„Két százalék esélyt látok, hogy Andre Ward ellen bokszolok”

„Nem mondhatnám, hogy felment a pulzusom a hír hallatán. Az viszont tény, hogy reggel óta le sem tudom venni a telefont a fülemről. Keres a szakma, az ismerősök, sőt az egyik újságíró már arra kért, hogy beszéljek a mérkőzésről. Azért erről nincsen szó.”

– Akkor hogyan kezeljük a hírt?
– Erre szokták, mondani, hogy a helyén. Szerintem az amerikai menedzsmentje egy kicsit riszálja magát: Ward legyőzte Mirandát, menedzsere elérkezettnek látja az időt, hogy az amerikai vb-övért bokszoljon. Megtisztelőnek tartom, hogy rám gondoltak, de nyilván nem azért gondolkodnak bennem, mert én lennék az egyetlen méltó ellenfél.

– Hanem?
– Mondjuk úgy, szerintük az én világbajnoki övemhez tudnak a legkönnyebben hozzáférni. Legalábbis úgy vélik. Bizonyos szempontból logikus következtetés, egyébként nem. Augusztusban bokszolok, utána kötelező címvédésem lenne, akár jöhetne Ward is.

– A feltételes módban benne van a nem?
– Valahogy úgy. Nem hiszem, hogy az Universum komolyan venné az amerikaiak érdeklődését. Roy Jones Erdeinek is üzent, hogy bokszolna vele, korábban ment a huzavona Jones és Michalczewski között. Látott már olyat, hogy ilyen helyzetben az Universum úgy döntött, hogy akkor rendben, megyünk Amerikába? Jelzem, ez nem csak a klubom kritikája, ez a szokás, mert a román világbajnok, Lucian Bute meg nem mozdul ki Kanadából.

– Hány százalék esélyt ad arra, hogy lesz mérkőzés?
– Két százalék esélyt adok, hogy Andre Ward ellen bokszolok.

– Mi adja ki a kilencvennyolc százalék nemet?
– Az eddig elmondottakból simán kikövetkeztethető.

– Mi adja a két százalék esélyt?
– A véletlen.

Az Universumnak váltania kell

Rácz Félix, aki egyébként a cikkben említett Nagy János menedzsere volt, nem látja ennyire kilátástalannak a helyzetet.
„A nagyközépsúly eléggé sűrű súlycsoport, ugyanakkor olyan nagy egyénisége nincsen a kategóriának, mint amilyen Joe Calzaghe volt. Froch legyőzte Taylort, Kessler szöszmötöl, Bute–Pascal összecsapást terveznek, mindkét bunyós szinte csak Kanadában bokszol, Ward pedig még nem nagyon ismert. Amerikában van csak neve, bár korántsem befutott sztár. Menedzsmentje nagyon okosan Európában is fel szeretné hívni rá a figyelmet, gyakorlatilag Karesz az egyetlen, aki az említettek közül a kontinensen bokszol. Felteszem a kérdést: egyébként mi, magyarok figyelemmel kísérnénk egy Ward–Miranda mérkőzést, ha Karesz nem lenne a súlycsoportban?”

– Ismerve az Universumot, Balzsay nem is bokszol majd más földrészen…
– Az egy dolog, hogy az amerikaiak kicsit hízelegnek – a háttérben persze üzleti szempontok játszanak szerepet –, de az Universumnak váltania kell. Néhány héttel ezelőtt azt mondtam volna, nincs az a pénz, amiért Ward vagy Miranda átjönne Európába, de azzal, hogy a német klub tévészerződése megszűnik, annak a lehetőségétől is elesik, hogy gálákat szervezzen. Az utóbbi időben az Universum rendre elbukta a rendezésre vonatkozó tendereket is. A váltás egyik formája, hogy jobb bokszolóikat egyenként menedzseljék Németországon kívül, nem lehet a hazai helyszínhez ragaszkodni.

– Ennek mi a technikai megoldása?
– A két fél megegyezik egy összegben, s tető alá lehet hozni a meccset, mondjuk Amerikában. Azért szerintem kicsit várni kellene, Karesznek két-három mérkőzésre még szüksége lenne, mert Ward nagyon jó bokszoló. Meg aztán az amerikait nem ismerik Európában, Kareszt pedig az Universum felségterületén, Németországban sem igazán. Ez a tévéközvetítés szempontjából nagyon fontos. A két bunyósnak a jobb eladhatóság érdekében még növelnie kellene a tekintélyét, egyben ismertségét.