Káté és Bacskai ütőfesztivált tartott az ob-n

Néhány pontozói „gépészkedéssel" kapcsolatos gyanút (a végeredményt egyik sem befolyásolta, még a leginkább vitatott eset sem, hiszen hiába vezetett az első felvonás után érthetetlenül 4:1-re Dobrádi Zsolt, az 52 kilós Kalucza Norbert nagy rohammal fordított) leszámítva zökkenőmentesen, különösebb meglepetés nélkül ért véget a 87. országos ökölvívó-bajnokság Nagykanizsán.

Aligha meglepő módon a válogatott legjobb emberei nyújtották a legjobbat. Ha csak a szombatot vesszük alapul, Káté Gyula és Bacskai Balázs produkciója kívánkozik az élre. A 64 kilós Káté az első, majd a második menetben is számoltatott Varjú Györgyre, a második után pedig nem is kellett folytatni a küzdelmet, elvégre a kecskeméti fiú sarka feladta a küzdelmet. „Próbáltam az én ütőtávomban tartani a mérkőzést, és bár jutott néhány pofon nekem is, elégedett vagyok. Ilyen stílusban elkerülhetetlen, hogy én is kapjak ezt-azt, de emiatt nem kellett aggódnia senkinek sem. Örülök, hogy a felütéseim jól működtek" – mondta Káté.

Bacskainak még a második menetre sem kellett kijönnie, ő ugyanis már az első három percben elérte a döntő fölényt jelentő harmadik számolást. Klasz Árpád az elején egy kisebb pofonnal azonnal „üzemi sebességre" pörgette Bendzsit, aki ezt követően – különösen testen – elképesztő verésben részesítette. Három megrendítő pofon, három számolás, s már jöhetett is az újabb Bacskai-ünneplés.

„Sokat gyorsultam, és talán az ütéspontosságom is javult. Elégedett voltam a produkciómmal, azt terveztem, hogy átlagosan két menetet töltök meccsenként a ringben, örülök, hogy ezt felülmúltam" – jelentette ki Bacskai Balázs, aki kétszer a második, majd kétszer az első felvonásban fejezte be nagykanizsai ütközeteit.

A válogatott gerincét alkotó többi bokszolóra sem lehetett panasza Kovács László szövetségi kapitánynak. A 60 kilós Varga Miklóst külön is kiemelte („Bendzsi mellett ő van most a legjobb állapotban, ő múlta felül leginkább önmagát"), de például Darmos József első szándékú boksza is örvendetes volt (az elődöntőben még inkább kivárásra játszott, sokkal szorosabb is volt a csata), az már kevésbé, hogy Szellő Imrének a döntőben nem is kellett megizzadnia. Egy menetet iskolázgatott klubtársával, Baranyi Richárddal, aztán nagyobb pofon nélkül repült a törülköző. A tudáskülönbség persze indokolta ezt, edzésen alighanem az unalomig verték egymást (vagyis inkább Szellő a klubtársát...), de a közönség soraiból innen-onnan felharsanó fütty azért jelezte, ennél lehetett volna látványosabb is a 81 kilósok fináléja.