A türelem nagy meccset terem

– Felismerik a Margitszigeten?
– Legutóbb éppen pólós srácok szúrták ki, hogy itt készülök, és biztattak; látszott rajtuk, örülnek, hogy látnak. Bevallom, én is nagyon megörültem, ilyen vagy olyan formában lépten-nyomon érzem a szeretetet. A szállodában az egyik étkezésnél olyan tésztát kerestem, amely teljes kiőrlésű lisztből készült, de nem találtam. Kérdeztem, van-e, és nem sok jóval biztattak, aztán a főnök valahonnan kerített, mondván, Balzsay előtt nem maradhat szégyenben a személyzet.  

– Ha mérlegre teszi az eddigi pályafutását, ott tart, amire számított?
– Tulajdonképpen igen. Persze nálam bele kell kalkulálni a rengeteg sérülést, ami ért, de akkor is azt mondom, hogy igen. Ha pedig azt veszem, hogy Budapesten védhetem meg a címet, akkor még elégedett is vagyok a sorsommal.  

– Edzője, Fritz Sdunek azt mondta, azért, mert hazai szorítóban kell megvédenie a címét, ne rakjanak a vállára nagyobb terhet a kelleténél. Egyetért ezzel az óvatossággal?
– Örülök, hogy itthon bunyózom, de ennek valóban nem szabad a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Sdunek rutinos, tudja, hogy ilyenkor többen keresnek, s attól félt, hogy elkalandozik a koncentrációm. Meg az Öreg megszokásból is óvatos. Azt mondtam neki, majd figyelek, meg úgy sem tudja, milyen jó érzés itthon lenni. Az viszont tény, hogy rengetegen keresnek, olyanok is, akikkel bizony régen beszéltem vagy találkoztam.

– Érezni a hétköznapokban, hogy az Universum nem is olyan régen látott szebb napokat is?
– Az edzőteremben nem érezni, bár azért apró jelekből néha igen. Én csak azt mondhatom, velem korrekt a klub vezetősége, s igyekszem a saját dolgaimra összpontosítani.

– Mennyire téma az öltözőben, hogy az istálló menői közül Sturm és Dzinziruk jelezte a távozási szándékát?
– Apró jeleket említettem. Nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik szó köztünk a lehetséges változásokról. Szerintem Sdunek ezért is gurult be még Hamburgban, s azt mondta, Vitalij Klicsko meccse után rendet tesz a fejekben, mert szerinte ez őrület.

– Az önnek jó, ha kevesebb a sztár?
– Jó kérdés. Mert lehet, hogy mondjuk tíz világbajnok van, s mindenkit a helyén kezelnek, de lehet, hogy egy, de azt sem.becsülik meg. Azt mondom, igen, nekem talán jobb, ha kevesebb a sztár körülöttem.  

– Ezért is nem gondolt rá, hogy nem mozgolódik? Sturmék elmennek, ön marad...
– Nem. Ezen nem filóztam. Én türelmes vagyok, nem az asztalcsapkodós fajtából való.

– Ennyire elégedett?
– Ahhoz képest, hogy ez a harmadik világbajnoki címmeccsem, kimondottan rossz pénzt kapok.

– De nem asztalcsapkodós típus vagy nem anyagias.
– Valóban, nem vagyok anyagias sem. Mindenki tudja rólam, hogy elsődlegesen az volt a fontos, hogy világbajnok legyek, s csak ezután jött a pénz.

– Helyezzük el térben és időben Balzsay Károly világbajnok bokszoló egzisztenciális helyzetét: ha holnap abba kellene hagynia a bunyót, mi lenne a családjával?
– Otthona lenne a családnak, de másnap rögtön el kellene mennem dolgozni.

– Ahhoz, hogy ne kelljen munka után néznie, lehet, hogy két promóciós szervezet, a Golden Boy Promotion és az Universum együttműködéseként mégsem csak nézője lesz a nagy dérrel-durral beharangozott nagyközépsúlyú csatáknak. Elgondolkodott már ezen?
– Majd a szombati mérkőzés után.

– Komolyan?
– Komolyan igen. Egyébként mintha hájjal kenegettek volna, amikor kiderült, hogy a HBO-nál vevők lennének a bunyómra.

– Ehhez viszont olyan teljesítményt kellene mutatnia, amire képes, de nem mindig kockáztatja meg. A Bokszvilágszervezet jövő heti, budapesti kongresszusára érkezve már a gálán is itt lesz, aki él és számít, ez nem motoszkál a fejében?
– Nem akarok parádézni, teszem a dolgom. Illetve parádézok, ha lehetőség adódik. De akkor sem leszek elkeseredve, ha izzadságszagú győzelmet aratok.