Így például az első, 1924-es, a franciaországi Chamonix-ban megrendezett játékokon, amelyet csak utólag nyilvánítottak az első téli olimpiának. Az úgynevezett „Nemzetközi Téli Sporthéten" négy versenyzővel képviseltettük magunkat, különösebb eredmény nélkül, ám az mindenképpen említést érdemel, hogy a sífutásban és északi összetettben induló Szepes Béla négy évvel később Amszterdamban gerelyhajításban ezüstérmes lett. Ő volt az első magyar sportoló, aki téli és nyári játékokon egyaránt elindult.
Ezüstérem (2): 1948, St. Moritz: Kékesy Andrea, Király Ede (műkorcsolya, páros), 1980, Lake Placid: Regőczi Krisztina, Sallay András (műkorcsolya, jégtánc) |
Bronzérem (4): 1932, Lake Placid és 1936, Garmisch-Partenkirchen: Rotter Emilia, Szollás László (műkorcsolya, páros), 1952, Oslo és 1956, Cortina d,Ampezzo: Nagy László, Nagy Marianna (műkorcsolya, páros) |
4. hely (4): 1932, Lake Placid: Orgonista Olga, Szalay Sándor (műkorcsolya, páros), 1936, Garmisch-Partenkirchen: Szekrényessy Piroska, Szekrényessy Attila (műkorcsolya, páros), 1948, St. Moritz: Pajor Kornél (gyorskorcsolya, 10 000 m) 2006, Torino: Huszár Erika (rövidpályás gyorskorcsolya, 1500 m) |
5. hely (4): 1948, St. Moritz: Király Ede (műkorcsolya), 1972, Szapporo: Almássy Zsuzsa (műkorcsolya), 1976, Innsbruck: Regőczi Krisztina, Sallay András (műkorcsolya, jégtánc), 2006, Torino: Knoch Viktor (rövidpályás gyorskorcsolya, 1500 m) |
6. hely (1): 1968, Grenoble: Almássy Zsuzsa (műkorcsolya |
Szerencsére nem kellett sokat várnunk az első éremre: a harmadik ötkarikás játékokon, az Egyesült Államokban, Lake Placidben megrendezett olimpián a magas utazási költségek miatt csak két műkorcsolya párosunk indult, ám mindkettő remekül szerepelt: a Rotter Emília, Szollás László duó bronzérmes, az Orgonista Olga, Szalay Sándor páros pedig negyedik lett.
Hasonló eredményeket értek el a mieink négy évvel később, a németországi Garmisch-Partenkirchenben, ám ez a szereplés ezúttal csalódást hozott, hiszen az előző három esztendőben a Rotter, Szollás duó volt a világbajnok párosban, s joggal várta tőlük a közvélemény, hogy az olimpián is a dobogó tetejére állnak, de ezúttal is „csak" bronzérmesek lettek. A negyedik hely ezúttal a Szekrényessy testvéreknek, Piroskának és Attilának jutott.
A II. világháborút követően a svájci St. Moritz rendezte az 1948-as téli olimpiát, amely mind a mai napig a legsikeresebb volt versenyzőink számára. És még lehetett volna sikeresebb is, hiszen a semleges szakemberek szerint a legjobb előadást Kékessy Andrea, Király Ede műkorcsolya párosunk produkálta, ám a pontozók egy belga párost hoztak ki győztesnek. Király a férfiak versenyében ötödik helyen zárt, s a sikerek ezzel még nem éretek véget, hiszen a gyorskorcsolyázó Pajor Kornél is szerzett egy negyedik helyet 10 000 méteren.
Érdekes párhuzam, hogy mind párosunk, mind pedig Pajor, a következő évben megnyerte a világbajnokságot, ám a vb után Kékessy és Pajor, egy évvel később pedig az egyéniben Európa-bajnoki címet szerző Király sem tért haza, akkori szóval élve disszidált.
Pajor Svédországban telepedett le, a skandináv ország színeiben még világ- és Európa-bajnoki bronzérmet szerzett. Felvetődik a kérdés: mit érhettünk volna el a következő olimpiákon, ha ők itthon maradnak?
Szerencsére a távozók mellett azért itthon is maradtak még versenyzők, így a műkorcsolyázó Nagy testvérpár, akik az 1952-es oslói és a négy évvel későbbi, Cortina d'Ampezzóban rendezett játékokon is a dobogó harmadik fokára állhattak fel. Az ő visszavonulásukat követően azonban két pontmentes olimpia következett.
Igaz, 1964-ben már ott volt a női műkorcsolyázók mezőnyében a mindössze 13 esztendős Almássy Zsuzsa, aki akkor még csak a 17. lett, ám négy évvel később, a grenoble-i olimpián már pontszerző, hatodik helyen zárt.
1972-ben a japán Szapporóban már egyedül ő képviselte színeinket – ez a legkisebb létszámú magyar küldöttség az olimpiák történetében – ám ő annál eredményesebb volt: a négy évvel korábbi teljesítményét felülmúlva ezúttal ötödik lett – ami után viszont, legnagyobb sajnálatunkra 21 évesen visszavonult.
Nem mellesleg jegyezzük meg, ezidáig mindössze ötször volt arra példa, hogy a magyar olimpiai küldöttség minden tagja az első hat között végzett: nyári játékokon 1904-ben St. Louisban, míg télen 1932-ben, 1956-ban, 1972-ben és 1980-ban.
Utóbbin a Regőczy Krisztina, Sallay András jégtáncpárosunk indult. A szakág az 1976-os téli olimpián debütált, s a mieink már itt is az ötödik helyen végeztek, négy évvel később pedig Lake Placidben, pedig ezüstérmesek lettek.
Az ezüst is kitűnő eredmény volt, habár a semleges szakértők szerint a mieink jobban rászolgáltak a győzelemre, mint a végül győztes Linicsuk, Karponoszov duó, de a szovjet bírólobbinak köszönhetően végül be kellett érnünk a második hellyel. A kilenc bíró 5:4 arányban hozta ki nyertesnek a szovjeteket. Pontszámban ez 0.96-os, vagyis nagyon kicsi különbséget jelentett. Egy hónappal később Regőczyék megszerezték a világbajnoki címet, majd visszavonultak.
Lake Placid után negyedévszázados „csend" következett, pedig ebben az időszakban is voltak nagyszerű sportolóink: így például a gyorskorcsolyázó Hunyady Emese, aki 1984-ben még magyar színekben indult, majd egy évtizeddel később már az osztrákoknak nyert olimpiai aranyat. Vagy az Engi Klára, Tóth Attila jégtáncpáros, amely két olimpián is éppen csak lemaradt a pontszerzésről, majd ezt követően a profik közé állt, ahol aztán megszerezte az áhított világbajnoki érmet.
Mindenképpen említést érdemel a gyorskorcsolyázó Egyed Krisztina, aki egyedüli magyar versenyzőként vett részt négy téli olimpián. Az ő rekordját állíthatja be Vancouverben Sebestyén Júlia.
És ezzel el is jutottunk Torinóig, ahol a rövid pályás gyorskorcsolyázók révén újra volt pontszerző versenyzőnk: Huszár Erika a negyedik, Knoch Viktor pedig az ötödik helyen végzett az 1500 méteres versenyszámban.
Ők akár Kanadában, sőt, akár négy év múlva, Szocsiban is folytathatják az olimpiai pontgyűjtést.
Év | I. | II. | III. | IV. | V. | VI. | pont | versenyző |
1924 | – | - | – | – | – | – | 0 | 4 |
1928 | – | – | – | – | – | – | 0 | 12 |
1932 | – | – | 1 | 1 | – | – | 7 | 4 |
1936 | – | – | 1 | 1 | – | – | 7 | 25 |
1948 | – | 1 | – | 1 | 1 | – | 10 | 22 |
1952 | – | – | 1 | – | – | – | 4 | 12 |
1956 | – | – | 1 | – | – | – | 4 | 2 |
1960 | – | – | – | – | – | – | 0 | 3 |
1964 | – | – | – | – | – | – | 0 | 28 |
1968 | – | – | – | – | – | 1 | 1 | 10 |
1972 | – | – | – | – | 1 | – | 2 | 1 |
1976 | – | – | – | – | 1 | – | 2 | 3 |
1980 | – | 1 | – | – | – | – | 5 | 2 |
1984 | – | – | – | – | – | – | 0 | 9 |
1988 | – | – | – | – | – | – | 0 | 5 |
1992 | – | – | – | – | – | – | 0 | 24 |
1994 | – | – | – | – | – | – | 0 | 16 |
1998 | – | – | – | – | – | – | 0 | 17 |
2002 | – | – | – | – | – | – | 0 | 25 |
2006 | – | – | – | 1 | 1 | – | 5 | 19 |