Jelesre vizsgázott az NS csapata – olimpiai napló

És mert olimpiáról, vagyis gigantikus sportversenyről beszélünk, igazodik hozzá a központi terem is, amelyet fitten, kipihenten is nehéz átlátni.

Nos, ettől mi még messze voltunk, de mert dolgozni jöttünk Tokióba (és persze szurkolni a magyar sikerekért), pihenésről még csak nem is álmodhattunk – hah, álom…, az mi?

Azt nem mondom, hogy elveszetten, de olykor mégiscsak tanácstalanul nézegettünk körbe-körbe a médiaközpontban, ráadásul zúdultak ránk az információk, a tanácsok: az első emeleten kell tesztelni (másként: köpni egy üvegcsébe), a kanyarban kapod meg az újságíróknak járó hátizsákot (és ha azt mindenki fel is veszi, garantált a káosz az egyformaság miatt…), figyelj oda, jelentkezned kell minden eseményre, de ugye már leadtad a kötelezően letöltött applikációban a napi testhőmérsékletedet?

Elsőként a különféle regisztrációk, jelentkezések okoztak nehézséget – másoknak. Nekünk nem, mert van egy Andrisunk, aki mindent (na jó, majdnem mindent) átlát, megold, orvosol. Ha kell, több hangszeren, pontosabban több számítógépen játszik egyszerre…

Többnyire hozzá irányítunk minden megkeresést, kérdést. Ezt tettük az első napokban is – akkor, amikor még a szemünk helyén is csak egy csík volt (szeretünk, akklimatizáció!). Így aztán elsőre fel sem tűnt egyikünknek sem, hogy szóba elegyedik külföldi kollégákkal, csak arra kaptuk fel a fejünket, hogy széttárja a karját: „Tudtok válaszolni a török srácoknak?”

Hogy kiknek? És mit akarnak?!

„Ismertek török sportolót? Bárkit bármelyik sportágból?” – hangzott a kérdés, immár mindnyájunknak.

A török tévétársaság riporterének és operatőrének egyszerre volt biztató („Na, gyerünk!”) és kétségbeesett („Kérlek, segítsetek, le kell adnunk egy ilyen anyagot…!”) a tekintete – no meg a Nemzeti Sport becsületén sem eshetett csorba.

Jelentem: jelesre vizsgáztunk!

Hála Berki Krisztiánnak, aki tehetségével, sikereivel és érdekes történeteivel elérte, hogy odafigyelek a tornára (még most is, amikor visszavonult – de kár…), és hála a török tornasportnak, amely az elmúlt években igen eredményesen szerepel a világversenyeken.

Hogy a kamerák előtti megnyilvánulásomról videofelvétel is készült, az már egyik fotóskollégánknak köszönhető: „Ne viccelj, Era, ezt meg kellett örökíteni!”

Így, az első napokban ez még belefért – abban bízunk, hogy ilyen többé nem lesz, mert olyan sok magyar sikerről számolhatunk be, hogy sem idő, sem energia nem marad másra.

A Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja: Kovács Erika, Mirkó István, Nedelykov Tamás, Szűcs András, Tumbász Hédi