Menthető elfogultság – Malonyai Péter jegyzete

Hallgatom Gyurta Dániel futam utáni nyilatkozatát – egy hiteles, felnőtt férfi hiteles szavai. Volt már ilyen helyzetben – mondja –, akkor is talpra tudott állni, most sem lesz másképp. Új edző, új stílus, a mellúszás talán a legbonyolultabb úszásnem, ez magyarázat arra, hogy most nem járt sikerrel.

Magyarázat tehát, nem mentség, és ez így van jól. Mentségre ugyanis nincs szüksége. Háromszor volt világ-, kétszer Európa-bajnok, Londonban olimpiai aranyérmes, miért kellene sorban állnia felmentésért? Teljes mellszélességgel vállalja a felelősséget, s mondja, megy tovább. A sportban sohasem tudni, mit hoz a holnap, az úszásban különösen, de esetében ez mellékszál. A lényeg, hogy folytatja az útját, hogy a végére járjon annak, mi van még benne. Jut, amire jut, abban biztos vagyok, hogy amikor majd azt mondja, itt a vége, nem marad benne hiányérzet, azzal a tudattal fordít hátat a versenyzésnek, hogy teljes a kép.

Beszélhetett volna az elmúlt esztendők gondjairól, esetleg arról, milyen hatással volt a hétköznapjaira hajdani edzője, a legendás Széles Sándor betegsége, majd fájóan korai halála, de eszébe sem jut. Magánügy ez, tudja, érzi, az úszás egyéni sport, ő ugrik be a medencébe, az ő mozdulatai döntenek a sikerről, a kudarcról, övé a felelősség.

Elfogult lennék? Minek a feltételes mód, az vagyok. És nemcsak vele, hanem edzőjével, Nagy Józseffel is, hitelességért neki sem kell a szomszédba mennie. Eredményekért sem, olimpiai bajnok, világcsúcstartó tanítványokkal nem véletlenül tagja a sportági Hall of Fame-nek. Akárcsak Gyurta, ő sem csupán ismert, hanem elismert a világ úszósportjában. Szentül hiszem, hogy nagy találkozás az övék, azt pedig csak remélem, hogy a viharoktól, elfogultságoktól, irigységtől sohasem mentes magyar úszásban nem a kárörvendés uralkodik aktuális sikertelenségük nyomán.

Meg nem esküdnék rá, Nagy József munkára sarkalló örökbecsűjére annál inkább: „Csak az a biztos, hogy semmi sem biztos.”

Könnyű neki, van mire pesszimistának lennie.