Az eredeti terveknek megfelelően kezdődött el csütörtökön a síugrás, s nagyjából a mezőny fele már le is jött a sáncon, amikor hirtelen megváltoztak a szélviszonyok, s emiatt a zsűri félbeszakította a versenyt. Előbb húsz perccel majd egy órával későbbre halasztották az új sorozatot, amit leginkább a mezőny egyik legjobb futója, a norvég Kokslien bánt, aki vezetett a verseny leállításakor, míg az új sorozatban csak az utolsó előtti, azaz a 45. lett.
Az élen az osztrák Gruber – aki már csapatban szerzett egy aranyat – végzett 134 méteres ugrással, s a futásban időre átszámított előnye 34 másodperc volt a második helyezett amerikai Spillane és 40 a harmadik finn Ryynänen előtt.
A 10 kilométeres sífutásban két amerikai – Spillane és a hatodikként induló Demong – gyorsan összeállt, és váltott vezetéssel az osztrák nyomába eredt. A táv feléig utol is érték, és ezt követően hárman sokáig együtt haladtak. A többiekkel nem kellett foglalkozniuk, hiszen több mint 45 másodperces hátrányban voltak mögöttük.
Másfél kilométerrel a vége előtt Spillane elesett, de szerencsére gyorsan fel tudott állni. Csakhogy visszaesett a harmadik helyre, és a következő emelkedőn Demong robbantott, amire két vetélytársa nem tudott időben reagálni. Mire Spillane észbe kapott, addigra Demongnak már behozhatatlan előnye volt.
Előbbi aztán az ezüsttel vigasztalódott, a bronzérmes Gruber lett, negyedikként pedig a finnek legendás versenyzője, Hannu Manninen ért a célba, de már több mint félperces hátránnyal. Visszatérve az amerikaiakra: az első aranyérmüket szerezték az olimpiák történetében északisí-számban.
| ÉSZAKI ÖSSZETETT, GUNDERSEN-NAGYSÁNC | |
| 1. Bill Demong (amerikai) | 25:32.9 |
| 2. Johnny Spillane (amerikai) | +4.0 |
| 3. Bernhard Gruber (osztrák) | +10.8 |
| 4. Hannu Manninen (finn) | +33.1 |
| 5. Pavel Churavy (cseh) | +34.0 |
| 6. Petter Tande (norvég) | +38.3 |
