Hiába az elköltött 391 millió, Calderónnal több trófeát nyert a Real

 

Az összehasonlítás alapjául az a tény szolgál, hogy Florentino Pérez mostani mandátuma során eddig öt, cseppet sem unalmas átigazolási időszakon van túl a Real Madrid, és annak idején Ramón Calderónnak is éppen ennyi jutott. Pérezt hivatalosan 2009. június 1-jén választották meg ismét a blancók új elnökévé, és a „galaktikus éra" korábbi (2000-es évek eleje) megteremtője ott folytatta, ahol 2006-ban abbahagyta – legalábbis az igazolások tekintetében...

A 64 esztendős spanyol üzletember az elmúlt szűk két és fél év alatt összesen 19 labdarúgót szerződtetett, csakúgy, mint a 2009 januárjában választási botrányba keveredő Calderón. Nagy különbség azonban, hogy míg Calderón 285 millió eurót adott közel húsz játékosért, addig Pérez ugyanennyi futballistáért 391 milliót fizetett.

A civilben ügyvédként dolgozó Calderón legdrágább igazolása a holland Arjen Robben volt, aki 2007 nyarán körülbelül 36 millió euróért cserébe hagyta ott a Chelsea-t a Real kedvéért. Ez az összeg Péreznél csak a harmadik helyre fért volna be az egy játékosért kiadott pénzek tekintetében. Ő ugyanis a másodszori kinevezése után hamar robbantott: 67 millió euróért sikerült elcsábítania a brazil aranylabdás Kakát az AC Milantól, ezzel is jelezve egy új galaktikus éra kezdetét. Pár héttel később ismét hallatott magáról az egyébként építészmérnök végzettségű Pérez: a futballtörténelem legdrágább igazolása, Cristiano Ronaldo 96 millióért került a Manchester Unitedtől a 31-szeres spanyol bajnok és kilencszeres BEK/BL-győztes gárdához.

Ha a 25 millió euróért vagy annál többért megszerzett játékosok számát nézzük, Pérez vezet 6–4-re Calderón elnöksége „ellen". A jelenlegi presidente a már említett két aranylabdás mellett Xabi Alonsóért, Karim Benzemáért, Ángel Di Maríáért és Fábio Coentraóért sem sajnálta a pénzt, míg Calderón Wesley Sneijdert, Pepét, Robbent és Mahamadou Diarrát szerezte meg 25 milliósnál nagyobb összegért. Az aranylabdás futballisták tekintetében is Pérez második ciklusa áll jobban, de Calderón elmondhatja, hogy a 2006-ban a Juventustól hétmillióért igazolt Fabio Cannavaro már Real Madrid-játékosként nyerte el abban az évben a legrangosabb egyéni elismerést – bár feltehetőleg ebben az olasz válogatottal szerzett világbajnoki aranyéremnek sokkal jelentősebb szerepe volt...

Ennyi pénz befektetése után minden madridi szimpatizáns joggal várhat eredményeket a XX. század legjobb futballcsapatától. A két szóban forgó elnök közül talán ez az egyetlen szempont, amelyben Calderón vezet, természetesen ha nem számítjuk Pérez első „uralmát". A 60 éves ügyvéd mindkét teljes idényében megnyerte a csapat a spanyol bajnokságot, majd ezt követően a Spanyol Szuperkupa is bekerült a fővárosi klub vitrinjébe. Florentino Pérez ehhez képest mindössze az előző szezonban a Barcelona ellen elhódított Király-kupát tudja felmutatni az elköltött anyagiak gyümölcseként.

A befektetett euró-százmilliók mellett nyilván a Real Madrid mindenkori vezetőedzőjének kiléte sem mindegy. Ramón Calderón is tisztában volt ezzel, és kinevezését követően Fabio Capellót ültette le a padra, hogy 2003 után ismét bajnoki címet ünnepelhessen a klub. Az olasz mester1997 után ezúttal is első helyre vezényelte a Realt a spanyol pontvadászatban, ám eredménycentrikus filozófiája miatt a szezon végén a német Bernd Schuster váltotta, aki közönségszórakoztató játékkal ajándékozta meg a Santiago Bernabéu publikumát, ami újabb bajnoki címet eredményezett a blancóknak, ráadásul az akkor még rekordot jelentő 85 szerzett ponttal. 2008 decemberében Schuster lemondott, a Real pedig Juande Ramosszal fejezte be a kudarcos idényt (a Sevillával két UEFA-kupát nyerő trénerrel a Barca elleni 2–6-ig versenyben volt a csapat az első helyért). Míg Calderón három edzőt alkalmazott az irányítása alatt, Péreznél ez a szám eddig mindössze kettő. A 2009–2010-es idényt Manuel Pellegrinivel a padon játszotta végig a Real, ám a bajnokságban megszerzett 96 pont csak a második helyre volt elég, így a chilei szakembert José Mourinho váltotta, aki jelenleg már a második szezonját kezdte meg a madridi alakulattal, a legutóbbiban pedig megnyerte a Copa del Reyt. Pérez első időszaka (2000–2006) alatt egyébként összesen hat szakember dolgozott a Real Madrid vezetőedzőjeként (Vicente Del Bosque, Carlos Queiroz, José Antonio Camacho, Mariano García Remón, Vanderlei Luxemburgo, Juan Ramón López Caro).

Florentino Pérez tehát jó néhány szempontban túlszárnyalta már elődjét, ám talán pont a legfontosabban maradt alul, vagyis a trófeák számát tekintve – igaz, jelen állás szerint neki van több esélye újabb serleg elhódítására a Real elnökeként, mintsem Ramón Calderónnak.