Elsőként hódította meg a 2000 pont feletti régiót

Gregor Schlierenzauer, az osztrákok szupertehetsége életkoránál fogva az első olimpiájára készül. Bár a húszéves Schlieri még csak a negyedik szezonját tölti a felnőttek között, teljesítménye a veteránokét idézi: eddigi 32 egyéni világkupa-győzelménél csak négyen szereztek többet a sportág történetében.

1990. január 7-én, későbbi sportága szempontjából a lehető legjobb helyen, a Tirol tartománybéli Innsbruckban látta meg a napvilágot Paul és Angelika Schlierenzauer második gyermekeként. Nyolcévesen kezdett el foglalkozni a síugrással, s bár születése óta nem hall a bal fülére, eme apró fogyatékosság nem akadályozhatja meg abban, hogy már 20 esztendősen a sportág csúcsára érjen.

A minden bizonnyal még igen sokáig tartó sikerszériája 2006 februárjában kezdődött: miközben a „nagyok" a torinói téli olimpiára készültek, Schlieri a szlovéniai Kranjban aranyérmet szerzett a junior-világbajnokságon. Az osztrákok szövetségi kapitánya, Alex Pointner nem habozott, a játékok után azonnal a mély vízbe dobta a 16 éves srácot, aki a szezonzáró oslói világkupa-versenyen bejutott a második fordulóba, s végül a 24. helyen végzett.

A 2006–2007-es idényt már a felnőttek között kezdte meg, és a december 3-i lillehammeri versenyen elkezdte a rekordhalmozást: minden idők egyik legfiatalabb győztese lett az 1994-es téli olimpia helyszínén.

Néhány héttel később bemutatkozott a Négysáncversenyen, és a németországi Oberstdorfban egészen fantasztikus diadalt aratott, 142 méteres második ugrással legyőzve Andi Küttelt. A második helyszínen, Garmisch-Partenkirchenben elért negyedik helyével a sorozat élén is állt. Hazai közönség előtt Innsbruckban nem sikerült a legjobb tízbe kerülnie, de a negyedik versenyen, Bischofshofenben – mellesleg éppen a 17. születésnapján – újabb győzelmet aratott, és végül Anders Jacobsen mögött az összetett második helyén zárt.

Februárban a szapporói világbajnokságról is aranyéremmel tért haza, amelyet harmadmagával a csapatversenyben szerzett.

A világkupában a szezon kétharmadáig Jacobsennel küzdöttek az első helyért, azonban a hajrára feltámadó Adam Malysz mindkettejüket megelőzte. A szezont lezáró planicai sírepülő-világbajnokságra Alex Pointner nem nevezte 17 éves szupertehetségét, távollétében Simon Ammann is megelőzte az összetettben, azaz első felnőtt idényét – öt versenyt megnyerve – negyedikként fejezte be.

Eleinte sokan legyintettek, mondván az osztrák tinédzser csak addig lesz ilyen jó, amíg el nem éri a felnőttkort, azonban Schlierenzauer alaposan rácáfolt e jövendölésre. Tizennyolc évesen ott folytatta, ahol az előző évben abbahagyta. A 2007–2008-as szezonban hat győzelmet aratott, az egyiket megint Négysáncverseny-helyszínen, ezúttal Garmisch-Partenkirchenben. Egészen az utolsó versenyig a második helyen állt a sorozatban, ám a borzalmas időjárási viszonyok miatt Bischofshofenben csak a 42. helyen végzett, ezáltal visszacsúszott az összetett 12. helyére. Utána azonban remek sorozat következett.

Egyéniben és csapatban is aranyérmet nyert az oberstdorfi sírepülő-világbajnokságon, majd a – Négysáncverseny mintájára – négy helyszínből álló Északi Bajnokság megnyerése után Planicán is mindenkit maga mögé utasított. A szlovéniai óriássáncon aratta karrierje 11. világkupa-sikerét, sőt 233.5 méteres repülésével új osztrák rekordot állított fel – ezzel megismételte Janne Ahonen három évvel korábbi planicai repülését, a valaha volt negyedik legnagyobb ugrást. Szenzációs hajrájának köszönhetően kis híján utolérte az addig befoghatatlannak hitt Thomas Morgensternt, és a második helyen fejezte be a világkupát.

A 2008–2009-es idény hozta meg számára az igazi áttörést – már ha beszélhetünk ilyesmiről egy olyan versenyző esetében, aki a korábbi két, felnőttek között eltöltött idényében a fentebb ismertetett eredményeket érte el. Ez a szezonja egészen kiemelkedően sikerült, kis túlzással két napon át lehetne sorolni, hol és mennyivel győzött.

Röviden összefoglalva: Janne Ahonen, Matti Hautamäki és Thomas Morgenstern után minden idők negyedik olyan ugrója lett, aki képes volt egymást követő hat világkupa-versenyt megnyerni. A 2009-es év egyetlen szépséghibája, hogy bár abszolút favoritként vágott neki élete harmadik Négysáncversenyének, honfitársa, Wolfgang Loitzl ihletett formában ugorva elhappolta előle a győzelmet. Schlieri pár héttel később a libereci északisí-világbajnokságon csapatban szerzett arannyal vigasztalódott.

A java azonban csak ezután következett. Márciusban sorra nyerte a versenyeket, a szezont hagyományosan lezáró planicai viadalra 12 győzelemmel érkezett, beállítva Janne Ahonen megdönthetetlennek hitt rekordját.

A szlovéniai óriássáncon aztán „természetesen" elkönyvelte a 13. diadalát is 2008–2009-ben, amivel alighanem sokáig csúcstartó marad. A világkupát 2083 ponttal zárta – talán mondani sem kell, korábban nem volt példa arra, hogy valaki akár csak 2000 pont fölé is jusson.

Elképesztő sikerei megkoronázásaként világkupa-győztesként ment nyári szabadságra.

A 2009–2010-es, azaz a jelenleg is zajló idényben hét győzelemnél jár, a svájci Simon Ammann-nal vív külön harcot a végső diadalért. Jelenleg a második helyen áll a világkupában, hátránya mindössze 57 pont az Északi Bajnokság (Lahti, Kuopio, Lillehammer, Oslo) előtt.

Az év vitathatatlanul legnagyobb eseménye azonban a vancouveri téli olimpia, amelyen az osztrák csapat egyik legnagyobb aranyesélyeseként indul.

CSATLÓS DÁVID