Kézcsók a mamának, kézfogás az úszófenoménnak

„Nyilvánvaló, hogy született tehetség vagyok. Külön szerencse, hogy imádom az úszást.”

Kétségkívül kell némi önbizalom ahhoz, hogy valakiből bajnok váljék, tagadhatatlan viszont, hogy Michael Phelpsnek ebből a tulajdonságból jócskán adatott – mondjuk ezen ne csodálkozzunk, hiszen aki már két olimpiai játékokon (2004, 2008) tizennégy aranyérmet szerez úgy, hogy 2001-ben egy világbajnoki győzelemmel (200 pillangón nyert) robban be az úszó- és sportvilágba, annak lehet is kellő hite önmagában.

Pedig nem így indul, nagyon nem: gyerekkorában ugyanis a kis Michael kézzel-lábbal tiltakozik az úszás ellen, aztán kamaszkorára minden megváltozik. Onnantól már élvezi, hogy mindig megelőz mindenkit, hogy így legyen, remek „társat” kap, merthogy Bob Bowman, a legendás edző tesz azért, hogy Phelps átugorjon a legnehezebb akadályokon. 

Az irdatlan mennyiségű és egészen kiváló minőségű edzésmunkán túl Bowman például megcsinálja azt is, hogy az egyik verseny előtt lazán rálép Phelps úszószemüvegére, mert azt akarja, tanítványa versenyezzen anélkül, hiszen bármikor történhet váratlan esemény (az ehhez hasonló, már-már gonosznak is mondható edzői felfogásról mostanra már Kós Hubertnek is van némi fogalma…) – akár a vízben, akár téthelyzetben. Kell-e mondani, hogy Phelps azon a versenyen szemüveg nélkül is repül a vízben?

Ez a szárnyalás aztán odáig repíti ezt a csodaúszót, hogy még gyerekkori példaképét, Ian Thorpe-ot is megveri. Őt a medencében, a müncheni játékokon hét aranyérmet szerző Mark Spitzet pedig Pekingben előzi azzal, hogy 2008-ban nyolc elsőséget gyűjt be – azt most hagyjuk, hogy az egyiket hatalmas vihar és vita követi, hiszen számtalan kikockázott célba érkezés felvétele azt mutatja, hogy 100 pillangón talán Milorad Csavics hamarabb érinti meg a falat…

Hivatalosan Phelps nyer, s bár a gyerekkori bálvány, Thorpe Peking előtt valószínűtlennek gondolta (és mondta), hogy az akkor már a földönkívüli jelzővel is illetett klasszis kiüti a rangsor éléről Spitzet, a nyolcadik aranyat (4x100-as vegyes váltó) a lelátóról figyeli, s az amerikai siker után rögvest kézcsókkal gratulál Phelps édesanyjának, az úszó jutalma pedig egy ölelés és egy kézfogás, no meg egy vallomás a korábbi kiválóságtól: „Nagyon büszke vagyok, és nem feltétlenül azért, mert nyolc aranyérmet szerzett, hanem azért, mert nagyszerű felnőtt emberré érett. Szerintem ember még nem volt ennyire boldog, mint én akkor, amikor kiderült, hogy tévedett valamiben.”

Michael Phelps igaz sztárrá válik – az uszodában és azon kívül is. Rajongók hada kíséri őt mindenhová, ő pedig a sikertől kissé meg is részegül.

Először még 2004 novemberében kapják ittas vezetésen (18 hónap próbaidőre ítélik), de Peking után ismét botlik a bajnok. Előbb újra a parton (eljön az idő, amikor majd a medencében is…): kezdésként még ott, a kínai fővárosban „kavarodik össze” az ausztrál Stephanie Rice-szal (az úszó két aranyat nyer 2008-ban) – apró szépséghiba, hogy utóbbi hivatalosan a világbajnok, szintén ausztrál Eamon Sullivan párja, míg Phelp kedvese Amanda Beard úszó…

Amúgy, hogy ezelőtt, vagy csak utána (ezt pontosan nem tudni), de már képbe kerül a korábbi Miss California, Nicole Johnson, akivel többször is szakítanak egymással, de mindig újrakezdik, végül 2016 júniusában – egyébként – titokban össze is házasodnak.

Peking után azonban még a „tombolás” időszaka jön: Phelps buliról bulira jár, a pókerszenvedélyéről legendák keringenek, és persze minden partin hölgykoszorúval maga körül jelenik meg. Egy ilyen „eseményen” villan a vaku is, majd bejárja a világsajtót a fotó, amelyiken Phelps egy, a marihuána fogyasztására is alkalmas vízipipát emel a szájához. Nincs elég bizonyíték ahhoz, hogy felelősségre vonják, mellette következetesen tagadja is a vádakat, így tulajdonképpen megússza az esetet. Az amerikai szövetség azért három hónapra eltiltja a bajnokot. 

Aztán jön a botlás a medencében is: a 2009-es római világbajnokságon kiderül, hogy az addig legyőzhetetlennek tartott úszó is megverhető – 200 gyorson a német Paul Biedermann nyer (egyébként egy máig élő világcsúccsal), majd két évvel később Sanghajban ugyanezt megteszi honfitársa, Ryan Lochte, de a kétszáz gyors mellett már 200 vegyesen is kikap Phelps.

Peking után amúgy „kiteszi” a repertoárjából a 400 vegyest, de a mi klasszisunk, Cseh László London előtt többször kijelenti, biztos abban, hogy Phelps úszni fog ezen a gyilkos számon a 2012-es játékokon. A mi fiúnknak lesz igaza, más kérdés, hogy azt a londoni előfutamot nem felejti el sohasem – és mi sem…

A három kiemelt előfutam közül az elsőben úszik Phelps és Cseh, utóbbi kifejezetten jól és gyorsan, az amerikai előtt halad, de bevillan neki, hogy nyerni majd este kell, így kienged, Phelps előz, aztán a következő két futam után kiderül, a futamgyőzelmével nyolcadikként döntős, Cseh meg kiesik. 

A számot amúgy Lochte nyeri, Phelps „csak” negyedik, de azért világgá nem megy emiatt, pláne, hogy két váltó mellett egyéniben is nyer kettőt (100 pillangó, 200 vegyes), mi meg kiváltképp örülünk, mert 200 pillangón a magyar úszók (és sportrajongók) körében kifejezetten kedvelt dél-afrikai Chad le Clos 200 pillangón a második helyre taszítja az amerikait.

Az addigi 14-ből Londonban 18 arany lesz, Phelps pedig kiáll a nyilvánosság elé: „Befejeztem, vége a pályafutásomnak. Visszavonulok. Nincs többé úszás, nincsenek versenyek.”

Aztán 2014 áprilisában újabb bejelentést tesz: „Visszatérek.”

És a meglévő tizennyolchoz Rióban hozzátesz még öt aranyat (kettőt egyéniben, 200 pillangón és 200 vegyesen), de ennek a 2016-os olimpiának a legemlékezetesebb pillanata az uszodából az, amikor a 100 pillangó eredményhirdetésekor a három ikon, Phelps, Cseh és Le Clos kéz a kézben lépnek fel a dobogó második fokára – századra azonos idővel érnek célba a hatalmas meglepetésre leggyorsabbnak bizonyuló szingapúri Joseph Schooling mögött. 

A 100 pillangó döntője után megtartott sajtótájékoztatón elmondja ugyanazt, mint Londont követően, némi módosítással: „Most már készen állok a visszavonulásra.”

Ehhez a kijelentéséhez tartja is magát, ekkor már egy gyermekes édesapa is: Boomer 2016 májusában születik, őt követi Beckett (2018. február), majd Maverick (2019. szeptember), aztán amikor 2024 elején világra jön Nico, Phelps is megszólal: „Nem voltam teljesen biztos abban, jó lesz így nekünk, »kell-e« még egy baba a családba, de Nico olyan mint egy puzzle darab, amelyről korábban nem is tudtad, hogy hiányzik.”

Marad amúgy az úszás közelében Phelps pályafutása után is, van, amikor Bowman mellett segédkezik még Arizonában, aztán (például a párizsi olimpián) az NBC csapatát erősíti, és szakkomentátorként ül az uszoda lelátóján – ott van egyébként Kvangdzsuban is, ahol Milák Kristóf éppen Phelps világcsúcsát (1:51.51) megdöntve (1:50.73) nyeri a 200 pillangót. Gratulál is a magyar fiúnak, és megteszi ezt két év múlva is, amikor Milák újabb tizedeket farag a szám világrekordján (1:51.25). Utána három évvel viszont már azt rögzíti a kamera, amint Phelps hatalmas beleéléssel szurkol a 200 pillangó párizsi fináléja alatt – mégpedig Léon Marchand-nak (Milák ellenében), de ezen ne csodálkozzunk, hiszen a franciát is ugyanaz az edző „kísérgeti” a csúcsokon, mint Phelpst-t. Bob Bowman. 

A zseni, akit Phelps portréjának megrajzolásakor, eredményei felsorolásakor egyszerűen nem lehet kihagyni, elfelejteni, mert ez a káprázatos pályafutás csak vele együtt íródhatott.