Ami minden pénzt megér: az olimpia

Még precízebben: 287 millióért sikerült neki, és a jogdíjak szinte megállíthatatlanul nőttek és nőnek azóta is. Szögezzük le már az elején: nyilván nem mehetne ez így – és akkor holmi szipolyozást is felemlegethetnénk akár –, ha nem lenne egyértelmű: a vevők is igen jól járnak a képernyős biznisszel. Miért? Mert amit kifizetnek a NOB-nak – amely a bevételek egy részét aztán visszaosztja a nemzeti olimpiai bizottságoknak, köztük mindenek előtt a játékok házigazdáinak (övék a pénznek mintegy fele), és az olimpiai sportágak nemzetközi szövetségeinek –, azt javarészt ellensúlyozni is tudják az ötkarikás versenyek idején értékesített reklámpercekkel.

Mielőtt konkrét példával is kirukkolnánk, rögzítsük: nyilvánvalóan a jogok értékesítése az egyik legfőbb bevételi forrásuk a nyári olimpiák rendezőinek, akik eleddig csupán egyszer jártak, ha nem is pórul, de rosszabbul: jelesül a 2004-es athéni játékok görög gazdái, akiknek „sikerült” veszteséges olimpiát rendezniük, viszont a többi, legújabb kori szuperviadal mindegyike hasznot termelt. A statisztikák szerint a már említett 1984-es – az akkor még létező szocialista tábor, vagy ha úgy tetszik, a szovjet blokk és a vele rokonszenvezők bojkottja dacára is – negyedmilliárdos profitot hozott, az 1988-as, szöuli pedig 300 milliót, vagyis szintén tetemes bevételt eredményezett. A folytatás szolidabb volt, amennyiben az 1992-es, barcelonai olimpia többlete 5, az 1996-os, atlantaié pedig 10 millióra rúgott, ugyanakkor az ausztrál földön, Sydneyben rendezett 2000-esé megint kiemelkedő anyagi diadallal, a becslések szerint 330 millió dolláros tiszta bevétellel zárult. Az eddigi utolsó nyári, a 2008-as pekingi olimpia is nyereséges vállalkozásnak bizonyult, itt a bevételek mintegy 126 millió euróval haladták meg a kiadásokat.

Az utóbbinál maradva, a kínai fővárosban lebonyolított versenyek – az amerikai kontinensre kizárólagosságot biztosító – tévés jogdíjaiért hagyományosan az amerikai NBC fizette a legtöbbet: minden korábbinál mélyebben a bugyellárisba nyúlva mintegy 1 milliárd dollárt (!) szurkolt le az ötkarikás látványosság hazai földön történő szétterítéséért (csak zárójelben megemlítve: az európai társaságokat tömörítő EBU „fejpénze” 444 millió dollár volt, míg a kínai televíziós csatornák 7 milliót fizettek a pekingi olimpia közvetítési jogáért). Mielőtt azonban könnybe lábadna a szemünk, gyorsan jegyezzük le: a National Broadcasting Company nagyjából ellentételezni is tudta roppant méretes kiadását a már említett adásidő-eladás révén.

Az olimpia 16 napig tartó versenyei közben-alatt sugárzott hirdetésekért bizony komolyabb vagyonokat is el lehetett és lehet kérni a hirdetni akaróktól, lévén sok százmilliós, sőt akár két-három milliárdos nézettség is rendre garantálható az ötkarikás közvetítések idejére. És amint azt tudjuk, a nézettségnek hovatovább mindenek felettisége magyarázza, hogy – és itt az ígért konkrét példa – a pekingi olimpia alatt az NBC egy 30 másodperces reklámért akár 750 ezer dollárt is elkért (és meg is kapott), miáltal valóban ellentételezni tudta az egymilliárdos szuperkiadást.
    
Pályáztatott befutó
    
Azóta sincs megállás a képernyős értékesítés piacán. Rendületlenül nagy üzlet mindmáig, bár a 2012-es londoni nyári játékok televíziós közvetítése kapcsán újszerű kérdések vetődtek fel. Méghozzá azzal összefüggésben, hogy a NOB-bal kötött tévés szerződések lassan lejárnak, és bár az NBC a jövő nyáron esedékes játékokért – továbbá a vele csomagban árult 2010-es, vancouveri téli olimpiáért – együttesen 2,2 milliárd dollárt fizetett ki, a kanadai havas-jeges versenyek a kalkulálttól jelentősen elmaradó reklámbevételei (kisebb nézettség, kevesebb hirdető, végső soron 223 millió dolláros ráfizetés), meg a számára nem kedvező új szelek fújdogálása miatt is gondolkodóba eshetett a jövőt illetően.

Mármint az ügyben, hogy maradhat-e, maradjon-e „exkluzív főadó”. Tudniillik a NOB – és nyilván nem azért, mert beérné kevesebbel is… – egy idő óta azon töprengett (sőt már döntött is), hogy nem automatikusan adja el, hanem megpályáztatja a jogokat, versenyezteti az érdeklődőket, vagyis nem feltétlenül az eddigi élfizető NBC lesz megint a befutó.

Az ötkarikás világmozgalmat irányító testület „árukapcsolásos” politikájának megfelelően a Szocsiban esedékes 2014-es téli és a Rio de Janeirónak ítélt 2016-os nyári olimpia közvetítési jogainak együttes értékesítése az amerikai legfőbb piacról máris számos tévétársaságot mozgósított, mondhatni az összes jelentőset: az NBC mellett az ABC/ESPN kettősét, a 2010-es és 2012-es NOB-ajánlattal már kacérkodó, de akkor végül visszalépő CBS-t és a Foxot is. Úgy fest, hogy most már egyként beszállnak a jogok megkaparintásáért folyó harcba.

Melynek friss fejleménye az, hogy a NOB nem is csak két, hanem egyenesen négy olimpiát „csomagol össze” legújabb ajánlatában. Vagyis az oroszországi és brazíliai tétel mellett megvételre kínálja az egyelőre még gazdátlan 2018-as téli és a 2020-as nyári játékok adásjogát egyaránt, a közös „négyrekeszes pakkért” pedig – és ez a lényeg, hiszen szintén a piacról él – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság több mint 4 milliárd dollárt akar bezsebelni. A sokra taksált portékáról a tárgyalások már zajlanak, de hírügynökségi jelentések szerint még nem publikusak.

Gyors eredmény nem is nagyon várható, például azért sem, mert a tévétársaságoknak nem mindegy, honnan közvetítenek majdan. A 2018-as havas-jeges viadalok házigazda tisztéért a franciaországi Annecy, a németországi München és a dél-koreai Pjongcsang verseng, NOB-döntés itt csak 2013-ban lesz; a még későbbi, 2020-as nyári olimpiára ácsingózók között jegyzik az előbb még a kandidálási versenyben a hazai vetélytársakat legyőzni kényszerülő, egyelőre „névtelen” városokat Dél-Afrikából, Olaszországból, Japánból, Spanyolországból vagy éppen a Közel-Keletről.

E kérdésben irányjelző lehet a bennfentes Dick Poundnak, a NOB kanadai tagjának minapi kijelentése, aki sejten engedte, hogy bő kilenc év múlva Európában – azon belül is szerinte Rómában – lesz a nyári olimpia. Az EBU-tagok ezt nyilván őszinte örömmel vették tudomásul, hiszen egy „itthoni” olimpia közvetítése azért mégiscsak olcsóbb, mint bármelyik más kontinensről megvalósítani ugyanezt.

Forrás: MTI