A jövő tegnap újrakezdődött

Noha az alkalmi nézőtéren a régi idők focijának nagyjai is helyet foglaltak (a teljesség igénye nélkül: Bene Ferenc, Grosics Gyula és Mészöly Kálmán), a sajtótájékoztató apropója egészen más volt. Mindez azt követően derült ki, hogy előbb Csányi Sándor, az OTP Bank, majd Hernádi Zsolt, a Mol Rt. elnök-vezérigazgatója kapott szót. A kettejük között ülő MLSZ-vezér, Bozóky Imre pedig elégedetten hallgatta, amint kollégái nyilvánosságra hozták: 550 millió forintot fordítanak az utánpótlás javára.
Ezt úgy tessenek érteni, hogy a következő esztendőben mindkét társaság 275-275 millióval támogatja a fiatalok képzését. Az összegből sok mindenre futja, telik belőle a programban részt vevő több mint két és fél ezer szakember fizetésére, az 1600 (!) csapat utaztatására, valamint a fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges felszerelések beszerzésére is. És ha már fentebb használtuk a program kifejezést, jegyezzük meg, ez a kezdeményezés nem újkeletű, hanem - Bozóky Imre elnök szavaival élve - "…az életben tartott Bozsik-program teljes lendületből való folytatása".
Ezek után aligha kell magyarázni, hogy a hivatalosan OTP-Mol Bozsik Labdarúgó- akadémia néven futó képzés élére az a Mezey György került, aki korábban a Bozsik-program első számú szakmai felelőse volt.
"Úgy gondolom, a magyar labdarúgás számára ez sorsdöntő nap - kommentálta a történteket a futballt a mai napig amatőrszinten űző Csányi Sándor. - Ritka, hogy a nagyvállalatok félreteszik önös érdekeiket, és a jövőbe fektetnek. Ha valami nem számít pénzkidobásnak, akkor az az utánpótlás támogatása. A megállapodás egyelőre egy esztendőre szól, de természetesen mi hosszú távra tervezünk."
Hernádi Zsolt már maga előtt látta - mondjuk - a 2014-es világbajnokságon rajthoz álló magyar együttest.
"A foci több mint sportág. Mindannyiunk közös játéka, gyerekeké, felnőtteké, fiúké, lányoké. A labdarúgás mifelénk nemzeti ügy, e helyütt ezért is idézném idősebb barátomat, aki egyszer azt találta mondani: az igazi rendszerváltás akkor jön el Magyarországon, ha a válogatott megint kijut a világbajnokságra, és ott meccset nyer. Ezért bízom benne, hogy a mai fiatalok profi futballisták, válogatottak, világbajnoki résztvevők lesznek."
És a nevető harmadik: "A magyar labdarúgás százhárom éves történetének legszebb napja ez. Bár a múltban számos sikert könyvelhettünk el, hozzátehetem, hogy egyben a legszebb győzelem is. Remélem, hogy százezer gyereket teszünk ezzel boldoggá" - mosolygott Bozóky Imre, mielőtt a három elnök aláírta volna azt a szerződést, amely papíron október 15-én lép érvénybe, s amelyet a bizalom és a hit jeleként aposztrofáltak a felek.
Meg sem száradt a tinta a papírokon, amikor a hét év körüli Matyira szegeződtek a tekintetek. Matyiról feltétlenül tudni érdemes: a vele egykorú Barbara társaságában érkezett az összejövetelre, s arra is fény derült, hogy ő a magyar válogatottnak, játszótársa pedig a Biatorbágynak drukkol. Matyi eztán a sípjába fújt, a Csányi, Hernádi, Bozóky hármas pedig egyszerre végezte el a "kezdő rúgást".
Hajrá, magyarok! Hajrá, Biatorbágy! ---- Mezey György, az OTP-Mol Bozsik Labdarúgó-akadémia igazgatója: "Az összeg, vagyis az ötszázötvenmillió forint pontosan arra lesz elég, hogy az egy évre tervezett program kiadásait fedezze. Akkor lehetünk majd igazán elégedettek, ha a most szerződő felek egy esztendő múlva, látva a program eredményeit, sikerességét újra megállapodnak, s már nemcsak egy évre szólna az újabb szerződés, hanem hosszú távra…"

Nyilasi Tibor, a Magyar Labdarúgó-szövetség utánpótlás bizottságának vezetője: "Örömmel tölt el bennünket az OTP és a Mol szerepvállalása, amelynek eredményét majd csak öt-tíz év múlva mérhetjük le. Reméljük, a támogatás hatására még több gyermek szereti meg a futballt, akikből majdan remek labdarúgók válhatnak."

Gellei Imre volt szövetségi kapitány, a ZTE vezetőedzője: "Meggyőződésem, a program hasznos, éppen ezért dicséretes dolognak tartom annak támogatását. Ott voltam a nyáron Zánkán, szemtanúja lehettem az országos döntőnek, és tapasztalhattam, hogy rengeteg tehetséges gyermek futballozik hazánkban, akikből megfelelő munka, irányítás mellett kiváló futballisták válhatnak." ---- Az utóbbi évek tapasztalatai azt mondatják, korosztályos csapataink nagyobb eséllyel indulnak harcba az éppen aktuális selejtezősorozatokban, mint a felnőtt válogatott. Igaz, hiba lenne azt állítani, hogy a Lothar Matthäus vezette nemzeti együttesnek nincs sansza kijutni a németországi világbajnokságra, mint ahogy abban sem lehetünk biztosak: az U19-es együttes ott lesz 2005 nyarán Észak-Írországban az Európa-bajnokságon. A lehetőség azonban adott, ugyanis az Ubrankovics Mihály által edzett U19-es válogatott csoportelsőként végzett a feröeri tornán, így most már "csak" az szükségeltetik a fináléhoz, hogy jövő tavasszal Olaszország, Belgium és Örményország is a magyar csapat mögött végezzen a soron következő kvalifikációs körben.
Egyelőre azonban maradjunk a Feröer szigeteknél, ahol az első találkozón Wales ellen egygólos vereséget szenvedett az U19-es válogatott, majd a házigazdák 3-0-s legyőzését követően a Görögország elleni 2-1 a csoportgyőzelmet jelentette. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy egészen elképesztő sérüléshullám söpört végig az együttesen, akkor igencsak dicséretes a labdarúgók teljesítménye.
"Már amikor elutaztunk, akkor éreztem, hogy a csapat volt már jobb formában is - értékelte a tornát Ubrankovics Mihály. - Ez a sejtelmem igazolódott a Wales elleni összecsapáson, amikor egy döntetlenszagú meccsen veszítettünk egy nullára. A Feröer szigetek rakkolós csapatát magabiztosan vertük három nullára, majd Dzsundzsák Balázs duplájával annak ellenére legyőztük Görögországot kettő egyre, hogy szinte elfogytunk a harmadik találkozóra. Végig gondjaink voltak a rengeteg sérülés miatt, azonban a nehéz helyzet újabb szakmai és emberi értékeket hozott a felszínre. Szeretném megköszönni a klubok segítségét, és noha a realitás nem mellettünk szól a tavaszi sorozatban, a vágyunk természetesen az, hogy részt vegyünk az Eb-döntőn."
És hogy miért volt különösen nehéz helyzetben a Feröer szigeteken az U19-es együttes?
Nos, az Újpest támadója, Feczesin Róbert a kora alapján még tagja lehetett volna a gárdának, ám ő már az U21-es csapatot erősíti, az alapembernek számító Kiss Zoltán szalagszakadás miatt volt kénytelen otthon maradni, a csapatkapitány Kecskés Tamás sérülten utazott a tornára - pályára azonban nem léphetett -, Sütő László pedig az első mérkőzésen szenvedett vállszalagszakadást. Ekkora balszerencsehullám közepette azon már meg sem érdemes lepődni, hogy a másodedző Már Károly egy séta során elesett, és eltörte a kezét…