Soha rosszabb évet! – mondhatná Gyurta Dániel az esztendő zárásaként. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy Széles Sándor tanítványának a 2011-es már a harmadik olyan esztendeje, amelyben 200 méter mellen aranyéremmel zárja az aktuális évi világversenyt.
– Remek évet zárt!
– Éppen olyat, amilyet kétezer-tíz szilveszterén elterveztem – vágta rá a felvetésre Gyurta Dániel. – Minden bejött, igaz, nagyon sokat is dolgoztam azért, hogy az év legvégén mosolyogni tudjak.
– Legyőzte a rettegett riválist, Kitadzsima Koszukét, az Év sportolója-választáson mégis „csak” második lett. Csalódott az eredmény miatt?
– Már hogy lennék az?! Nem volt könnyű dolguk a sportújságíróknak, hiszen három világbajnokot kellett összehasonlítaniuk. És ha a realitásokat nézem, meg azt, hogy Berki Krisztiánnak a lólengés mellett még két másik szeren is bizonyítania kellett, én is neki adtam volna az első helyet. Ha meg a szívemre hallgatok, Vajda Attilának, hiszen ő évek óta nagyon jó barátom.
– Gyönyörűen csillog a világbajnoki aranyérme, de nem fél attól, hogy túl hamar győzte le Kitadzsimát? Hogy a japán versenyző a sanghaji veresége után még inkább rákapcsol?
– Nem, mert olyan lökést adott nekem az, hogy végre sikerült legyőznöm, ami egészen messzire repíthet.
– Milyen messzire?
– Ha emlékszik rá, már a sanghaji világbajnokság előtt sem mondtam egyértelműen azt, hogy enyém lesz az aranyérem. Nem is mondhattam, hiszen Kitadzsima mellett ott volt még Tomita Naoja, no és a többi klasszis – a kétszáz mell az a szám, amelyben a legnagyobb a rivalizálás, az adott világversenyen döntőbe jutók közül tulajdonképpen bárki az első helyen végezhet.
– A londoni olimpiánál és az esélyeknél tartottunk.
– Most sem tudom kimondani, hogy aranyesélyes vagyok – bár az vagyok.
– No, látja!
– De ahogy mondtam, vannak még rajtam kívül néhányan, akik esélyesek a győzelemre. Egy biztos, Londonban jobbat kell úsznom, mint Sanghajban. És készülnöm kell arra is, amit az előbb említett, mert az borítékolható, hogy Kitadzsima nem megy el szó nélkül a veresége mellett.
– És készül?
– Persze! Erőt ad az, hogy az elmúlt években mennyit fejlődtem százon, így aztán most már nem csak egyféle taktikával vághatok neki a világversenyeknek. Rutinosabb is lettem, bele is értem a mezőnybe, no és gyorsabb is vagyok. Évekkel korábban többen mondogatták: „Legyél türelmes, Dani, jön majd az a gyorsaság is!” Megjött, és ez magabiztosságot ad.
A TELJES CIKKET A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN OLVASHATJA EL!