Egyelőre még korai kijelenteni: új korszak kezdődött a Las Vegas-i MGM Grandben, de azt biztos, hogy az amerikai Jermain Taylor (24-0, 17 K. O.-T. K. O.) sikerrel vetett véget minden idők egyik leghosszabb regnálásának, a tíz és fél éve a középsúlyban legalább egy világbajnoki övet birtokló Bernard Hopkins 46-3-1, 32) uralmának.
Az elsô világbajnoki címmeccsét vívó Taylor (balra) több ütést indított, mint Hopkins, alighanem ez volt a sorsdöntô a Las Vegas-i ütközetben
Az elsô világbajnoki címmeccsét vívó Taylor (balra) több ütést indított, mint Hopkins, alighanem ez volt a sorsdöntô a Las Vegas-i ütközetben
Az egyesített középsúlyú koronáért - harmadszor volt tét mind a négy nagy szervezet, az IBF (Nemzetközi Bokszszövetség), a WBA (Boksz- világszövetség), a WBC (Boksz- világtanács) és a WBO (Boksz- világszervezet) öve a profi bokszban - kiírt összecsapáson Taylor megosztott pontozással győzte le a 21. címvédésére készülő honfitársát, és négy és fél éves profi karrierje csúcsára ért.
Az erőfelmérő első menet után némi meglepetésre a kihívó ragadta magához a kezdeményezést, és ha kis különbséggel is, de sorra hozta a felvonásokat. Hopkins igazából csak a nyolcadik-kilencedik menetre melegedett be, attól kezdve viszont már ő volt az úr a ringben. Kétszer is közel járt ahhoz, hogy a földre küldje olimpiai bronzérmes honfitársát, aki azonban rendre kihúzta a gongig, így a pontozókra maradt a döntés. Ketten 115:113 arányban Taylort látták jobbnak, a harmadik kártyán ugyan a "Hóhér" volt a jobb 116:112-vel, de ez édeskevés volt a címvédéshez.
"Nagyszerűen érzem magam, mindjárt sírva fakadok - kezdte mérkőzés utáni nyilatkozatát az újdonsült, első vb-címmeccsén túljutó világbajnok. - Az első menetekben sokat tettem a győzelemért, Hopkins azonban a végére feltámadt. Kiváló bokszoló, nagy bajnok, akit annak ellenére mindig tisztelni fogok, hogy ma legyőztem."
Új kézen mind a négy rangos világszervezet bajnoki öve
A zsinórban húsz címvédésnél leragadó (a műfajban a nehézsúly feledhetetlen alakja, Joe Louis tartja a rekordot 25-tel) Hopkins természetesen máshogy látta a találkozót.
"Úgy érzem, megnyertem a meccset - mondta a Clinton Mitchell és Roy Jones Junior után Taylor előtt harmadszor fejet hajtó Hopkins. - Építhettem a stratégiámra, és lekontrázhattam. Könynyű volt megütni, amikor jött előre. Érzésem szerint az ötödik vagy a hatodik menettől már én irányítottam, kétszer meg is fogtam, az egyetlen, amit elrontottam, hogy nem ütöttem ki. Azt hiszem, megérdemeltem volna az egyhangú pontozásos győzelmet. Ez nem olyan meccs volt, mint a Roy Jones elleni, amikor tudtam, hogy kikaptam. Most én nyertem, csak odaadták a meccset a másik bokszolónak."
A tízzel több ütést (96-86) célba juttató, 40 éves Hopkins és a sokkal több ütést indító (453-326), 26 éves Taylor minden bizonnyal október elsején eldöntheti a vitát, az HBO ugyanis arra a napra fenntartja az adásidőt egy visszavágó számára.
A felvezető program miatt sem lehetett megróni a rendezőket, hiszen két vb-címmérkőzésnek és egy nagy visszatérésnek is helyet adtak. A mexikói Óscar Laríos (55-3, 35) például az év egyik legjobb mérkőzését vívta a brit Wayne McCullough-fal (27-5, 18) a WBC kispehelysúlyú trónjáért, és a tizedik menet végén elért T. K. O.-sikerével ő lett az első, aki a "Zsebrakétát" idő előtti feladásra kényszerítette. Az ugyancsak mexikói Fernando Montiel (31-1-1, 24) második regnálása során először védte meg a WBC kisharmatsúlyú övét, miután egyhangú pontozással felülmúlta a nicaraguai Everet Bricenót (21-3, 17). A nagy viszszatérés pedig az amerikai Vernon Forrest (36-2, 27), a váltósúly hajdani egyeduralkodója nevéhez fűződik, aki két év pihenő után bokszolt újra, és a második felvonásban kiütötte a mexikói Sergio Ríost (17-2, 15).