Még mindig pályán a legenda

Aki újabban esetleg nem figyelte a teniszvilág történéseit, azt gondolhatná, akár a hetvenes évekből is származhat a csehszlovák születésű, később az amerikai állampolgárságot felvevő legenda nyilatkozata, akkor, amikor felcsapott profinak, ám e "monológ” szinte még friss. Az idén január végén hangzott el, Melbourne-ben, miután az indiai Leander Paes oldalán Navratilova megnyerte az Australian Open vegyes páros küzdelmeit.
Szemüvegben, elegáns játékkal, mint régen.
Viszont 46 évesen.
Más ilyen korban egyáltalán annak örül, ha ép és egészséges – csakhogy Navratilova nem az az átlagos típus. Sem most, sem abban a négy (!!!) évtizedben, amelyben elkápráztatta a teniszvilágot. Hősünk ugyanis nem tette le az ütőjét melbourne-i diadalát követően (holott megtehette volna, elvégre Grand Slam-kincstárából egyedül az Australian Open vegyes párosának bajnoki címe hiányzott…), éppen ellenkezőleg, egyre több versenyre adta le a nevezését, női párosban a dubai, a sarasotai és a római WTA-tornán bajnoki címet szerzett, sőt már az említett Australian Open előtt sokkolta a mezőnyt: 2002-ben Madridban, majd az idei melbourne-i Grand Slam-viadal egyik felvezető versenyén, Gold Coaston végzett az élen párosban.
Nem bírta abbahagyni.

A legidősebb bajnok

Most sem fogja, hiszen egy vérbeli bajnokot mi más is motiválhatna, mint a különböző csúcsok megdöntése. Jóllehet Martina Navratilova számtalan rekord boldog tulajdonosa, akad néhány, amelyet egy-két éven belül, tehát még az 50. születésnapja előtt túlszárnyalhat…
Egy héttel ezelőtt, a wimbledoni bajnokság méltó lezárásaként ugyanis megnyerte a vegyes párost (megint csak Paes segítségével), amivel nem csupán a legidősebb wimbledoni győztessé avanzsált, de utolérte Billie Jean King utolérhetetlennek tetsző rekordját. King 20 alkalommal triumfált a füves pályás szentélyben. Immár Navratilova is, egyesben kilencszer, párosban hétszer, vegyesben meg négyszer. Gyanítható, 2001-ben ezért a pillanatért kezdte újra pályafutását – illetve dehogy, hiszen még nem ő a csúcstartó.
"Nyolc éve nyertem itt legutóbb, és mivel már akkor sem voltam túl fiatal, eszembe sem jutott, hogy újra győzhetek. Sőt az sem, hogy egyáltalán játszhatok” – mondta élete első wimbledoni fellépésének 30. évfordulóján az immár 58-szoros Grand Slam-bajnoknő.
Elképesztő szám ez az 58-as.
Elsősorban azért, mert Navratilova nem üstökösként robbant be a sportágba, legalábbis ami az eredményességet illeti: bár élete első – egyes – Grand Slam-tornáján, az 1973-as Roland Garroson azonnal eljutott a negyeddöntőig, tíz évvel később, 1983 januárjában még mindig "csupán” ötszörös GS-bajnok volt.
Aztán félresöpörte a népet, mindegy, ki került az útjába, ennek lenyomataként elég megemlíteni, hogy 1983 és 1987 között mindössze két nagy tornán, az 1983-as Roland Garroson és az 1984-es Australian Openen nem játszott döntőt (1986-ban nem indult Ausztráliában), ugyanakkor nyert 12-szer. Utolsó egyéni bajnoki címét 1990-ben Wimbledonban hódította el (hol máshol?…), ott, ahol még négy évvel később, 37 esztendősen is döntőt játszhatott.
Senki sem tudná utánacsinálni.

Forradalom Everttel

De azt sem sokan, amit korábban tett.
1984. január 16. és december 6. között egyvégtében 74 mérkőzést nyert meg egyesben – mellékesen azután, hogy nem sokkal előtte sorozatban 54 mecscsen maradt veretlen –, párosban, Pam Shriver társaként meg 109-es győzelmi szériát "épített” 1983. április 24. és 1985. július 6. között; 84 olyan versenye volt, amelyen egyesben és párosban is első lett; a minden idényben legalább egy tornagyőzelem tétel nála 21 éven keresztül volt érvényben; összesen 331 hétig vezette a világranglistát, ezt csak Steffi Graf tudta fölülmúlni; egyesben 167, párosban 170 viadalon diadalmaskodott; szingliben 18-szoros Grand Slam-bajnok, ezzel az örökranglista negyedik helyén áll Chris Everttel holtversenyben, Margaret Court (24), Steffi Graf (22) és Helen Wills Moody (19) mögött; 1993-ban új rekordot állított fel azáltal, hogy 36 évesen, négy hónaposan és három naposan legyőzte (egyébként döntő szett rövidítésben) az aktuális világelsőt, Szeles Mónikát – az előző csúcsnak mellesleg éppen az akkor listavezető Navratilova volt a szenvedő alanya, minthogy Billie Jean King 36 évesen, három hónaposan és kilenc naposan őt verte meg 1980-ban…; 1994-ben első női sportolóként lépte át a kereseti listán a 20 millió dolláros határt; ragyogó karrierje során 1439 mérkőzést nyert meg egyesben – az utolsót (vagy inkább a legutóbbit, ki tudja…) tavaly Eastbourne-ben –, ami abszolút csúcs, a második helyezett Chris Evert "csak” 1309-szer győzött.
S ha már Evert: az ő nevét külön érdemes hangsúlyozni, hiszen – és talán ebben mindenki egyetért – nélküle aligha emelkedett volna ilyen magasságokba Navratilova. A hetvenes években együttes erővel teljesen átformálták a női teniszt, egyszersmind forradalmárai voltak, mert a sportág alighanem legnagyobb rivalizálásának keretében korábban elképzelhetetlen szintre emelték a játék színvonalát.
Már az első összecsapásuk szikrázó teniszt eredményezett, holott 1973-ban, Akronban Evert 18, Navratilova – aki akkor látogatott először az Államokba – meg csupán 16 esztendős volt: itt Evert örülhetett, 7:6, 6:3-ra legyőzve a labdát rendkívüli módon megütő, balkezes csehszlovákot. Az utolsó derbire 1988-ban, Chicagóban került sor, és a még mindig elszánt, erőtől duzzadó Navratilova 6:2, 6:2-re "kivégezte” riválisát.
E két mérkőzés között további 78 alkalommal feszültek egymásnak!
A hetvenes évek derekán Evert 14–2-re vezetett az "összetettben”, ám később akadt egy 13-as sorozat Navratilova részéről, aki végül 43–37-es örökmérleggel büszkélkedhet honfitársnője ellen. Bár a két legenda megannyi döntőt játszott egymással, legemlékezetesebb meccsük egy elődöntő volt, az 1987-es wimbledoni, amely gyakorlatilag a bajnoki címről döntött. Ennek megfelelően az első perctől kezdve az utolsóig ellenállhatatlan tenisz zajlott a gyepen, a mindörökké felejthetetlen, drámai fordulatokban gazdag csatát végül a csehszlovák-amerikai nyerte meg, 6:2, 5:7, 6:4-re.

Ki is a legnagyobb?

Minthogy Martina Navratilova egész pályafutását képtelenség egy oldalon részletezni – különben sem tudjuk, hol a vége, az is elképzelhető, hogy utoléri Court lélegzetelállító csúcsát, elvégre már "csak” négy Grand Slam-győzelem kell hozzá… –, meg aztán a más érában hódító klasszikusokkal rettentő nehéz összehasonlítani őt a játék folyamatos fejlődése miatt, nem lehet egyértelműen kijelenteni, ki minden idők legnagyobb teniszezőnője. Navratilova mindenesetre a csúcs közelében jár. Olyan időszakban uralta a mezőny, amikor hozzá hasonló képességű játékosok voltak a zeniten – különösen Evert –, nem beszélve arról, hogy folyamatos támadások érték nyíltan vállalt homoszexualitása miatt. Azt se felejtsük el, honnan indult (Csehszlovákia), milyen körülmények között volt kénytelen felnőni (négyéves sem volt, amikor elváltak a szülei), illetve hogy még mindig együtt élünk a sportág halhatatlanjával, aki 46 esztendősen is vidáman és eredményesen teniszezik.
Avagy örök érvényűnek is tekinthetők a néhai híres ruhatervező, a sportág nagyköveteként tisztelt Ted Tinling szavai, akinek azért volt összehasonlítási alapja, mert Suzanne Lenglent, Maureen Connollyt és Margaret Courtot is látta teniszezni. Tinling ezt mondta Navratilováról: "Annak idején biztos voltam benne, hogy Lenglennál nagyobb teniszezőt, egyben sportági személyiséget nem hordhat hátán a föld. Tévedtem."