KOVÁCS ERIKA
KOVÁCS ERIKA
2021.07.19 12:00

Szilágyi Áron lehet az első háromszoros egyéni bajnok kardvívó

Még soha senki sem nyert három egyéni olimpiai bajnoki címet kardvívásban, Szilágyi Áron már azt sikerként éli meg, hogy küzdhet a harmadikért.

Történelmi arany lenne a londoni és riói bajnok Szilágyi Áron tokiói sikere, hiszen a kardvívás elmúlt több mint száz évében még senkinek sem sikerült olimpián tripláznia egyéniben (Fotó: Tumbász Hédi)

 

– Szakállal vagy anélkül lép pástra Tokióban?
– Megborotválkozom a verseny előtt.

– Ez egyfajta kabalája, vagy inkább a nagy világversenyek tiszteletére nyúl a borotvához? Netán zavarja a sisak alatt a szakáll?
– Zavarni nem zavar, ám az ötkarikás játékok színvonalához mégiscsak az dukál, ha mívesebben néz ki az ember.

SZILÁGYI ÁRON
Született: 1990. január 14., Budapest
Klubja:  Vasas SC
Edzője:  Decsi András
Legjobb eredményei: 2x olimpiai bajnok  (egyéni, 2012; egyéni, 2016),  világbajnok (csapat, 2007), 3x vb-2. (csapat, 2016; csapat, 2017; csapat, 2019),  4x vb-3. (csapat, 2009; egyéni, 2013; csapat, 2014; csapat 2018), 2x Európa-bajnok (egyéni, 2015; csapat, 2018), 3x Eb-2. (csapat, 2013; egyéni, 2017; csapat, 2019), 3x Eb-3. (egyéni, 2011; csapat, 2015; csapat, 2017) 

– Ma már mosolygunk a bájos történeten, pedig igaz: a londoni játékok után immár olimpiai bajnokként is előfordult, hogy ha megjelent valahol, azzal kezdte, Szilágyi Áron vagyok. Ilyen már egészen biztosan nincs – a kilenc évvel ezelőtti Áron is változott, de vajon miben? Már azon túl, hogy idősebb lett...
– Valamikor június közepén egy kávézó teraszán üldögéltem az egyik barátommal, vagy másfél órát beszélgettünk, és ez idő alatt legalább öten jöttek oda az asztalunkhoz azzal, hogy gratulálnak az eddigi eredményeimhez, hogy szurkolnak nekem, és kérdezték, megnyerem-e Tokióban is az egyéni versenyt. Sokat változott körülöttem és velem is világ kilenc év alatt, egyvalami állandó: a lelkesedésem töretlen a vívás iránt, akárcsak az olimpiai felkészülés iránt. Ezúttal is ugyanolyan tüzesen és elszántan dolgoztam, mintha az első olimpiámra utaznék.

A KARDVÍVÓK PROGRAMJA (magyar idő szerint)

Egyéni verseny, július 24.
2.00: 64-es tábla
4.55:  32-es tábla
7.35:  nyolcaddöntő
8.55:   negyeddöntő
12.00: elődöntő
13.20:   a 3. helyért
14.14: döntő

Csapatverseny, július 28.
3.00:  nyolcaddöntő
4:25:   negyeddöntő
5.45:  helyosztók az 5–8. helyért
6.40: elődöntő
11:30: a 3. helyért
12.30: döntő

– Csakhogy a negyediken indul, és a hátizsákjában már ott van két ötkarikás arany: ez kétélű fegyver, hiszen lehet teher is, ugyanakkor van, akit elbizakodottá tehet a korábbi siker. Ki tudja mosni az agyából a páston a múltat, egyáltalán ki kell?
– Nem kell, sőt! A motivációm jelentős részét az adja, hogy tudom, hiszen átéltem, ráadásul kétszer is, milyen a dobogó felső fokán állni, és vágyom arra, hogy újra ott állhassak. A befektetett energia, amelyet a mindennapos edzésekkel, a gyógytornával, a különböző kezelésekkel, a sportpszichológussal való együttműködéssel és minden egyébbel beletettem ezúttal is a felkészülésbe, sokszorosan meg tud térülni – mondjuk egy éremmel.

– Ez eddig rendben is van, viszont a páston talán mégiscsak számít, hogy ön az, aki. Persze, pusztán az a tény, hogy kétszeres olimpiai bajnok, nem teszi győztessé, ugyanakkor az önnel szemben állókban tiszteletet, netán kételyeket, félelmet is szül, hogy ekkora klasszis az ellenfelük.
– Ez valóban kétélű helyzet, mert egyfelől sokakon látom, hogy tartanak tőlem: valljuk be, elég demoralizáló tud lenni, ha valakinek éppen egy olimpiai bajnokkal szemben kell megmutatnia, mit is tud, másfelől viszont London óta azt érzem, hogy ellenem mindenki a maximumot akarja hozni, mindenki kettőzött erővel készül és küzd velem szemben a páston.

– Hát, ez az!
– De ez engem arra sarkall, hogy ugyanúgy dolgozzak tovább, sőt, még többet adjak bele a felkészülésbe, a vívásba. Nekem már nemigen vannak könnyű győzelmeim, nincs olyan ellenfél, aki engem félvállról vesz. Ellenem mindenki nagyon felkészül, elemzik a vívásomat, sőt, sokszor érzem azt, hogy kifejezetten rám találják ki a taktikájukat. De ez sem baj: élsportoló vagyok, ez engem csak ösztönöz.

NS-SZAKÉRTŐ

Nemcsik Zsolt, olimpiai ezüstérmes kardívívó: – Szilágyi Áron már történelmet írt. Öt évvel ezelőtt is megkérdezték tőlem, vajon megvédheti-e olimpiai bajnoki címét, akkor is azt válaszoltam, hogy nehéz lesz, hiszen össze kell jönnie mindennek, ráadásul a páston mindig az adott pillanatban kell dönteni, éspedig jól dönteni, de ha valaki képes rá, az ő. Most ugyanezt mondom Tokió kapcsán: három egyéni olimpiai bajnoki címet még soha senki sem nyert kardvívásban, ám ha valaki képes erre, az Szilágyi Áron. A felkészülés során meglátogatottam a csapatot Telkiben, Áronnal is vívtam, persze nem abból az asszóból kell következtetéseket levonni, hiszen fél gőzzel vívott ellenem, de újra megállapítottam: Áron az űrben jár a többiekhez képest, olyan megoldásai vannak, hogy az hihetetlen. Nagyon tudatos vívó, és van már két ötkarikás aranya, de ez új verseny lesz, amelyen öt asszót kell megnyernie – mentálisan is topon kell lennie, hiszen a bezártság nem könnyíti meg a dolgát, ám Áron ebben is nagyon jó, sőt, ebben a legjobb. Vagyis: ebben is.

– Az ötévesre nyúló olimpiai ciklus hozott magával egy kifejezetten nagy mélypontot: a hazai rendezésű világbajnokságon 2019-ben már a harminckettő között búcsúzott – azt a fájóan korai kiesést meddig hordozta magában?
– Nem sokáig, hiszen a csapatezüst hamar vigaszt hozott, sokat segített abban, hogy a budapesti világbajnokság jól élményként maradjon meg bennem. A vívásban benne van, hogy egy-egy verseny nem sikerül, pech, hogy ez éppen a hazai világbajnokság volt, de hamar magamra találtam: két világkupaversenyt nyertem a következő szezonban, majd jött a világjárvány, az idén pedig egyetlen vk-viadalt rendeztek, azon ezüstérmes lettem, szerintem ez azt mutatja, túl vagyok azon a kudarcon – tele önbizalommal várom a tokiói olimpiát.

– Tokióban más vívásra lesz szüksége, mint 2016-ban – gondolom én. Rio előtt ugyanis azt mondogatta, hogy a londoni Áron szinte biztosan nem tud nyerni Brazíliában. Ismét változott a vívás, más lett a zsűri felfogása is?
– Kicsit vakon megyünk neki ennek az olimpiának, hiszen tulajdonképpen nem volt szezonunk, az az egyetlen budapesti világkupaverseny pedig nem adott annyi információt, hogy pontosan tudjuk, mit várhatunk Tokióban a zsűritől, vagy azt, hogy az ellenfelek mivel rukkolnak ki. Persze, mi próbáltunk fejlődni, a vívásomhoz új lendületet, új akciókat tettünk hozzá, az pedig Tokióban a páston derül ki mindannyiunknak, mihez kell alkalmazkodnunk, egy biztos: könnyen és gyorsan kell tudnunk reagálni minden változásra.

A felkészülésben minden mozdulatnak jelentősége volt, a befektetett energia Tokióban is sokszorosan térülhet meg

– Mennyire motiválja, hogy sporttörténelmet írhat, hiszen kardvívásban még soha senki sem szerzett három egyéni olimpiai aranyat? Foglalkoztatja egyáltalán a kérdés?
– Öt éve szinte mindennap szóba kerül ez a téma, meglehetősen nehéz lenne tehát megkerülni. Én is elképzelem, hogy ott állok a dobogó tetején, hogy háromszoros olimpiai bajnoknak mondhatom magam, nagyon motivál, hogy én lehetek az első, aki háromszor nyer, de már azt sikerként élem meg, hogy én vagyok az, aki egyáltalán küzdhet ezért a célért – van már két aranyam, éveken keresztül készülhettem arra, hogy megnyerjem a harmadikat is, függetlenül attól, hogy ez végül sikerül-e vagy sem, maga a küzdés is fantasztikus élmény. Egy fontos: amikor ott állok a páston Tokióban, csak a vívásra és az ellenfelemre szabad koncentrálnom – addig belefér az álmodozás is akár.

SZAKSZEMMEL

Minden világverseny előtt kimegy a temetőbe: útja a fájdalmasan korán elhunyt nevelőedzője sírjához vezet – Gerevich György egy szempillantás alatt felfedezte a tehetséget Szilágyi Áronban, ő pedig a nagy megméretések előtt mindig „beszélget” a legendás mesterrel. Már önmagában ez is mutatja Szilágyi karakterét, amint a céltudatosság is, amely mindig jellemezte őt. Kevesen tudják annyira pontosan, mit akarnak, s ami még fontosabb, hogyan lehet, kell elérni. Szilágyi Áron tudja, ahogyan azt is, hogyan kell a kudarcokból építkezni, merthogy „Tanulni mindenből lehet!” Az első olimpiai aranyérmét Somlai Béla tanítványaként szerezte meg Londonban („Ha Béla bácsi kapcsán egyetlen szót mondhatnék, az a munka lenne.”), aztán a riói játékok előtt egy évvel jött a váltás: bár sokan kétkedve fogadták a párost, Szilágyit pedig féltették attól, hogy túl későn lépett, Áron Decsi Andrással kezdett el dolgozni. És nem lehetett nem észrevenni, hogy ez a két ember pillanatokon belül egymásra hangolódott, gyakorlatilag az első perctől kezdve együtt és egyetértésben haladtak előre az úton, az összhang kettejük között már-már félelmetes volt. Azóta is az – edzésen, versenyeken, és a hétköznapokban egyaránt. Ők ketten gyakorta vívnak, és nem csak a páston, gyakorlatilag mindenütt. Folyamatosan azon agyalnak, hogyan lehetne még előrébb lépni, még feljebb jutni. Szilágyi Áron kétszer már felért a csúcsra, Tokióban jöhet a triplázás!

– Ez hétköznapi álmodozás, netán részét képezi a mentális tréningjének is?
– Ha csak úgy, nap közben jut eszembe, hogy ott állok a dobogó felső fokán, az nyilván álmodozás, de az sem titok, hogy a sportpszichológusommal, Faludi Viktóriával is beszélgettünk erről a helyzetről: mindketten úgy gondoltuk, nem kell ezeket a merengéseimet különösebben koordinálni, mert nem ártalmasak – engem nem agyonnyom a teher, hanem inspirál.

– Más érzésekkel készült az olimpiára úgy, hogy ezúttal nemcsak az egyéni, hanem a csapatversenyeken is pástra lép?
– Ez a természetesebb, hiszen minden világversenyre így készülünk, inkább az volt a kihívás, amikor egyedül kellett végigcsinálnom az utolsó etapot az olimpia előtt. Ezúttal jó volt látni, hogy a többiek is az olimpia lázában éltek, hogy ezt az izgalmat, a várakozást együtt éltük meg.

– Vagyis nem kell megosztania az energiáit azért, mert kétszer lesz jelenése az olimpián?
– Nincs mit megosztani: ugyanazok lesznek az ellenfelek mindkét alkalommal, ugyanúgy a páston kell megmutatnom, mit tudok, ugyanúgy készültem mindkettőre, és ugyanúgy motivál mindkét verseny. Az egyéni és a csapatküzdelmek között négy nap telik el, az bőven elég arra, hogy mentálisan átállítsam magam: az egyénivel kezdünk, már ott össze kell raknom a vívásomat úgy, hogy jól menjen minden, aztán összeállunk csapattá, és mindkétszer egy fel­adat van: aki szembejön, azt meg kell verni.

– A dobogó tetején egyébként egyedül vagy a társakkal szokott állni álmában?
– Előfordult már mindkettő – jó esélyünk vannak a csapattal is, van két rutinos versenyzőnk, akik extrán motiváltak, hiszen a korukból adódóan nem mondhatják, ha most nem sikerül, majd legközelebb fog. Mellettük ott van Szatmári András, aki bármire képes, vagyis ha jó napot fogunk ki, igenis képesek vagyunk a mezőny fölé nőni. Az egyéni sikerre is vágyom, de az is hatalmas motivációt ad, hogy a társakkal együtt is megmásszam a csúcsot.

INTERJÚ DECSI ANDRÁSSAL, SZILÁGYI ÁRON EDZŐJÉVEL

– Egy évvel a riói olimpia előtt kezdték el a közös munkát, már megélt egy olimpiai aranyat Szilágyi Áron mellett, mögött. Másak az érzései Tokió előtt, mint öt esztendeje voltak?
– Nem. Minden időszaknak megvannak a fő versenyei, arra készülünk – most Tokióra. A korábbi világversenyekhez hasonlóan megpróbáljuk a lehető legjobban „összerakni” Áron aznapi állapotát, és persze a lehető legjobb eredményt elérni. Nincs egyszerű időszak mögöttünk, de senki mögött sincs: a koronavírus-járvány mindenkit egyformán sújtott. Mi a lehetőségekhez képest mindent megtettünk azért, hogy jól felkészüljünk az olimpiára.

– Hogyan látja, kik lehetnek Szilágyi Áron legnagyobb ellenfelei Japánban?
– Mindenki, aki pástra lép Tokióban. Egy olimpián nincsenek könnyű ellenfelek.

– Tanítványa történelmet írhat, megszerezheti a harmadik egyéni olimpiai bajnoki címét kardvívásban, ilyenre korábban még nem volt példa: vajon az edzőnek is eszébe jut néha, hogy Szilágyi Áron harmadszor is felérhet a csúcsra?
Nem az én fejemben kell, hogy ez megforduljon. Nekem az a feladatom, ha úgy tetszik, felelősségem, hogy a tudásomhoz mérten vagy azon felül is megpróbáljam Áront úgy felkészíteni, hogy technikailag készen álljon a harcra, a legkiélezettebb küzdelemre is. Az adott napnak a mi sportágunkban különös jelentősége van, de bármi is történik Tokióban, egyértelmű: Szilágyi Áron nemcsak a magyar vívás, hanem az egyetemes sport egyik kivételes egyénisége.

 A LEGNAGYOBB ELLENFELEK

O Szang Uk regnáló világbajnokként vág neki a tokiói egyéni küzdelmeknek (és a csapatversenynek is...), ráadásul a szezon egyetlen világkupa-viadalát, a budapestit szintén arannyal zárta: a fináléban éppen Szilágyi Áront győzte le, igaz, mindössze egy tussal. Sokan vélik úgy, hogy a kardvívás két legnagyobb klasszisa jelenleg a dél-koreai fiú és a mi bajnokunk, és ebben van igazság, meg abban is persze, hogy O Szang Uk kifejezetten kellemetlen, ráadásul nagy tudású ellenfél, ám részünkről Áron legnagyobb vetélytársaként az ötéves olimpiai ciklus során egy vb-aranyat és egy vb-ezüstöt begyűjtő Szatmári Andrást   „jelöljük meg”: ugyan egyelőre csak hozzávetőleges ág van, majd az egyéni verseny előtti napon lesz még egy sorsolás, addig csak vagy-vagy alapon látjuk, kik lehetnek a lehetséges ellenfelek, ám az biztos, hogy Szilágyi és Szatmári vagy a legjobb nyolc között találkozhat egymással – vagy a döntőben. Persze odáig el is kell jutni, és már a legjobb tizenhatért is jöhet kellemetlen ellenfél, hogy a nyolcaddöntőről ne is beszéljünk, mert ott például a német Max Hartung vagy a francia Boladé Apithy is következhet, a vívás szerelmeseinek egyikőjüket sem kell bemutatni... Az előbbi vívónak ráadásul magyar segítsége is akad, hiszen az ellenfeleit, köztük Szi­lágyit olimpiai bajnokunk, Bujdosó Imre „monitorozza” a németek számára. De ha egymás mellé illesztjük Decsi András és Szilágyi Áron kijelentéseit, megkapjuk a receptet: egy olimpián nincsenek könnyű ellenfelek – de aki szembejön, azt meg kell verni.

2021.07.13 10:21:38

Tokiói éremesélyeseink TÓTH ANITA

„Minden egyes vízen töltött nap számít majd, amikor eljön az igazság pillanata.”

2021.07.15 10:55:58

Tokiói éremesélyeseink KOVÁCS ERIKA

Decsi András: Próbálok akkor is nyugodt maradni, amikor a srácok bekötnek, és elkezdődik az asszó, ám az igazságtalanságot nehezen viselem.

2021.07.20 11:59:24

Tokiói éremesélyeseink LAKNER GÁBOR

A férfi pólóválogatott szövetségi kapitánya minél fényesebb érmet szeretne Tokióban.

2021.07.19 11:01:18

Tokiói éremesélyeseink KOVÁCS ERIKA

A Vasas versenyzője már azt sikerként éli meg, hogy küzdhet a harmadikért Tokióban.

2021.07.18 12:02:54

Tokiói éremesélyeseink KOVÁCS ERIKA

21 éves klasszisunk folyamatosan feszegeti a határait: átlép olyan zónákba is, amelyekben korábban még nem járt.