Erdeit mély vízbe dobták

Az Universum Box-Promotion ugyanis a visszavonulóban lévő Dariusz Michalczewski vagy az utóbbi időben amúgy is Amerikában bokszoló, ráadásul több fájdalmas vereséget is összeszedő Klicsko fivérek helyére a klub német sztárjainak vészes apadása miatt frontembert keres.
Erdei Zsolt a Julio César González elleni meglepetésgyőzelemmel (már akinek az volt…) váratlan esélyt kapott a sorstól, hogy betörjön a megüresedett helyek egyikére.
Mivel Thomas Ulrich és Michel Trabant is kiesett a dortmundi gála tervezett résztvevői közül, Madár nem csupán főmeccs lett, de minden korábbinál inkább a német reflektorfénybe is került. A lapok sportrovatai és a televízióújságok vele harangozták be a rendezvényt, mi több, semmi kivetnivalót nem találtak abban, ha új Tigrisnek, azaz Dariusz utódjának nevezik.
Fritz Sdunek, Erdei és Michalczewski edzője erre is rátett egy lapáttal, hiszen sokfelé felbukkanó, ám egybehangzó nyilatkozatai szerint Madár boksztudásban pontosan olyan jó, mint a lengyelből németté, abból ismét lengyellé lett volt világbajnok, de mind mentálisan, mind emberileg messze felette áll.
Az Universum vezérkarát vagy a vele szoros kötelékben álló ZDF televíziót persze önmagában még nem hatná meg, hogy a magyar félnehézsúlyú milyen jópofa, kedves gyerek, sokkal inkább a nézettségre, azaz a történet eurósítható részére figyelnek.
Éppen ezért igazi mély vízbe dobták Dortmundban Erdeit, akivel kapcsolatban Dámosy Zsolt, az öklöző magyarországi ügyeit gardírozó menedzser nem is rejtette véka alá, hogy mit várnak tőle: mivel a német piacon a késő esti sávban 3 milliós nézettség alatt teljes bukás egy műsor, és 4.5 millió körül kezdenek elégedettebben bólogatni a döntéshozók, Zsoltnak az utóbbi értéket kellett "hoznia" szombat 23.30 óra után.
A Westfalenhalle pénztárai teljes kapacitással üzemeltek, a szervezők így próbálták meg felturbózni a baljós előjelként azért a vártnál jóval kevesebb, 3500 előre eladott jegyet. A fontosabb meccsekre, így a félnehézsúlyú Európa-bajnoki címét megvédeni igyekvő horvát Stipe Drews vagy a WBO nagyközépsúlyú ideiglenes (interim) vb-övéért bokszoló német Mario Veit fellépésére már szépen telegettek a lelátók.
Erdeit különösebben persze ezen a létfontosságú napon nem hatották meg a pályafutása további kanyarulataival kapcsolatos feltételezések, vagy hogy kinek mennyit hoz a konyhára, ha világbajnok marad, illetve mekkora a bukás, ha nem – ő szállodai magányában kizárólag az esti fellépéssel foglalkozott. (Hogy mennyire kísérleti jelleggel állították egy ekkora léptékű gála élére, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy Karlsruhéhoz és Gonzálezhez képest, amikor Regina Halmich kisasszonyé volt a főmeccs, csupán húsz százalékkal kapott többet a Garay elleni összecsapásért, de a pontos euróösszegről hallgattak a felek, mint a sír.)
Szóval Madár pihent, és angyali nyugalommal várta, hogy Kovács István barátja ne csupán befusson Budapestről, de a világbajnok nadrágjára is hozzon még néhány felvarrandó szponzori feliratot.
Hugo Hernán Garay Gonzálezhez hasonlóan a szállodai hallban kártyázásba menekült, és arra készült, hogy visszavigye Latin-Amerikába a WBO (Bokszvilágszervezet) félnehézsúlyú övét.