„Eddig is borotvaélen táncoltunk, semmi sem volt a kezünkben, és a helyzet ezzel a vereséggel igazából nem változott: a riválisaink sem nyertek – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a magyar középpályás. – Papírforma-eredmény született, pedig Gekasznak négy helyzete is volt, szóval nyerhettünk volna. Csoda kell a bentmaradáshoz, közben tudom, hogy a futballban nincs varázslat. De ha lenne, az időben előre haladva erre egyre kisebb a sansz...
„Nincs botrány, a város a csapat mögött áll, az üzletekben, az utcán ugyanolyan tisztelettel viszonyulnak hozzánk az emberek, mint eddig. Elcsúszóban vagyunk, és ezt már a szurkolóink is érzik. Azt hiszem, az egész ott ment el, hogy az őszi szakaszt hat ponttal zártuk. Az egyetlen hazai győzelem már ennek a borzalmas félévnek a pszichés következménye, nem tudtuk ledönteni korlátainkat. A sorsunk rég nem csak a saját kezünkben van."
A sajátja viszont még igen, gondolnánk – tévesen. Játszik tovább, akár a második ligában is, mint a berlini időszak elején, vagy a profi pályafutásból csupán két fellépés maradt?
„A szerződésből a kétéves opciós időszak még előttünk áll, de egyelőre nem tudom, mit szeretne a klub – fogott a berlini lehetőségek felvázolásába Dárdai Pál. – Ha azt akarják, hogy játsszak, hát játszom – ha a jobb bokám engedi. Nem rajtam áll. Az sem zárható ki, hogy hamarosan valóban vége a dalnak, a Hertha beépít a rendszerbe, gyerekeket edzek majd, aztán két év múlva, amikor a szerződés lejár, megbeszéljük, mi a legjobb a klubnak és nekem. Nem, még tényleg nem határoztam. A fájdalmon egy szint fölött nem lehet uralkodni. Ugyanaz a kör, mint a csapattal kapcsolatban: semmi sincs a kezemben..."