„Nem azt érdemeltük, hogy érem nélkül utazzunk haza, de sajnos mi is tettünk érte, hogy így történjék – nyilatkozta Kemény Dénes. – Az első két negyedben túl sok volt a gyenge, a közepest sem elérő teljesítmény, és be kell látni, az egész világbajnokságra igaz, hogy egyesek nem értek el egy bizonyos szintet, így nem tudtunk spórolni. Még érnie kell a csapatnak, ám az elmúlt három évben – a mostani két utolsó vereségünk ellenére is – utolértük az előttünk járókat, az olimpiai győzelemre is esélyes szerb és horvát csapatot, játékban mindenképpen. A bíráskodás? Azt azért megkérdezném a mai meccs után, hogy lövésbe hogyan nyúlhat bele egy már kiállított játékos – büntetlenül? Nem láttam még ilyet, pontosabban láttam, ilyenkor azonban ötméterest ítéltek... A bíróknak olyanoknak kell lenniük, mint a kapufáknak: semlegesnek... Finoman fogalmazva nem éreztem ezt mindig így, de otthon majd kielemzem a történteket, bírókra lebontva; egyelőre még nagyon friss az élmény.”
„Nagy ürességet érzek... – értékelt érthetően nehéz lelkiállapotban Varga Dániel a bronzmérkőzés után. – Most nincs is kedvem semmihez, még hazamenni sem... Nem tudom... Minden klassz volt 46 órával ezelőttig, jól sikerült a felkészülés, fantasztikus volt a csapatban a hangulat, erre fel érem nélkül kell hazamennünk. Fáj... Ma megint borzalmasan kezdtünk, mint itt a világbajnokságon oly sokszor, pedig vallom, mert láttam, jobban ráhangolódtunk a meccsre, mint a horvátok. Nem tudom, mi történt. A lövésem nem tudom, melyik játékos blokkjában halt el, lehet, hogy Dobudéban, és akkor ötméteres jár. Fontos szituáció volt, de nem foghatjuk erre. Nagy az üresség...”
Testvére, Dénes is kiemelte a rossz kezdést, ám rávilágított arra is, hogy nem elég kiegyensúlyozott a teljesítményük.
„Mit mondjak? Elrontottuk. Rosszul kezdtünk megint, ennek meg kell találni az okát. Ingatag lábakon áll a csapat: van amikor nagyon fent van, és van, amikor nagyon lent. Igen, Peking óta az a legerősebb csapatunk, de még nem kellőképpen. A negyedik legjobb együttes vagyunk a világon, ezt mutatja a tábla, nem a legjobb, ne áltassuk magunkat. Dolgozni kell, hogy újra a legjobbak legyünk, mondjuk már a januári, eindhoveni Európa-bajnokságon” – mondta az ifjabbik Varga fivér.
FÉRFI VÍZILABDA, A 3. HELYÉRT |
HORVÁTORSZÁG–MAGYARORSZÁG 12–11 (5–2, 3–2, 3–5, 1–2) |
Oriental Sport Center, Natatorium, 2000 néző. V: Borrell (spanyol), Sztravridisz (görög) |
HORVÁTORSZÁG: Pavic – Sukno 1, Barac, DOBUD 1, Buric 1, BOSKOVIC 4, Jokovic 1. Csere: Buslje 1, BULJUBASIC 3, Muslim, Karac, Paskvalin, Obradovic. Szövetségi kapitány: Ratko Rudic |
MAGYARORSZÁG: Nagy V. – BIROS 3, VARGA DÉNES 3, Hárai 1, Hosnyánszky 1, Madaras 1, Kiss G. 1. Csere: Szécsi (kapus), Steinmetz Á.1, Varga Dániel, Szivós, Varga II Zs., Gór-Nagy. Szövetségi kapitány: Kemény Dénes |
Gól – emberelőnyből: 8/4, ill. 11/7 |
Gól – kettős emberelőnyből: –, ill. 1/1 |
Gól – ötméteresből: 2/2, ill. 1/1 |
Kipontozódott: Sukno (29. p.) |
Kiállítva – végleg cserével: Boskovic (32. p.), Buslje (32. p.) |