megmondani, ugyanakkor nagyon remélem, hogy lesznek még Pádár Ildikók a pályán.

További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalon.