Lássuk be, nem valószínű, hogy a következő években Grand Slam-bajnokként írhatunk az argentin Gaston Gaudióról, sőt az is elképzelhető, hogy a sportág történetének egyik legfurcsább döntője résztvevőjeként évtizedek múlva már csak néhányan emlékeznek majd a nevére, az idei Roland Garroson mindenesetre megmutatta, mire képes.
No nem feltétlenül a döntőben, hanem előtte. Ahogy leiskolázta az egykori világelső Lleyton Hewittot, majd az elődöntőben honfitársát, David Nalbandiant. Ez egy ilyen Roland Garros volt, megannyi meglepetéssel, egy-két világklasszis vesszőfutásával – és a végén a tenisztörténelem legújabb Grand Slam-bajnokának győzelmével.
Leírhatatlan Gaston Gaudio boldogsága: a 25 esztendôs argentin fiatalember néhány éve abba akarta hagyni a teniszt – most pedig nagy bajnok lett
Pedig nem sok híja volt, hogy Gaudio neve eltűnjön a tenisz térképéről. Miután hazájában 1996 végén Mariano Puerta mögött második helyen végzett a honi juniorranglistán, és a nemzetközi korosztályos versenyeken is nagyszerű eredményeket ért el, profiként valahogy nem tudta megállni a helyét. Még olyan képességekkel sem, amilyennel ő van megáldva. Két ATP-torna-győzelme ugyan eddig is volt, de a Grand Slam-viadalokon örökké a vert mezőnyben végzett, a töltelékemberek között. Úgy volt, abba is hagyja a pályafutását – ám szerencsére kikötött egy sportpszichológusnál. "Helyretette a lelkivilágomat. Úgy is mondhatnám: feltöltötte az akkumulátoromat" – magyarázta a 25 esztendősen a csúcsra érő argentin teniszező. Hogy ez a fantasztikus párizsi siker mennyire hat majd a lelkivilágára, képes lesz-e ilyen szinten teniszezni a jövőben, esetleg a gyorsabb borítású pályákkal is megbarátkozik, nem tudni, az mindenesetre biztos: eddigi legcsodálatosabb sportélménye vasárnaptól a második helyre szorult a saját kis "ranglistáján". Hogy mi volt az? "Hát amikor a nyolcvanhatos labdarúgó-világbajnokságon a zseniális Maradona vezetésével legyőztük Angliát." ---- G ---- A