– Meglesz Pozsonyban az idő?
– Majd ott kiderül.
– Ennél őszintébb szokott lenni. Milyen formában van?
– Nagyon sokat, tényleg rengeteget dolgoztunk az elmúlt időszakban, és ez lesz az első olyan verseny, amelyen meg tudom méretni magam. Tudja, eléggé unalmas állandóan csak edzeni és sohasem versenyezni…
– Nemrég versenyezhetett, s nem is akárhogyan: Mexikóban második lett tíz kilométeren.
– Nyílt vízen.
– Két éve éppen azért tért vissza, hogy nyílt vízen érjen el sikereket. Ez megváltozott?
– Nem változott semmi! Ugyanakkor túlnyomó részt medencében készülök, így néha nehéz elfogadnom, miért nem versenyezhetek medencében is. A világ legtöbb országában elfogadják, hogy a nyílt vízben versenyzők medencében is próbára teszik magukat, nálunk még nem jellemző.
– Most szabad utat kapott.
– Hálás is vagyok érte. Igyekszem élni a bizalommal, és már Pozsonyban szeretnék jó eredményeket elérni.
– Konkrétan?
– Világcsúcsot biztos nem fogok úszni…
– Az előbb többes számban fogalmazott… Nem csak ezerötszáz méteren indul a szlovák fővárosban?
– Nem bizony! Több számban is kipróbálom magam, így rövid távokon is, ami nagyon jól jöhet a tíz kilométer hajrájában. Amúgy is a verseny a legjobb edzés. Korábban sokszor ábrándoztam arról, milyen jó lenne újra versenyekre járni, csakhogy ezt egészen mostanáig nem tehettem meg.
– Külön készülnek a pozsonyi viadalra?
– Azt nem mondanám. De azt sem, hogy nem… Hogy is fogalmazzak? Szóval: a világbajnokságra készülünk. Tudom, hogy mindenki ezt mondja, de tényleg így van. Nincs könnyű dolgom, hiszen érzem, tőlem most sokan várják, hogy jót és jól ússzak Pozsonyban.
