Ruiz mélyről lépett fel a trónra

Igaz, erre számítani is lehetett, hiszen egyik résztvevő sem éppen a látványos, virtuóz stílusáról közismert, sokkal inkább az együtéses próbálkozásairól, majd az ezt követő fogásairól. Ruiz is így indította a csatát, balegyenesével megpróbálta eltalálni a kihívót, majd az ütés kilövésének pillanatában repült is – amennyire ez testméreteiből tellett… –, és azonnal fogott. Johnson pedig még nála is sportszerűtlenebbnek bizonyult, és már az első menetben levontak tőle egy pontot, miután egy övön alul célba érő balhoroggal a földre döntötte a címvédőt.
Az első latin-amerikai származású nehézsúlyú világbajnok felállt, kiheverte a roppant kellemetlen pofont, majd hozzáfogtak a módszeres dulakodáshoz. Tolták, tologatták egymást, az ütésekről szinte teljesen elfeledkeztek, egészen a negyedik felvonásig. Akkor Johnson elővett a kelléktárából egy újabb balhorgot, amely – micsoda véletlen! – ismét a szabályos ütőfelület alatt ért célba. A címvédő elterült, majd felállt, és nekiment a kanadainak. A felek kakaskodtak, az öklük helyett a fejüket használták fegyverként, végül azonban Joe Cortez mérkőzésvezetőnek sikerült rendet tennie a ringben. Az eset végeredménye: Johnson elbúcsúzhatott egy újabb ponttól, Ruiz pedig egy lépéssel közelebb került az urológiához.
A folytatásban újra a megszokott koreográfiában "gyönyörködhettek” a szurkolók: boksz szinte semmi, szabálytalanság annál több. A hetedik menetben jött a menetrend szerinti Johnson-mélyütés, illetve az ezzel járó pontlevonás, majd a kilencedikben – végre! – egy kis boksz is. Ruiz egy jobbegyenessel jelentős gondokat okozott Johnsonnak, aki fogásba menekült, szerencséjére a gong viszonylag gyorsan jött, és megmenekült a kiütéstől. A vereséget viszont csak ideig-óráig tudta elkerülni! A tizedik felvonásban – a hárommenetes ütemtervet tartva – ismét mélyet ütött, és ekkor Cortez már félbeszakította a csatát, diszkvalifikálta a kihívót, és kihirdette Ruiz győzelmét, aki akkor már pontozással is vezetett minden bírónál.

,,Nem tudom, és nem is értem, hogy Johnson mit akart ezen a mérkőzésen – nyilatkozta Ruiz. – Tisztán akartam bokszolni, de ő szinte azonnal mélyet ütött, túlságosan is mélyet. Ez pedig engem is kizökkentett a ritmusból.”
Ruiz 1.5, Johnson pedig 1 millió dollárral gazdagodott szombat este, de igazából akkor lennének korrektek, ha fellépti díjuk egy részét átengednék a felvezető programban helyet kapó két világbajnoki címmérkőzés résztvevőinek. Ôk ugyanis tényleg jól szórakoztatták a közönséget. Az IBF (Nemzetközi Bokszszövetség) harmatsúlyú világbajnoki övéért megrendezett összecsapáson például az amerikai Tim Austin (25–0–1) és a mexikói Adnan Vargas (37–4–1) az első gongtól űzte egymást, méghozzá meglehetősen változatos mérkőzésen. Hol a bajnok, hol a kihívó volt fölényben, amíg a kilencedik menetben egyértelművé vált a kép. Austin egy sorozattal maradandó emléket hagyott a trónkövetelőben, akit a következő felvonásban jobbhorog-balegyenes kombinációival végképp megsemmisített. Ezt látva a mérkőzésvezető döntő fölényt hirdetett – teljes joggal.
Byron Mitchell (25–1–1), a WBA nagyközépsúlyú bajnoka az első menetben kétszer is megjárta a padlót, a folytatásban azonban tudatosította a Dominikai Köztársaságból érkezett Julio César Greenben (25–5–1), hogy ki a jobb. A kihívó olyan verést kapott, hogy a ringorvos a negyedik menetben jelezte: Green nem folytathatja a csatát.