Az izgalmasnak ígérkező találkozót a sokak által alul értékelt ütőerővel bíró kubai kezdte jobban és a nyitó menet vége felé egy remek balhoroggal padlóztatta a világbajnokot. A címvédő a kicsit nagyvonalúan számoló bírónak is köszönhetően összeszedte magát, de a következő menetben sem tudott mit kezdeni a pontos balkezesekkel operáló kubaival. A következő felvonásban egy kemény összefejelés után azonban megjött az amerikai önbizalma, és kíméletlen találatokkal módszeresen építette le a túl korán fáradni látszó és ritmusát vesztő Hernandez pontelőnyét.
Utóbbi egy újabb fejelés után durván felszakadt a homlokán, így a hetedik három percre már nem engedte ki a ringorvos. A szabályok szerint lepontozták a találkozót, amelyet technika döntéssel 2:1-re a kubai nyert, aki első világbajnoki címét szerezte. Cunningham természetesen elégedetlenkedve vette tudomásul a döntést, megfeledkezvén arról, hogy tavaly ő is egy hasonló sérülésnek köszönhette, hogy megtarthatta címét.
Az előprogramban megrendezésre kerülő Gabriel Campillo–Karo Murat összecsapásnak az IBF interkontinentális címe és kihívói jog a világbajnok ellen volt a tétje.
A végére feltámadó Murat igazi adok-kapokká varázsolta a jó iramú találkozót, és bár az utolsó három percben alaposan meg is fogta a spanyolt, ennek ellenére a mérkőzést javarészt irányítása alatt tartó Campillo győzelmét prognosztizálták a pontozólapok. Melyek igencsak hosszú számolása végül nem sejtetett sok jót Gabrielnek, de legalább nem vereséggel kellett távoznia. A végeredmény: 115:113, 111:117, 114:114.
A berlini istálló alaposan melléfogott az ellenfélválasztással, hiszen a pár évig Veres Lászlóval készülő lengyel felhozóember, Grzegorz Proksa gyakorlatilag agyba-főbe verte a közelmúltban önmagához képest remek mérkőzéseket produkáló német Sebastian Sylvestert.