Kutya, mackó, sas, hibrid és robot – az olimpiák legnagyobb kedvencei

SMOKY, A SKÓT TERRIER
Az egyetlen élő kabalafigura az 1932-es Los Angeles-i olimpián vált népszerűvé az első ízben kialakított olimpiai falu lakói körében. Az egyik verzió azt állítja, hogy az olimpiai építkezések első napján született, a másik szerint egyszerűen besétált a sportolók lakhelyére, és ők nevezték ki a játékok mascotjának. Az előbbi vélekedést erősíti a gondosan legyártott „öltözet”, amely nem mutat hirtelen ötletre. Smoky további sorsa meglehetősen szomorú: két évvel később egy felelőtlen gyorshajtó sofőr elgázolta, és elpusztult...

CHAC MOOL, A VÖRÖS JAGUÁR
Miután a grenoble-i téli olimpián hosszú szünet után hivatalos kabalafigura mutatkozott be (egy Schuss nevű kis sperma, nem vicc...), az év őszén a mexikóiak is bemutatták a magukét, ez lett Chac Mool, a vörös jaguár. Nevét a maja kultúra különleges szobrairól kapta – Chichén Itzá romvárosában egy vörös jaguárt ábrázoló darabra is bukkantak, ebből lett az 1968-as nyári olimpia még nem hivatalos, de széles körben hódító kabalája.

WALDI, A TACSKÓ
Az első, amelyet az 1972-es nyári olimpia szervezőbizottsága is hivatalosan a játékokhoz társított. Waldit, a kis bajor tacskót nagy szeretettel fogadták a Münchenbe érkezők. Nevét (Wald=erdő) a Fekete-erdőről kapta, színeit nem kell félreérteni, semmi köze a szivárványhoz: a világoskék alapszín mellett az olimpiai öt karikát szimbolizálja. Plüssben is hódított, nem lehetett nem szeretni, pedig a müncheniek azt is előírták, hogy 12.5 cm-esnél kisebb méretben tilos gyártani, hogy mellkasán jól láthatók legyenek az olimpia emblémái. Willi Daume, az NSZK olimpiai bizottságának elnöke Félix Lévitan AIPS-elnöknek adományozott egy tacsit, amely olyan népszerű lett, hogy innen egyenes út vezetett a müncheni kabalaválasztásig és Otto Aicher grafikus alkotásáig.

AMIK, A HÓD

Ha Kanada, akkor hód, nem is vitás – és a montreali szervezők sem léptek túl nemzeti állatukon. Georges Huel vezetésével négytagú tervezői csapat alkotta meg Amikot, amelynek neve a Kanadában őshonos algonquinok nyelvén egyszerűen hódot jelent. Az 1976-os kabalaállat természetesen a kemény munkát is szimbolizálja, amelyet a sportolók a felkészülésükbe fektettek. Két verzióban készült, az olimpián a piros sávos hód dominált, de a szervezőbizottság egy szivárványos verziót is használt – Kanada multikulturalitását szimbolizálandó.

MISA, A MACKÓ
Az egyik legismertebb, legnépszerűbb ötkarikás kabala volt Misa, az orosz medvebocs. A csonka 1980-as nyári olimpia sokak szájában hagyott rossz ízt, de Misa mindent megtett, hogy feledtesse a távol maradók hosszú listáját. Viktor Csizsikov mesekönyv-illusztrátor 1977-ben ötlötte ki a figurát, amely olyannyira jól sikerült, hogy 1980-ban feltűnt a No, megállj csak! című rajzfilmsorozatban, az olimpia után pedig a japánok készítettek a főszereplésével hosszabb televíziós szériát. A záróünnepségen a lelátón felmutatott kartonokból megelevenedve még könnyezett is, az őt ábrázoló plüssfigurákat vitték, mint a cukrot – megágyazott a későbbi kabalákra épülő merchandisingnak.

SAM, A SAS

Los Angeles tutira ment, amikor a Walt Disney-stúdiót (pontosabban munkatársát, Bob Moore-t) kérte fel az 1984-es mascot megtervezésére. Ronald Reagan Amerikájában a '80-as években tomboltak a nemzeti érzések, Bruce Springsteen vezette a slágerlistákat a Born in the USA-vel, a fegyverkezési verseny éppen kezdte megroppantani a Szovjetuniót – természetes, hogy az Uncle Samre kísértetiesen emlékeztető sas, Sam is a jenki erőfölényt volt hivatva szimbolizálni.

HODORI, A TIGRIS
A dél-koreaiak tündéri tigrise bizonyosan ott van az olimpiák kabaladobogóján. Kim Hjun alkotása mindenkinek meglágyította a szívét, a világ amúgy is a nagy összeborulás irányába tartott, Kelet-Európában küszöbön állt a rendszerváltozás – érthető, hogy az amuri kistigris azonnal világszerte népszerűvé vált. A Hodori koreai nyelven a tigriskisfiú rövidített, könnyen kiejthető verziója, az akkurátus szöuliak 2295 pályamunkából választották ki, és már az olimpia tesztversenyén, az 1986-os Ázsiai Játékokon bemutatkozott. Létezett egy Hoszuni nevű lányváltozata is, de ezt az olimpián már nem dobták be, biztosan volt elég dolga otthon.

COBI, A PIRENEUSI PÁSZTOR
Javier Mariscal, a valenciai designer álmodta meg a barcelonai olimpia kissé elvont pireneusi pásztorkutyáját, Cobit. Elsőre nehéz volt annyira kedvelni, mint Misát vagy Hodorit (másodikra is...), de mert a katalánok egyébként varázslatos olimpiát rendeztek, kabalafigurájukat is elfogadta végül a világ. Mariscal egyébként Diego Velázquez Az udvarhölgyek című híres festményének Pablo Picasso által újragondolt egyik változatában talált rá arra a kutyusra, amelyből Cobihoz merítette az ihletet.

IZZY, AZ IDEGEN
Ha Cobit nem támadt kedvünk rögtön megsimogatni, mit mondjunk az amúgy is meglehetősen elfuserált atlantai olimpia kabalájára, Izzyre? John Ryan grafikus alkotása volt az első, számítógépen tervezett ötkarikás mascot, eredendően nem is Izzy, hanem Whatizit? (Azaz: Miez?...) volt a neve, feltűnt a Simpson család egyik epizódjában is, végül a vásárlók kegyeiért folytatott reklámkampányban már Izzyként aratott szolid sikert.

OLLY, SYD ÉS MILLIE, AZ AUSZTRÁLOK
Sydney felülmúlhatatlan olimpiájának mindjárt három hivatalos kabalafigurája is volt, a versenyt szimbolizáló kookaburra madárka, Olly, a rendező városról elnevezett kacsacsőrű emlős, Syd, és a 2000-es millenniumra utaló hangyászsün, Millie. A két tervező egyike az '56-os emigráns családban 1970-ben született Szekeres József a Walt Disney ausztráliai stúdiójának egyik legtöbbet foglalkoztatott animátoraként világhírű rajzfilmfigurák sokaságát tervezte, adta magát, hogy őt bízzák meg a sydneyi kabalák megtervezésével is.

ATHENA ÉS PHEVOSZ, AZ ÓGÖRÖG PÁR
A 2004-es athéni olimpiai szervezői az ókori görögöknek kívántak emléket állítani az ifjú emberpár, Athéna és Fevosz figurájával – mondjuk így, mérsékelten sikerült nekik... Fevosz (azaz Phoebus) a görög isten, Apolló állandó jelzőjeként ismert, de Szpirosz Gogosz alkotásáról talán erre asszociálnánk a legkevésbé.

A FUVÁK, A SZERENCSEBABÁK

A pekingiek sem akartak lemaradni, ők aztán végképp elvonatkoztattak mindentől, ami földi és kézzel fogható. A Fuva kínaiul szerencsebabát jelent, a 2008-as játékokon Han Mej-lin tervező jóvoltából öt is volt belőlük – az öt karikát, azaz az öt földrészt megjelenítendő. Három kisfiú és két kislány, a vizes sportok, a küzdősportok, a labdajátékok, az atlétika és a torna megszemélyesítőjeként. Csing Csing, Huan Huan, Jing Jing, Pej Pej és Ni Ni inkább csak megzavarta a sport rajongóit, mint hogy azonosulni tudtak volna velük.

WENLOCK, A KAMERASZEMŰ

És mit mondjunk Wenlockra, a 2012-es londoni olimpia kabalájára? A névválasztás rendben van, ha már William Penny Brookes az 1850-es években az angliai Much Wenlockban a francia Pierre de Coubertin báró előtt évtizedekkel kis híján újraélesztette az olimpiai mozgalmat. A kameraszemű amorf figura „fején” egy kis sárga lámpa is égett, a tervező szándékai szerint állítólag a londoni taxikra utalva. Amilyen príma olimpia volt a londoni, olyan nehéz volt megszeretni az ő Wenlockját.

VINÍCIUS, A HIBRID
A brazilok érezhették, hogy fel van adva a lecke, és az O Poe­tinhának becézett egykori nagy költőjükről, Vinícius de Moraesről elnevezett Viníciusszal próbáltak beszállni a hülyeségi versenybe. A Sao Pauló-i Birdo animációs filmstúdióban dolgozó Luciana Eguti és Paulo Muppet alkotása őshonos brazil állatfajokból összegyúrt hibrid szörnyűség, macskafélék, majmok és madarak is ihlették a tervezőit... Végül olyannyira része lett a játékoknak, hogy például a birkózóversenyeken az edzők kis Viníciusokat dobáltak a szőnyegre, amikor challenge-et kértek...

MIRAITOVA, A ROBOT
Ő folyik majd a csapból három hét múlva Tokióban: Miraitova, a robot. A fiktív kis karakter természetesen számos szuperképességgel is fel lett ruházva, hogy mást ne mondjunk, teleportálódni is képes. A fukuokai Tanigucsi Rjo alkotását 2017 és 2018 fordulóján nem kevesebb mint 2042 pályaműből választotta ki több mint 200 ezer japán általános iskolás kisdiák, az ő szavazataik eredményezték a győzelmét. Miraitova neve a jövő és az örökkévalóság szavak japán megfelelőjéből állt össze.

 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. július 3-i lapszámában jelent meg.)