Képes Sport
KLEIN RON 2020.11.13 17:17

Ki van a maszk mögött? – egy világklasszis teniszező története

A spanyol Rafael Nadal a Roland Garroson 20. Grand Slam-trófeájával beérte Roger Federert az örökrangsor élén – de új sorozatunkban ennél sokkal fontosabb témákról lesz szó.

Rafael Nadal, a salak királya (Fotó: Reuters)

 

Évek óta tervezgetjük, hogy a Roland Garrost követően elindítjuk sorozatunkat Rafael Nadal pályafutásáról. Általában nem kérdés, hogy a spanyol klasszis nyeri meg a párizsi Grand Slam-tornát, ám minden verseny után közbeszólt egy érv: három héttel később kezdődik a sportág legfontosabb versenye, Wimbledon, amelynek történései akkor is megkérdőjelezhetik a sorozat­indítás helyességét, ha Nadal nyer, úgy meg pláne, ha nem. Ebből a szempontból kapóra jött, hogy a világjárvány miatt a franciák idén májusról szeptember végére halasztották a Roland Garrost, tehát az év második Grand Slam-tornájából az utolsó lett. Amikor eldöntöttük, hogy a Bayern München-sorozat után a spanyol sportoló útjáról írunk heteken keresztül, még úgy tűnt, Nadal 2020-ban már nem lép pályára, ám váratlan fordulatként nevezett a párizsi mestertornára és a londoni világbajnokságra – ezek az események viszont nem olyan kaliberűek, mint a wimbledoni torna, tehát nem befolyásolják sorozatunk tartalmát. Jó, annyiban mégis, hogy újabb mérföldkőhöz érkezett Franciaországban: szerdán honfitársa, Feliciano López ellen megszerezte 1000. győzelmét!

Páratlan karrierje alatt annyi sikert, fantasztikus mérkőzést és fájdalmas vereséget élt át, hogy nem könnyű azt állítani: az idei Roland Garros-diadala volt a legemlékezetesebb szereplése. Hiszen tért már vissza győzelemmel olyan sérülésből, ami másnál a visszavonulást kényszerítette volna ki, nyert lehetetlennek tűnő helyzetből, és ő ünnepelhetett a minden idők legjobbjának tartott teniszmérkőzés végén, a 2008-as Roger Federer elleni wimbledoni finálé után.

Ha harcolsz, megpróbálsz minden tőled telhetőt, de veszítesz, felesleges eltörni az ütődet. Megteheted, ám ha végeztél, nem változik semmi, továbbra is te maradsz a vesztes. Nekem gyerekként is azt tanították: én hibáztam, nem az ütő.”

A 2020. október 11-én megszerzett trófeája azonban nem csupán egy volt a 86 közül. A koronavírus-járvány okozta bizonytalanság miatt nem vállalta a tengerentúli utazást, kihagyta a US Opent, visszatérésként pedig még az elődöntőig sem jutott Rómában, tehát pályafutása során először utazhatott Párizsba salakos trófea nélkül. A Roland Garroson aztán úgy tűnt, minden és mindenki ellene fordult: lecserélték a játékstílusának leginkább kedvező labdát egy sokkal nehezebbre; a megszokott májusi 25-30 Celsius-fokos hőmérséklet októberre 10-12 fokra csökkent; szinte minden nap esett az eső, fújt a szél; a negyeddöntőben éjjel fél 2-ig kellett teniszeznie; a döntő előtt behúzták a centerpálya tetejét, miközben fedett létesítményben mindössze két tornát nyert meg korábban. Ha mindez nem lett volna elég, ellenfélként megkapta a létező legkeményebbet, Novak Djokovicsot, aki az idényben csupán egyetlen mérkőzést veszített el, azt is azért, mert véletlenül eltalálta a vonalbírót a US Openen és leléptették...

De Nadal – ahogyan karrierje során számtalan alkalommal – leküzdött minden nehézséget, a szerb ellen fantasztikus játékkal nyert, riválisát lesöpörte a salakról. Ezzel a győzelemmel, 20. Grand Slam-trófeájával beérte Federert az örökrangsor élén – de a sajtótájékoztatón arról beszélt, őt nem ez motiválja, nem irigy mások sikereire.

 „Nem érdekel a lehetőség, hogy kevesebb adót fizessek, és ennek érdekében olyan helyen éljek, ahol nem szeretnék. Csak az számít, hogy otthon lehessek a családommal egészségesen és boldogan. Büszkén és örömmel gondolok arra, hogy manacori vagyok – jó, az adópapírok megérkezésekor kicsit kevésbé örülök.
A következő hetekben tehát minden szombaton egy oldalt olvashatnak a Képes Sportban Rafael Nadalról, aki nem csupán a tenisz-, hanem a sporttörténelem egyik legnagyobbja. Hogy ő minden idők legnagyszerűbb teniszezője vagy sem, arról nem készül külön fejezet, mert a spanyol tiltakozna ellene a leghangosabban: minden Grand Slam-döntő előtt és után elmondta, nem lehet úgy élni, hogy az ember állandóan azt figyeli, a szomszédjának nagyobb-e a háza, a televíziója, a medencéje, mindenkinek a maga pályafutásában kell a maximumra törekednie, nem a másokéhoz mérni a saját eredményeit.

Mivel Nadal az egyik legőszintébben nyilatkozó sportoló, és élmény hallgatni az észrevételeit egy-egy mérkőzést követően, minden részben felidézzük három reakcióját, amelynek révén jobban megismerhetjük őt a statisztikákon, rekordokon, trófeákon túl. Többnyire a spanyol újságírókhoz intézett szavaiból válogatunk, mert angolul nem szívesen nyilatkozik a teniszen kívül más témáról, ugyanis nyelvismerete és szókincse saját bevallása szerint szegényes.

 LEGNAGYOBB GYŐZELMEI – 7.
 2004. DECEMBER 3., DAVIS-KUPA, DÖNTŐ, SEVILLA (salak)  
2. mérkőzés: Rafael Nadal (spanyol)–Andy Roddick (amerikai) 6:7, 6:2, 7:6, 6:2

 

(Fotó: Reuters)

Nagy kockázatot vállalt Jordi Arrese spanyol szövetségi kapitány, amikor az amerikaiak elleni 2004-es Davis-kupa-döntő második találkozóján Rafael Nadalnak szavazott bizalmat. Az akkor 18 éves játékos csupán 51. volt a világranglistán, így mindenki arra számított, hogy legfeljebb párosban kap szerepet, egyesben jelenlegi edzője, az ötödikként jegyzett Carlos Moyá, illetve a 13. Tommy Robredo vagy a 31. Juan Carlos Ferrero léphet pályára.

A rutintalan Nadalra hatalmas nyomás nehezedett, hiszen 27 ezer spanyol tombolt a sevillai stadion lelátóján – ez a nézőszám a hivatalos teniszmérkőzéseket tekintve tíz éven keresztül tartotta a rekordot! –, ő pedig a világranglista-2. Andy Roddickkal csapott össze. Abban az évben sokszor volt sérült, rossz formában érkezett a párharcra, de meghálálta a bizalmat: elképesztő teljesítménnyel nyert 6:7, 6:2, 7:6, 6:2-re, két nappal később pedig első Davis-kupa-diadalát ünnepelhette társaival.

A sorozatban elemezzük Nadal Federer és Djokovics elleni elképesztő párharcait, felidézzük hét legemlékezetesebb sikerét, a nagy Grand Slam-győzelmeket, hangsúlyosan a 13 Roland Garros-diadalt. Bemutatjuk, milyen a pályán kívül, tényleg vannak-e babonái, hisz-e Istenben, mennyire családközpontú, és mit csinált gumicsizmában szülővárosa utcáin. Kitekintünk nagybátyja, Toni Nadal szerepére, szakmai stábjára, akadémiájára, magánéletére, üzleti ügyeire. Felkeressük menedzserét, Carlos Costát, akinél kevesen ismerik jobban Nadalt, beszélgetünk az olasz Fabio Fogninivel, az egyetlen teniszezővel, aki kétszettes hátrányból fordított a spanyol ellen Grand Slam-tornán, meghallgatjuk az ukrán Szerhij Sztahovszkijt, aki a saját bőrén is tapasztalhatta, milyen pokolian kemény ellenfél Rafa.

Összességében tehát megpróbáljuk közelebb hozni olvasóinkhoz azt az embert, aki már a világjárvány kitörése előtt is maszkot viselt: rettenthetetlen, erőtől duzzadó teniszező, robotszerű viselkedéssel, megingathatatlan koncentrációval, évtizede ismert mozdulatokkal, szokásokkal – miközben a hétköznapokban kissé szétszórt, jó humorú, kedves, segítőkész és laza férfi.

Akinek ő a kedvenc teniszezője, talán kicsit jobban megismeri a következő hetekben, akit viszont kikerget a világból az adogatás előtti nadrág- és hajigazításával, a sorozat ellenére aligha Nadalnak szurkol majd a 2021-es Australian Openen – ám legalább megérti, miért teszi mindezt a spanyol zseni.

(A következő részben: Tudja, mit gondolt Novak Djokovics Nadalról az első mérkőzésük után?)

A VILÁGBAJNOKI CÍM MÉG HIÁNYZIK
Nyert 13 Roland Garros-, négy US Open-, két wimbledoni, egy Australian Open-trófeát, egyesben és párosban olimpiai aranyérmet, a spanyol válogatottal öt Davis-kupát – de világbajnokságot még soha! Rafael Nadal az idényzáró rangos versenyen 2010-ben Roger Federer, három évvel később Novak Djokovics ellen veszítette el a finálét, egyébként meg többször nem tudott elindulni, vagy menet közben lépett vissza egészségügyi probléma miatt.

A spanyolnak általában mindene fáj novemberre, hiszen játékstílusa miatt fizikailag megterhelőbbek a mérkőzései, mint például egy klasszikus adogatóspecialistának – ebből a szempontból az idei, fél évre felfüggesztett idény más, hiszen 30 találkozója sem volt, míg tavaly például 65-ször lépett pályára.

Nadal régóta panaszkodik amiatt, hogy miért kell a világbajnokságot mindig kemény pályán megrendezni, miért nem lehet olykor salakon. Egyelőre az ATP nem változtatott a borításon, pedig az idén megtehette volna: eddig az volt az érv, hogy a kemény pályás szezon lezárásaként logikátlan lenne salakos versenyt tartani, most viszont októberre halasztották a Roland Garrost...

Bár Djokovics tűnik a november 15-én rajtoló londoni vb legnagyobb favoritjának, Nadal a koronavírus-járvány okozta leállást előnyére is fordíthatja, hiszen ebben az évben sokat pihenhetett, nincs olyan kifacsart fizikai állapotban, mint máskor, így lehet esélye a trófea megszerzésére.

 



(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2020. november 7-i lapszámában jelent meg.)

2021.01.26 08:56:30

Tenisz L. PAP ISTVÁN

Kehrling Béla szerte Európában rendkívüli népszerűségnek örvendett.

2021.01.06 20:59:22

Tenisz MONCZ ATTILA

ALAPVONAL. »Földrengésre vagy terrorista cselekményre van biztosításunk, de vírusra nincs. Így aztán az a pénz megy a kukába.« Egyre erősebbek azok a hangok, amelyek a koedukált tenisztornák számának jelentős növekedését jósolják.

2020.12.28 20:11:34

Tenisz KLEIN RON

A második világháború óta először maradt el a wimbledoni torna – mégis láttunk idén teniszcsodákat.

2020.12.22 19:37:14

Tenisz KLEIN RON

„ Ő is szeret szórakozni, focizni, élvezni az életet. Csak kicsit csendesebb, mint én.”

2020.12.18 12:25:58

Tenisz GYŐRI FERENC

Manacorban minden feltétel adott a fejlődéséhez, Valkusz Máté mindezt a saját bőrén tapasztalta.