Történt ugyanis, hogy a mérkőzés kezdése előtt az olasz kisétált a pályára, miközben Szávay az öltözőben várta, hogy annak rendje és módja szerint a hivatalos kísérők felkísérjék őket a pályára. Az olasz viszont eközben a mérkőzés vezetőbírójánál szerette volna elérni a magyar lány leléptetését, mert késett…A leléptetés elmaradt, a meccset végül Szávay nyerte meg két munkás, harcos játszmában – mindkettőben volt egy kisebb hullámvölgye, ám végül felülmúlta ellenfelét.
– Csodálom a türelmét. Amennyiszer az olasz lánynak szerencséje volt…– A végén, amikor a legjobban kellett, viszont nekem volt mázlim, a hálóról felpattanó egyik labdával lett mérkőzéslabdám. Nem tudom, miért panaszkodott utána, addig végig hihetetlenül szerencsés volt. Amúgy sem viselkedett valami szimpatikusan.
– Mi történt?– Késtem tíz percet, és már le akart léptetni a bíróval, pedig negyed órát kell várni a szabály szerint. Ráadásul azért nem jöttem, mert rá vártam az öltöző előtt, ugyanis hivatalosan együtt kellene felkísérni minket a pályára. Csakhogy ő már előbb kiballagott…
– De legalább legyőzte.– Örültem is, hogy két szettben sikerült. Kicsit beteg vagyok, antibiotikumot szedek még néhány napig, és csak háromnegyed órákat tudtam edzeni, úgyhogy ha harmadik játszmára kerül a sor, nem biztos, hogy bírtam volna erővel.
Bővebben ide kattintva olvashat a mérkőzésről, és itt találja Szávay nyilatkozatát.