Biczó egyetlen századdal Cseh előtt

„Már nagyon várom a kétszázat" – mondogatta Biczó Bence a bajnokság első két napján, nos, a harmadikon eljött a nagy viadal, amely tán az egész ob legnagyszerűbb csatáját hozta. Biczó mellett természetesen az aranyért hajtott Cseh László és Verrasztó Dávid is, továbbá a görög Joannisz Drimonakosz, aki az utolsó három Eb-n egyaránt érmes volt ebben a számban (igaz, 2008-as aranyát elvették doppingvétség miatt: csúnya ügy, a fiút tudtán kívül etették tiltott szerrel, eltiltását követően csaknem öngyilkos lett). Biczó keményen belekezdett, szinte végigvezetett, Cseh azonban egyre feljebb és feljebb jött, az utolsó ötvenen már átvette a vezetést, de Biczó még rá tudott tenni egy lapáttal a hajrában, a végén így is a szerencse döntött: egyetlen századmásodperccel végül megelőzte Cseh Lászlót. Az idők kifejezetten inspirálóak: Biczó hatodik, Cseh a hetedik helyre jött fel a világranglistán.

Hasonlóan nagy csata zajlott ötven mellen, ahol Financsek Gábor némi meglepetésre legyőzte Gyurta Dánielt, bár a világbajnok közölte, most csak az idő számított, az pedig éppen annyi lett, amennyit tervezett. Gyurta egyébként nem emiatt volt elkeseredve: öccse, Gergely egyetlen másodperccel maradt el 1500-on az olimpiai A-szinttől, így az Eb-re maradt ennek a teljesítése, ami fontos, Dani ugyanis nagyon szeretné, ha a testvére is ott lehetne vele Londonban. Ezt a számot egyébként Kis Gergő nyerte meg, aki jubilált: zsinórban tizedik éve övé a leghosszabb szám koronája – egyszersmind itt a negyedik egyéni bajnoki címét szerezte.

Az ő sikere fölényes volt, a hölgyeknél viszont hatalmas versenyt hozott a 400 gyors, amely végül is csak az utolsó huszonöt méteren dőlt el Risztov Éva javára Jakabos Zsuzsával szemben – a debreceni szurkolók nagy örömére (az aranyérmet egyébként Kósa Lajos polgármester adta át a helyiek klasszisának). Szintén néhány centin múlott Verrasztó Evelyn győzelme 50 háton, ő aztán a 4x100-as gyorsváltó tagjaként még egy aranyat szerzett a nap végén.

„Jól elfáradtam... Először mondom a hibákat: két forduló gyengén sikerült, a harmadik ötven elég zsenge volt, a benyúlásnál pedig az utolsó két tempót meg kellett nyújtanom, hogy jobban jöjjön ki a fal. Hogy egy századdal megelőztem Lacit, ez egyértelmű szerencse, nem több. Az idővel elégedett vagyok, hatodik a világon, ami nem rossz – én a többiekkel ellentétben most versenyeztem először, utoljára Atlantában, a Duelen szerepeltem. Van még idő gyorsulni, kijavítani a mostani hibákat, hogy ez a nyár végre úgy sikerüljön, ahogy tervezzük” – nyilatkozta Biczó Bence.

„Direkt olyan szemüveget vettem fel, hogy még véletlenül se lássam, ki mit csinál a többi pályán, ne menjek el senkivel, hanem az előre eltervezett tempót tudjam menni. Újfajta kétszáz pillét építünk, nem indulok meg annyira az elején, inkább a második százon pörgetem fel az iramot. Ezzel nem is lesz baj, de most még természetesen nem vagyok annyira formában, ezért nem tudtam még úgy váltani a sebességet, mintha ki lennék hegyezve. Egyáltalán nem vagyok egyébként csalódott: az évnek ebben az időszakában még sohasem úsztam ennyit; és volt, hogy a bajnokság nem sikerült annyira jól, aztán mégsem volt gond a fő versenyeken, úgyhogy nincs miért idegeskedni” – mondta Cseh László.

„Nem tudom, valami miatt bele vagyok süppedve a vízbe. Mintha lenne rajtam három-négy kiló. Tudom, nem látszik, mégis, én úgy érzem, tolom magam lábbal, de egy idő után belefáradok, és karral sem tudok úgy húzni, ahogy szeretném. Pedig az állóképesség megvan, a gyorsaság is megvan, csak valami még hiányzik. Majd kielemezzük, lehet, hogy hiába váltottam új, egészségesebb étrendre, a több tápanyag másként rakódik le, és emiatt van ez. Annak viszont örülök, hogy immár tizedik éve nyerem az ezerötöt: 2003-ban Székesfehérvárott tizenöt és fél évesen győztem először, akkor még 15:45-tel...” – fogalmazott Kis Gergő.

„Azt érzem, hogy ez az én évem lesz. A mai napban az volt a jó, hogy ez végre verseny volt, ahol az állóképesség mellett kellett a szív is, ami bevitt a végén. Élveztem, úgy gondolom, ilyenekre van szükségem ahhoz, hogy még jobb legyek. A három év munkája most kezd beérni, az idén most már annyit úszom, amennyit tavaly csak egy makrociklussal később sikerült, jók az utolsó százak, ezekhez még az elejét kell hozzátenni, és akkor össze fog állni a kép” – foglalta össze gondolatait Risztov Éva.