Nem Balzsay a megváltó

A hétfő hangulata értelmezhetetlen a vasárnap esti események ismerete nélkül. Hidvégi Györgyről van szó, akit mindenki számára érthetetlenül kidobott a szorítóból egy Jésus Salvador Romero nevű kolumbiai mérkőzésvezető. Sovány vigasz, hogy az illető úr (?) egy Fülöp-szigeteki kollégájával egyetemben már csak pontozóként résztvevője a világbajnokságnak, miután őt meg az AIBA (Nemzetközi Amatőr Ökölvívó-szövetség) bíróbizottsága dobta ki, azaz fosztotta meg a további működés lehetőségétől. ("Arrafelé több a katonai puccs, mint a bokszoló, nem is értem, mit keres itt ez az ember…” – legyintett a hírre Szántó Imre szövetségi kapitány.) No persze ez sem akadályozta meg abban az őt körülvevő világot csúnya, foncsorozott napszemüvegén keresztül nyilván szelektíven látó bolgár Emil Zsecsevet, az európai elnököt, hogy kijelentse, bírói fronton a vébén minden prikrasznij, azaz csodálatos.
Ehhez képest kiderült, hogy Romero nagy izgalmában egyszerűen összekeverte egymással a két öklözőt, és az egyszer már csúnyán leütött szerb Gajovics helyett Hidvégit hitte az első rászámolás szenvedő alanyának is. Ezért léptette le. Ha hozzávesszük, hogy még ez sem óvási alap, a mérkőzésvezető mindenkori döntése szent és sérthetetlen, legfeljebb utólag eltiltják, és kész, nagyjából fogalmunk lehet az amatőrboksz világszövetségében uralkodó viszonyokról.
Szóval, Hidvégitől fájó búcsút vettünk, amivel egyszersmind alaposan elromlott az egyébiránt kifejezetten biztató első napi magyar összkép is. A két Bedák, Káté és Szűcs könnyedén hozta amúgy nem megoldhatatlan nyitó meccsét – a folytatásban thaiföldi, orosz és ukrán bunyós vár rájuk, fel kell kötniük tehát az alsóneműt.
Tekintettel arra, hogy a huszonnyolc tagú légsúlyú (51 kg) mezőnyből másodmagával egyből a tizenhat közé sorsolt Mucsi Ottó csak kedden kezd, mindössze két magyarra, Kertész Henrikre (57 kg) és Balzsay Károlyra (75 kg) várt a hétfői feladat: kiharcolni a nyolcaddöntőt. Ezen a napon bokszolt volna a már kiesett Pekanov Tamás (64 kg) is, és ha lenne szupernehézsúlyú a magyar csapatban, számára is elkezdődött volna a bangkoki vébé.
Kertész a délutáni program közepe táján lépett ringbe a barázdált arcú azeri Ramaz Husszeinov ellen – azzal a tudattal, hogy ha nyer, a litván Marius Narkeviciust kapja a nyolcaddöntőben. Eltérő stílusok csaptak össze, az azeri agyatlanul, csapkodva rá-ráugrott Kertész nyakára, aki igyekezett lényegesen hosszabb karjaival távol tartani magától riválisát. A debreceni fiú kezdettől tisztán, szépen öklözött, a pontozóknál a meccs felénél döntetlen volt az állás. A folytatásban előbb két ponttal megugrott az azeri, majd Kertész hosszú hajrát nyitott, utolérte az előnyét állandó fogással megőrizni próbáló Husszeinovot, a vezetést is átvette, és hiába egyenlített a vetélytárs az utolsó pillanatban, a lényegesen tisztábbakat és többet ütő magyar pehelysúlyú a segédpontoknak köszönhetően győzött.
A többség véleménye szerint simán és megérdemelten, Szántó kapitány ugyanakkor borzasztó bokszról és figyelmetlenségek garmadájáról beszélt, mi több, alaposan le is szúrta a versenyzőjét. De hát az ízlések és a balhorgok, mint tudjuk, olykor különböznek.
Balzsay Károly vitán felül a legtöbbre hivatott, sőt a mai amatőrmezőnyben nem véletlenül a legeredményesebb magyar ökölvívó, ám az eddigi világversenyein egy viadalt leszámítva rendre elbukott a nyitányon, nem utolsósorban azért, mert az immár évek óta tapasztalt pontozói szokásjoggal nagy ívben dacolva rendre elaludta a meccsek első negyedét-harmadát.
Akárcsak most, Bangkokban. Mintha nem is az ellenállhatatlan, az első másodperctől kezdve a ringben domináló, az irányítást a kezéből egyetlen pillanatra sem kiengedő (ritka, örömteli kivételként a tavalyi, permi Európa-bajnokságon láttuk ilyennek) Balzsay bokszolt volna a vb-szorítóban – egyáltalán nem meglepő módon négypontos hátránnyal zárult az első menet, holott az azeri Cagijev talán még annyit sem csinált, mint Karesz.
Csakhogy: aki ennyit tud a sportágából, és aki világbajnok akar lenni (Balzsay az akart, nem is volt rá esélytelen), annak nem azzal kellene foglalkoznia, hogy a pontozók mit művelnek, hiszen Cagijev ellen eleve nem lett volna szabad négyszer két percet bokszolnia. És innentől szinte mindegy, hogy a meccs egyetlen igazán értékelhető ütésétől a második menetben azonnal berogyott az azeri (számoltak is rá, akárcsak a thaiföldi Thongburanra kétszer is a sydneyi olimpián – egy ugyancsak érthetetlenül elveszített meccsen), mindegy, hogy steril körülmények között alighanem Kareszé a mérkőzés, mindegy, hogy mit nyomnak a bokszot korábbi életükben alig-alig látó harmadik világbeli pontozók – hiszen Cagijevnél vagy tíz jobb bunyós van a mezőnyben, ellenük a hétfői produkció kétszerese is kevés lett volna. A bírókra hivatkozni pusztán kifogás, annak meg kevés.
Kedden bemutatkozik az 51 kilós Mucsi a macedón Veli Mumin ellen, Bedák Zsolt (54 kg) az orosz Gennagyij Kovaljovval bokszol, Káté Gyula (60 kg) az ukrán Andrij Kolesznikkel csap össze, Szűcs Istvánra (81 kg) pedig a szintén ukrán Andrij Fedcsuk vár. Káté meccsének tétje még csak a 16 közé jutás, a másik három magyar azonban már a negyeddöntőért húz kesztyűt.

12. férfi-világbajnokság, Bangkok
A 16 közé jutásért. 57 kg: Kertész Henrik (magyar)–Husszeinov (azeri) p. gy. (11:11 – segédpontokkal). 75 kg: Cagijev (azeri)–Balzsay Károly (magyar) p. gy. (20:13)