Győztek, akiknek győzniük kellett

Nagy József (10-0, 10 K. O.-T. K. O.) az Andile Tshongolo (16-9, 10) elleni mérkőzés elején nem igazán találta a ritmust, fölénye ekkor jobbára a fizikumának volt köszönhető. A döntő fordulatot a harmadik menet hozta meg, amikor a dél-afrikai csúnyán "belenézett" egy jobbhorogba, és számolni kellett rá. A negyedik felvonásban jött az újabb padlózás, a hatodikban pedig a befejezés.

Balegyenes-jobbhorog kombinációt követően Tshongolo a kötelekhez szorult, Nagy rárontott, ütött mindent, ami üthető volt, a bíró pedig beszüntette a küzdelmet. Talán kicsit korán. A dél-afrikai ugyan nem válaszolt a pofonokra, de a kombinációt követő ütészápor jelentős részét felfogta a kesztyűje, illetve az alkarja, nem verték félholtra, inkább elővigyázatosságból lett vége a találkozónak.

Az övek (Nagy József, Kovács Attila) tehát megvannak, a veretlenség megőrizve (például Nagy Jánosé), a győzelem egyik esetben sem lehetett kérdés, az már sokkal inkább firtatásra érdemes, vajon ez a produkció mire lehet elég. Afelől semmi kétség, hogy például a televízió szerint világbajnoki övre, sőt az értékelések alapján akár már azt is megkockáztathatjuk, szerinte most is világbajnoki volt a produkció. Ez óhatatlanul része a kereskedelmi csatornák közötti versengésnek (sajnos, pedig mennyivel jobb lenne a fair play szellemében küzdeni, de ez idealizmus), attól még nem kell a valóság talajától teljesen elrugaszkodva azt mondani valakiről (esetünkben az ügyben teljesen ártatlan Nagy Jánosról), hogy győzelme esetén a legmagasabban rangsorolt magyar bunyós lesz. Más csatornának is lehetnek, helyesebben vannak bokszolói. Magasabban is rangsorolva.

A produkció egyébként nem volt világbajnoki, ez tagadhatatlan, ugyanakkor Rácz Félix menedzser szerint a távolabbi jövőre nézve minimum reményt keltő volt. "Nagy Józsi bármennyire is megverte Tshongolót, a produkciója az élvonal ellen még nem elég. Még szüksége van menetekre, tapasztalatra, hiányosságok vannak a védekezésében. De jól halad, keményen, éretten bokszol. Tíz meccsel a háta mögött még nem lehet megmondani, mi lehet a végállomás, majd hat-hét mérkőzés múlva látható, merre vezethet az útja" - fogalmazott a klubtulajdonos.
Az viszont mindenképpen újfent bebizonyosodott, az egy éve még egyemberes (Nagy János) istállónak ma már három (Nagy János, Nagy József, Kovács Attila) olyan bokszolója van, akire Magyarországon nyugodtan szervezhet önálló gálát is. A trióból már csak a nagyváltósúlyú Kovács Attila köré nem épült rendezvény, de ha így folytatódik, ez is csak idő kérdése. "Nem titok, az elején sokan azt mondták, kicsit túlértékeltem Kovácsot, hogy nem olyan jó képességű, nem olyan jó bokszoló és hasonlók. Úgy voltam vele, adtam neki is, magamnak is egy lehetőséget, amit ő abszolút meghálált. Mindig hozta, amit hoznia kellett, fejlődőképes, elég nagy jövő előtt áll" - így Rácz Félix.

A "vezér" azonban így is Nagy János maradt, aki az orosz Jurij Romanovics (15-2) elleni pontozásos győzelmével ("Nem élete legjobb teljesítményét nyújtotta, de nem is ez volt a feladata. Romanovics nem hurka gyurka volt, kisebb szervezeteknél ilyen rekorddal simán világbajnoki címmeccset lehet vívni" - mondta védencéről Rácz Félix) kellőképpen bemelegített az őszi nagyobb feladatokra. Éhgyomorra minden bizonnyal jön egy IBC-címvédő mérkőzés, feltehetőleg Debrecenben, majd vagy a WBO-bajnok, az argentin Jorge Barrios, vagy pedig a WBA-király, a panamai Vicente Mosquera kerülhet célkeresztbe.
Ôk már nagyvadak, az elejtésükhöz Nagy Jánosnak élete legjobbját, világbajnoki produkciót kell nyújtania.