Fiorentina: ultraerős viola csapatot építettek ezen a nyáron

A lila-fehérek az elmúlt idényben a negyedik helyen végeztek, hat ponttal lemaradva a bronzérmes Juventustól és tizenkilenccel az aranyérmes Intertől, az UEFA-kupában pedig az elődöntőben tizenegyesekkel buktak el a Rangersszel szemben.

Az agilis elnök, Andrea Della Valle elégedetlen volt az elért eredményekkel – ami nem is csoda, hiszen az elmúlt három évben több mint hetvenmillió euróért vásárolt játékosokat –, így gyakorlatilag szabad kezet adott a kiváló edzőnek, Claudio Cesare Prandellinek az erősítések terén.

Prandelli alapos nagytakarítást tartott: megszabadult több eddigi alapembertől (Tomás Ujfalusi, Fabio Liverani), rutinos veterántól (Christian Vieri, Cristiano Lupatelli) és tehetségét mindeddig bizonyítani nem tudó fiataltól (Alessandro Potenza, Daniele Cacia, Guilherme).

Két futballistát viszont csak nagy erőket bevetve tudtak megvédeni a nagyobb klubok csábításaitól: a francia bravúrkapust, Sebastien Freyt és a román gólgépet, Adrian Mutut. Előbbinek most hosszabbították meg a szerződését 2013-ig, utóbbié 2011-ig szól.

A bevásárlólista alján 50.3 millió euró szerepel (és adjuk hozzá a minden bizonnyal tekintélyes aláírási pénzeket), a legdrágább tétel a 14 milliót kóstáló Alberto Gilardino volt, akit könnyű szívvel engedett el a Milan, igaz, alaposan megkérte az árát. A kétszeres olasz ezüstcipős az elmúlt két idényben nem találta korábbi önmagát, de most kapott egy újabb esélyt. 12-12 millió euróba került a teljes bal oldalt bejátszó perui Juan Vargas, aki a Cataniát, és a brazil középső középpályás Felipe Melo, aki az Almeríát hagyta ott a „violák" kedvéért.

Szintén nem kevés bátorságra vall az a tett, hogy nyolcmilliót kockáztattak meg a 18 esztendős Sztevan Jovetics játékjogáért, de az is tény, hogy a szerb gólkirály tehetsége alapján nemsokára a Serie A legjobb fantasistája (karmestere) lehet. Valamivel több mint fele ennyibe került a jobb oldali futó, a tapasztalt Gianluca Comotto, akit a Torinótól vásároltatott meg Prandelli.



A klub így abban az irigylésre méltó helyzetben találta magát, hogy minden posztért két-három válogatott (szintű) játékos csatázik. A kapuban Frey helye megkérdőjelezhetetlen, nagyon jónak tűnik egy lehetséges Comotto-Kröldrup-Gamberini-Vargas védelmi négyes is, és e sorba nem kevesebb, mint négy válogatott bekk (Luciano Zauri, Dario Dainelli, Manuel Pasqual, Manuel da Costa) pályázik.

A középpálya tengelyében alighanem Felipe Melo és az utóbbi idők egyik legnagyobb felfedezettje, Riccardo Montolivo kap helyet, balra előttük-mellettük Mutu szervezkedik. A széleken Vargas és Comotto is elboldogul, de a jobb oldal Mario Alberto Santana felségterülete. Természetesen a tartalékok között is hemzsegnek a válogatott játékosok (Jovetics, Marco Donadel, Franco Semioli, Massimo Gobbi, Martin Jörgensen, Zdravko Kuzmanovics).

A csatársorban már nincs ekkora verseny, hiszen Gilardino kezdőbeli helye garantált (ha nem egy ékkel támadnak, akkor Mutu mellett), az ő legveszélyesebb konkurense a két U21-es válogatott támadó, Pablo Daniel Osvaldo és Giampaolo Pazzini, valamint a szenegáli N'Diaye Papa Waigo lesz. A Barcelona elleni felkészülési mérkőzésen egyébként 4–1–4–1–es felállásban játszottak a lilák, de ez a szezonkezdetre (a Slavia Praha elleni BL-selejtezőre) alighanem 4–4–1–1–re módosul.

A pletykák szerint a firenzeiek még tartogatnak egy-két nagy fogást erre a nyárra: Adriano, Andrej Arsavin és a szupertehetséges Édison Cavani neve merült fel mostanában velük kapcsolatban az olasz lapokban.

Bizony, Prandelli egyáltalán nincs könnyű helyzetben: ettől a kerettől azt várják, hogy megszerezze odahaza az aranyérmet (ami Batistutáéknak sem sikerült), a BL-ben legalább a nyolc közé illene jutni – ha teljesíti, természetesnek veszik, ha nem, a bajnokság végén (vagy az első gyengébb széria után) veheti a kalapját.