Egy lélegzettel a mélybe: negyven emelettel a víz alatt - elképesztő képekkel!

„Lehet azt mondani, hogy a szabad merülés extrém sport, mert az emberi test számára ellenséges környezetben űzik, ugyanakkor békés, természetes és tiszta, csalástól mentes” – foglalta össze az esemény lényegét a 30 éves új-zélandi William Trubridge szabadmerülő világbajnok és tréner.

Ez az egyik ellentmondása ennek a sportnak, amelyben a résztvevők azon versengenek, hogy ki tud egy levegővétellel, légzőkészülék nélkül mélyebbre ereszkedni. A merülőknek előbb úrrá kell lenniük a csaknem legyőzhetetlen vágyon, hogy lélegezzenek, a felszínre való visszatérés után pedig sokszor ösztönözni kell őket arra, hogy újból levegőt vegyenek.

„A tested azt hiszi, hogy még mindig merülsz, és nem lélegzik; emlékeztetni kell rá, hogy újból lélegezz” – magyarázta a 43 éves Simon Bennett szabadmerülő a The New York Timesnak. A sportoló a több mint tíz napos verseny során többször is megdöntötte a chilei országos csúcsot.

A lélegzet visszatartása elsajátítható és gyakorlással fejleszthető képesség - már létezik egy tréninget előkészítő iPhone készülék is -, a víz nyomásának való ellenállás azonban komoly kihívás a szabadmerülők számára. A verseny harmadik napján, mindössze egy szál kötél és testi ereje segítségével Trubridge egy 40 szintes épületnek megfelelő, több mint 120 méter mélyre ereszkedett. Ez azonban csak az első fele volt a kihívásnak, mert vissza is kellett jutnia a felszínre. Világcsúcsot elérve 4 perc és 13 másodperc elteltével került elő a 121 méteres mélységből.

A merülés során elszenvedett rendkívüli nyomásnak számos veszélye, kockázata van. A légzés szüneteltetése miatt a test gázok mérgező keverékével telik meg, amely - ahogy a merülő egyre mélyebbre ereszkedik - összepréselődik és bekerül a véráramba, az idegrendszerbe.

„Nagy mélységben a merülő súlyos narkózist élhet át – magyarázta az amerikai lapnak a 36 éves Eric Fattah, aki monofinnal (két lábra felhúzható egy darab uszonnyal) 104 méter mélyre jutva kanadai országos rekordot ért el. – Az oxigén és szén-dioxid okozta narkózis súlyos félelmet, sőt pánikot idézhet elő.”

A merülő idegrendszerére a nitrogén is hatással lehet, és olyan érzést kelthet benne, illetve olyan cselekvésre késztetheti, mintha részeg lenne. „ Korlátozza a motorikus képességeket, és érzéstelenítő, anesztéziás hatása van – fejtette ki Chris Vonderheide, a floridai Cape Canaveral-i kórház aneszteziológusa, aki nézőként volt jelen a versenyen. – Dilinyóssá válik tőle az ember...”
A narkózis tünetei kihívást jelentenek, de a merülőnek más kockázatokkal is szembe kell néznie.

„A problémák 99 százaléka a felszín közelében jelentkezik – ecsetelte a 37 éves Ben Weiss szoftverfejlesztő, aki versenyzőbiztosítóként utazott a Vertical Blue 2011-re. – A mélyből való visszatérés során a vér oxigéntartalma gyorsan csökken. Olyasmi történik, mint amikor az ember hirtelen áll fel.”

A merülő ilyenkor akár el is ájulhat, ami a szabadmerülési versenyeken egyet jelent a kizárással.

Nincs korlát

A versenyen elért rekordokat nyilvántartó szervezet, az Association Internationale pour le Developpement de l'Apnee, rövidített nevén az AIDA kiterjedt biztonsági intézkedésekkel védi a versenyzőket.

A merülőt futó zsinór köti össze a mélység mérésére is használt merülőkötéllel, amelynek a végére fémlemezt erősítenek. A biztosítók, akik szintén szabadmerülők és nem használnak búvárfelszerelést, körülbelül 30 méter mélyre ereszkedve figyelik a versenyzőket.

Ha valakinek ott lesz szüksége segítségre, ahová a biztosítók nem érnek el, ellensúlyrendszer lép működésbe, és a fémlemezzel együtt a felszínre juttatja a merülőt. Bár évek óta rendelkezésre áll, még sosem alkalmazták.

„Figyeljük, hogy nincs-e valamilyen hiba a merülő stílusában – mesélte Charlie Beede, a Vertical Blue csapatának 57 éves tagja, a verseny egyik biztosítója. – Azért vagyunk, hogy a merülők akár képességeik legvégső határáig is elmehessenek, tudva, hogy megmentjük őket.”

A hangradar és a kamerák segítik eldönteni, hogy egy merülő sikeresen leért-e a mélybe, de a kihívások és a felfokozott várakozás felizzítja a hangulatot a felszínen azután is, hogy a merülő kibukkan a vízből. A verseny szabályai megkövetelik, hogy a versenyző elvégezzen három, látszólag jelentéktelen dolgot ahhoz, hogy az eredményét hitelesítsék: le kell vennie az úszószemüvegét és orrcsipeszét, mutatnia kell, majd kimondani is, hogy „minden rendben”. És mindezt a felbukkanás utáni 15 másodperc alatt.
„Húsz méter, tíz méter, öt méter, két méter” – kiáltja a platformon álló, jelezve a merülő közeledését a felszínhez.

Izgalmas pillanat – egy világrekord-kísérlet esetén pedig még inkább az –, amikor a merülő a vezető kötélbe kapaszkodva kirobban a vízből. Látszik rajta, hogy küszködik a narkózissal és az oxigénhiánnyal, néha kapkodja a levegőt, máskor nem, igyekszik visszanyerni teljes öntudatát, és összeszedni magát annyira, hogy elvégezze az egyszerű felszíni feladatokat - szemüveg és csipesz levétele, kézjel mutatása és egy kétszavas mondat kimondása –, amelyek elválasztják a rekordtól.

A Vertical Blue 2011-en a merülők majdnem tucatnyi rekordot állítottak be, illetve javítottak meg, tovább tágítva képességeik határait.

„Nincs más korlát, csak az, amit magunknak szabunk. Nem léteznek áthághatatlan határok” – hangsúlyozta Trubridge.