Sahnoune utolsó sansza következik a szorítóban

Ha Erdei Zsolt esetében kiugrási lehetőségről beszélünk a Mehdi Sahnoune elleni mérkőzéssel kapcsolatban, akkor a franciánál inkább amolyan utolsó sanszként kell említeni a július 2-i mérkőzést, dacára annak, hogy a kihívó két évvel fiatalabb világbajnokunknál. Sahnoune ugyan az eddigi 32 mérkőzéséből 31-et megnyert, mégsem sorolható a jelen, illetve a jövő nagy francia reménységei közé.

Eleve már a klubján, az AB Promotion helyét átvevő AMI Productionön belül sem számít első embernek, a Brahim Asloum (az EBU légsúlyú bajnoka, a WBA-király Lorenzo Parra hivatalos kihívója), Mahyar Monshipour (a WBA kispehelysúlyú világbajnoka), Fabrice Tiozzo (a WBA félnehézsúlyú világbajnoka) trió mögé szorul, és ha kikap Madártól, alighanem huzamosabb időre visszasüllyed a középszerbe. Ha nem lejjebb…

Igaz, amatőrként nem ígért valami fényes jövőt, mert - amint az írásunkhoz jelentős segítséget nyújtó www.profiboksz.hu-n közölt részletes önéletrajzból kitűnik - mindössze 17 mérkőzést (13 győzelem, 3 vereség, 1 döntetlen) vívott a fejvédős műfajban, és egy országos bajnoki ezüstéremnél többre nem vitte. Ilyen múlttal, egyáltalán nem meglepő módon, nem kapkodtak érte a nagyob istállók, és csak 2001-ben tudott csatlakozni az Acaries fivérek által működtetett AB Starshoz. Az ajánlólevele az addig kivétel nélkül hozott 13 ütközete volt, amelyek közül ráadásul 12-t a tervezett menetszám letelte előtt fejezett be. Ebben a korszakában találkozott két magyar bunyóssal is (Oláh Csabát a negyedik, Gabnai Istvánt a harmadik menetben verte meg), illetve először bokszolt Youssef Temsouryval (pontozásos siker nyolc menetben), aki szombaton Balzsay Károly ellenfele lesz.

Az első címmeccsét viszont már az AB Starsnál vívta a Kounet (Külvárosi kissrác) becenévvel illetett, akkoriban még a nagyközépsúlyban vitézkedő Sahnoune. 2001. január 26-án Wilfried Visee Rivelli harmadik menetbeli térdre kényszerítésével ő lett a súlycsoport francia bajnoka. Az övét kétszer védte meg (másodszorra Temsoury ellen, akit a második felvonásban ütött ki), majd egy szinttel feljebb lépett. Klubtársa, az orosz Andrej Sakilov ellen megküzdhetett a WBA hivatalos kihívói titulusáért, és miután - egyes francia források szerint élete legjobb produkciójával - egyhangú pontozással nyert, célba vehette az amerikai Byron Mitchell trónját. Csakhogy a két menedzsmentnek nem sikerült dűlőre jutnia, ő meg idővel kihízta a nagyközépsúlyt, így kútba esett a címmeccs lehetősége.

Váltott, alacsony termete ellenére (a www.boxing.de szerint 177 cm) felment félnehézsúlyba, ahol villámgyorsan megkapta a nagy lehetőséget, méghozzá egy klubon belüli vb-címmérkőzés formájában. A WBA trónján ücsörgő Bruno Girard már kiöregedőben volt, a meccset ráadásul elvitték Sahnoune szűkebb hazájába, Marseille-be - ő pedig élt a tökéletesen előkészített terep nyújtotta lehetőséggel, és a hetedik menetben aratott T. K. O.-diadalával megszerezte a díszes övet. Aztán meg elmerült kedvenc tartózkodási helyében, a marseille-i éjszakában…
Hét hónappal Girard legyőzése után sikerült rávenni az első címvédésre a közepes képességű Silvio Branco ellen, de ezúttal még a marseille-i helyszín sem hozott neki szerencsét. Az olasz módszeresen végigverte a ringen, a bíró, illetve Sahnoune segédei a tizenegyedik menetben unták meg az egyenlőtlen harcot.

Azóta csak felhozó meccseket vívott a nagy ütőerejű, viszont nem túl jó erőnlétű Sahnoune - kivétel nélkül sikerrel. Nyolc menetnél többet egyszer sem bokszolt (és csak egy meccsét tervezték 10 felvonásra), mint ahogyan meggyőző produkciót sem nyújtott. Ettől még most erősen fogadkozik, hogy megragadja az alkalmat, és megveri Erdeit: "Befejeztem a hülyeségeket, mostantól csak a bokszra koncentrálok. Élni fogok a lehetőségemmel."
Amelyet életében először külföldön kell megragadnia egy nála magasabban jegyzett bokszoló ellen.