Ráérnek a változtatásokkal

Úgy is fogalmazhatunk: megjött a meghatározó kontinentális szövetségek esze. Ázsia után a múlt hét végi, jaltai kongresszuson Európa is úgy határozott: 48, 51, 54, 57, 60, 64, 68, 73, 81, 91 és +91 kilóban bonyolítja le a nem is oly távoli jövőben az amatőr ökölvívás viadalait. Más kérdés persze, hogy a most javasolt tizenegy sem fenékig tejfel. A legilletékesebbhez, a visszafogottsággal sosem vádolt kapitányhoz, Szántó Imréhez szól a kérdés: néhány héttel a permi Európa-bajnokság előtt miként látja a sokat szenvedett műfaj jövőjét?– Ha azt veszem, hogy 1952-ig nyolc súlycsoportban bokszoltak, volt például váltó- és középsúly, azaz hatvanhét és hetvenöt kiló, akkor nincs ok az elkeseredésre – mondja a kapitány. – De enynyire azért nem egyszerű a helyzetünk.– Merthogy?– Vegyük csak a többi küzdősportot! A cselgáncsozóknál hatvan kiló az alja, a birkózók is feljebb léptek, a súlyemelők is, nálunk meg kirobbanthatatlanok a legkisebbek. Pedig semmi mást nem kellene tenni, mint eltörölni a negyvennyolc kilót, és kész. Erre már annak is örülni kell, hogy legalább a legnagyobbakat békén hagyják.– Csökkenthetnék a létszámot is.– Ez lenne a másik megoldás. Hagyják meg a tizenkét súlycsoportot, és legyen az olimpiai mezőny valóban a minőségé. Komolyan mondom, engem az sem zavarna, ha emiatt egy-két magyarral kevesebb jutna ki Athénba.– Miként lehet megemészteni, hogy kongresszusról kongresszusra új súlyhatárokat neveznek meg?– Finoman fogalmazva: nehezen. A Bocskai biztosan az egyetlen nagy nemzetközi verseny volt az egyszer már felreppentett súlycsoportokban, de ennek, mondjuk, örülni kell. Most amúgy sem érdekel, mi lesz Athén előtt, az a fontos, hogy a permi Európa-bajnokságra fel tudjon készülni a válogatott.– Ha Permben lesz egyáltalán.– Nehéz berendezkedni arra, hogy az egyik pillanatban azt mondják, mégsem háromszor három vagy ötször két perc a bunyó, aztán azt, mégsem ebben a súlycsoportban, aztán meg azt is megváltoztatják, végül az Európa-bajnokság helyszíne is módosul. Ôrület! Holott mondom, egyszerűen el kellene törölni a negyvennyolc kilót, és kész.– Ázsia biztosan nem örülne neki, a kicsi embereivel.– A cselgáncsban ugyanolyan kicsik, mégis hatvan kiló az alja.– Majd kiderül, mennyi is a bokszban.– Türelmes lehet az ember, csak azt nehéz elviselni, hogy hetente kipukkasztanak egy léggömböt, nekem meg erre kell szakmai programot terveznem. Na mindegy, különösebben nem érdekel, a lényeg, hogy a tizenketőből tizenegy súlycsoportban, és hangsúlyozottan az eredetiekben, készülünk a kontinensviadalra, harmat-, pehely-, nagyváltó-, közép- és félnehézsúlyban két fiú edz Tatán, remek a hangulat, és ha semmi sem jön közbe, jók leszünk Permben. Vagy másutt, engem az sem rázna meg, hiszen régi motoros vagyok.