Újabb mélyponton az Inter, győzelemmel hangolt a Napoli

Milánóban azzal a szándékkal fogadta az Inter a forduló előtt a tabella 17. helyén álló Bolognát, hogy véget vet legújabb negatív szériájának, amelynek során négy vereség mellett mindössze egy döntetlenre volt képes legutóbbi öt tétmérkőzésén. Az Inter-mester Claudio Ranieri szerint a sajtó és a saját szurkolótáboruk nyomása zavarta meg fiataljait, és abban bízott, hogy a sérülése után visszatért Diego Forlán, Wesley Sneijder kettős győzelemre vezeti övéit. Nos, utóbbiakra nagy panasz nem lehetett az első félidőben, hiszen mindketten eljutottak legalább egy-egy helyzetig, Maicon pedig öt méterről sem tudta fejjel bevenni az amúgy végig remeklő Jean-Francois Gillet kapuját.

A fentebb említett kritikus hangvételű szurkolóhadnak már ez sem tetszett, és elképzelhetjük, miket mormoghattak magukban, amikor a 37. percben a védelem kollektív kihagyása után Marco Di Vaio került helyzetbe, majd lőtt egy csel után higgadtan a kapuba; egy minutum múlva pedig Andrea Ranocchia vett le egy felívelést elképesztő módon Di Vaiónak, aki köszönte a passzt, és 11 méterről mattolta Júlio Césart.

A fordulás után Di Vaio miatt hűlt meg a vér ismét a hazaiakban, majd Forlán rontott el egy újabb nagy helyzetet, és nem sokkal ezután lecserélte őt Ranieri: érdekes kérdés volt abban a pillanatban, hogy a hatalmas füttykoncertben melyikük érdemelte ki a nagyobbik hányadot, a góltalan uruguayi vagy a helyére egy középpályást beküldő főnöke...

Támadgatott az Inter, de újabb helyzetig csak Ranocchia jutott, akinek fejese pontatlan volt; az Inter kínjait pedig korábbi játékosa, a gyanús körülmények között, papíron 15 millió euró értékben eladott Robert Acquafresca növelte, aki egy szép egyéni akció után megadta a 85. percben a kegyelemdöfést.

A másik találkozón a napokban 200. Napoli-mérkőzését vívó szlovák karmester, Marek Hamsík néhány nappal eltolta önmaga megünneplését, amely aktusra most a kezdő sípszó után nem sokkal kerített sort: egy csodás „balra nézek, visszafelé, középre passzolok” hadművelettel ajtó-ablak helyzetbe hozta Edinson Cavanit, aki higgadtan mattolta közelről a kapust.

A gyakran felfutó Mattia Cassani pár perc múlva kis híján kiegyenlített, de 11 méterről a bal alsó mellé durrantott, miképpen jó húszperces – mérsékelten élvezetes – mezőnymunkát követően Sztevan Jovetics is. A 37. minutumban egy nápolyi kontrán nem győztünk csodálkozni, Miguel Britosnak ugyanis sikerült egy bal oldali beadást bő egy méterről is fölé rúgnia a túlsó kapufa mellől. Mindemellett kőkeményen és elszántan védte előnyét a nápolyi csapat, bizonyítékokként erre a firenzeiek vérző testrészei szolgáltak, amelyeket nem győzött ragasztani, kötözni a hazai csapatorvos.

Hamsík az 55. percben ismét kiosztott egy asszisztot Cavaninak, és ez a találat megfogta a Fiorentinát, amelynek támadásai ritkán voltak gólveszélyesnek mondhatóak – bár Britos fejjel kis híján szépített, szerencséjére azonban nem talált saját kapujába.

A mostanában haloványabb formában lévő Ezequiel Lavezzi a helyes kapu előtt hagyott ki helyzetet, majd többé-kevésbé veszélyes lövésekkel riogatták a kék mezeseket a lilák, ám eredménytelenül. A slusszpoént Lavezzi szolgáltatta, aki egy nagy vágta végén okosan tekert a bal alsóba 15 méterről, kialakítva a 0–3-as végeredményt.

• Az Atalantától hat pontot levontak.