Ami a Serena Slam mögött van

Az öt GS-trófea önmagáért beszél, ráadásul ebből négyet egymás után tudott megnyerni, ami ugyan nem klaszszikus Grand Slam, hanem "csak” Serena Slam. De mindegyik nagy tornát megnyerte már legalább egyszer – és ilyen emberből sincs sok a világon.
A férfiaknál öt, Fred Perry (összesen 8 GS-diadal), Don Budge (6), Roy Emerson (12), Rod Laver (11) és Andre Agassi (8), míg a hölgyeknél kilenc, Doris Hart (6), Shirley Fry (4), Maureen Connolly (9), Billie Jean King (12), Margaret Smith Court (24), Chris Evert (18), Martina Navratilova (18), Steffi Graf (22) – és Serena Williams (5). Még "karcsúbb” a Grand Slamet teljesítők listája, azon csak Budge (1938), Laver (1962, 1969), illetve Connolly (1953), Court (1970) és Graf (1988) neve szerepel.
Érdemes feleleveníteni, hogyan is jutott el hősnőnk a Serena Slamig.
Nagy vonalakban úgy lehetne összefoglalni a mögötte álló kilenc hónapot, hogy győzött négy Grand Slamen, csakhogy ez nem fejezi ki igazán, mennyire uralta és – még – uralja a női teniszt. Minthogy egy-egy nagy torna megnyeréséig hét forduló vezet, Serena immár 28 mérkőzés óta veretlen, és ezen a 28 meccsen összesen öt játszmát veszített el.
Elképesztő.
A párizsi Roland Garroson az orosz Vera Zvonarjeva 6:4-re hozta ellene az első szettet, minekutána kapott Serenától egy 6:0-t és egy 6:1-et. Az elődöntőben honfitársát, Jennifer Capriatit búcsúztatta háromban, a fináléban nővérét, Venust már simán verte. Wimbledonban és a US Openen csúcsformában volt, szettveszteség nélkül betakarította a bajnoki címet, most Ausztráliában ugyanakkor meg kellett feszülnie a győzelemért. Háromszor is.
Csodák csodájára már az első fordulóban, amikor a francia Émile Loit kétpontnyira állt a továbbjutástól, aztán az elődöntőben, ahol a belga Kim Clijsters már csak egyre, végül a fináléban, amelyben Venus – ismerjük el – legyőzhette volna őt, ha nem olyan a játékfelfogása, amilyen. Az ausztráliai elsőséget javarészt a hallatlan küzdeni tudásának köszönheti, elvégre csak megközelíteni tudta azt a játékot, amit a US Openen vagy Wimbledonban nyújtott.
Mindenesetre ráfér egy kis pihenés, már csak azért is, mert a WTA egyáltalán nem tette szellősebbé a versenynaptárat, a legjobbak továbbra is kényszerhelyzetben vannak. Hallgassuk csak, mit mondott erről Serena testvére, Venus: "Ha játszunk, tapsolnak, ha viszont nem, utál minket az egész világ, függetlenül attól, hogy sérülés vagy más ok miatt maradunk távol egy-egy tornától. Kőkemények az elvárások, ugyanakkor nem biztos, hogy ez a rendszer megoldáshoz vezet. Az embernek ugyanis magánélete is van.”
Milyen igaz. Ebből nem jut sok a profiknak, különösen nem Serenának, és mivel ő is csak ember, nem bírhatja a strapát a végtelenségig.
Éppen ezért volna sokkal nagyobb tett a részéről a Grand Slam teljesítése, mint mondjuk volt Court vagy Connolly, sőt megkockáztatjuk, Graf esetében. Ôket nem hajszolták agyon hétről hétre, és még csak nem is voltak olyan ellenfeleik (hangsúlyozzuk: ellenfeleik!), mint amilyenek Serenának vannak.
Ezen ponton márpedig a Serena Slam értékét se becsüljük alá!