Cseh hisz magában, Peking óta nem volt ennyire jól

– Milyen volt az úszógála, hogyan képzeljük el?
– Noha még sohasem vettem részt hasonló viadalon, nagyjából olyan volt, mint amilyennek elképzeltem: látványos, jól szervezett. Különösen a csapatépítés terén kaptam ízelítőt abból, hogyan lehet ezt másként csinálni. A versenyek előtt közösen elkiabált szlogenek kifejezetten összekovácsoltak minket.

– Ha egészében nézzük a kétnapos versenyzését, elégedett?
– Örülök, hogy ott lehettem. Tapasztalatszerzés szempontjából mindenképpen megérte ez a verseny.

– S ha részeire bontjuk a viadalt?
– A kétszáz pillangóval és a kétszáz vegyessel elégedett lehetek. Utóbbin jobb időt úsztam, mint a szczecini rövid pályás Európa-bajnokságon, és kifejezetten szoros volt a csata. Annak ellenére, hogy már bennem volt a kétszáz pillangó, s úgy álltam oda, hogy nem tudtam, mennyire bírom az iramot.

– A kérdést már nyilván unja, de azt is, hogy állandóan ott van egy Ryan Lochte nevű „szörny”, aki minduntalan megelőzi…
– Éppen ez tart mozgásban. Az sem mindig jó, ha csak te nyersz, sokkal nagyobb kihívás hátulról felkapaszkodni.

– Hogy az amerikaiak számolnak Cseh Lászlóval, bizonyítja, a New York Times hosszabban ír Önről.
– Ugyanezt éreztem én is, amikor az újságíró faggatott. Ráadásul fel is készült belőlem – a beszélgetés kifejezetten jó élmény volt. Nem felejtették el, hogy Pekingben három ezüstérmet szereztem Phelps mögött, s mint tudjuk, Amerikában másként állnak hozzá a sikerhez, ott nincs csőlátás, ott nem csak az aranynak örülnek.

– Ezt sokszor mondogatja, de tudja, hogy itthon a többség csak az aranyéremre kapja fel a fejét.
– Tudom, persze, hogy tudom, ráadásul még verseny és verseny között is különbséget tesznek, ahelyett hogy arra figyelnének, az adott sportoló önmagához, korábbi eredményeihez képest hogyan teljesített.

– Ilyen rossz a hangulata?
– Cseppet sem az, a pekingi olimpia óta nem éreztem ilyen jól magam versenyen, egyszerűen éreztem, hogy jó formában vagyok. Korábban, hogy is fogalmazzak, kötelező erőlködések voltak a győzelmeim, most viszont lazán, könnyedén úsztam.

– Szemernyi feszültség sem volt önben?
– Csak nagyon kevés. Nem görcsöltem, mint korábban. Igaz, ehhez az kellett, hogy a verseny előtt magamban elrendeztem a dolgokat, s a rajtkőre már nyugodtan léptem fel.

– Tartható ez az állapot a londoni olimpiáig?
– Hiszek magamban. Azt persze nem tudom, ki milyen munkát végez majd addig, ki milyen formában lesz az olimpián, ám hogy én addig még sokat dolgozom, az biztos. Vannak technikai elemek, amelyeket gyakorolnom kell, de van még időm arra, hogy ezeket beépítsem az úszásomba. A januári újrakezdéshez Szczecinben és Atlantában megkaptam azt a lökést, amely segít az edzések során.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK EL!