A Chelsea–Arsenal mérkőzésen Van Persie parádézott: három gólt rúgott a házigazdáknak, és ezzel 5–3-as győzelemre vezette az Ágyúsokat. Az öröme mégsem lehet teljes, és ezt csakis magának köszönheti. Második találata után (ezzel lett 4–3 az Arsenal javára) a csapatot elkísérő vendégszurkolók előtt elfutva igen kellemetlen érzést keltő karlendítéssel köszöntötte övéit, amivel Paolo di Canio kétes örökét vette át.
A mozdulatsor persze azonnal kikerült mindenféle közösségi oldalra, így a holland csatár perceken belül a szélsőjobb képviselői, mi több propagálói között találta magát. Pont a legjobbkor: amikor az angol sajtó mással sincs teli, mint, hogy Luis Suárez tette-e rasszista megjegyzést Patrice Evrára, illetve, hogy John Terry megalázta-e bőrszíne miatt Anton Ferdinandot.
Van Persie is észlelte a bajt miután bekapcsolta számítógépét, és nem is késlekedett saját Twitter-oldalán még aznap este állásfoglalást kiadni.
„Hozzám is eljutottak azok a nevetséges magyarázatok, ami az egyik gólom utáni ünneplésemből fakad. Teljes mértékben szánalmas dolog azt a mozdulatsort, hogy a vállamat megérintve egyik kezemet a szurkolóink felé lendítem bármi másnak is beállítani, mint egyszerű gólörömnek. Azt sugallni, hogy itt másról van szó, teljességgel abszurd, ugyanis semmi más nem jutott eszembe akkor."
Mi ezt kétség kívül el is hisszük Van Persie-nek, akiről soha korábban még csak hasonló feltételezés sem látott napvilágot (ráadásul Rotterdamban nőtt föl, egy abszolút multikulturális közegben), és biztosak vagyunk benne, hogy csak a pillanat szülte eksztázisban döntött rosszul, amikor így ünnepelt, de azért egy „bocsánat, ha valakit megbántottam ezzel" sort még elbírt volna a világháló.