Mese a 13 találatról – a francia csatár, akinél senki sem szerzett több gólt egy vb-n

Édesanyja, a dallamos nevű Marie Dolores Ortega spanyol volt, a szülőhelye Marrákes, az éppen Francia-Marokkóhoz (1912 és 1956 között állt fenn a mai Marokkó nagy részén a franciák által megszállt és igazgatott protektorátus) tartozó nagyváros – mégis francia színekben rúgta góljait az örökkévalóságnak.

A kis Just Louis Fontaine (a neve szökőkutat jelent, igazán szép) Casablancában francia iskolába járt, a jogilag egy bordeaux-i intézmény alá rendelt Lyautey Líceumba, amely a marokkóiak nagy örömére a megszálló franciák marsallja, a volt hadügyminiszter Louis Hubert Gonzalve Lyautey nevét viselte. Marrákesben kezdett el futballozni, Casablancában pedig a helyi US Maro­caine-től kapta meg első szerződését, és még nem volt húszéves, amikor felfigyelt rá a Földközi-tenger túlpartján fekvő Nizza francia első osztályú együttese. Az OGC Nice-ben már ipari mennyiségben termelte a gólokat, és amikor a nagy Raymond Kopa 1956-ban a Real Madrid–Reims BEK-döntő után az első galaktikus korszakát építgető spanyol bajnokhoz távozott, nem volt kérdés, hogy Reimsben ki veszi át a helyét: Just Fontaine.

A francia válogatottban már 1953-ban bemutatkozott, amolyan megelőlegezett bizalomként kapta meg a lehetőséget, és rögtön élt is vele, hiszen december 17-én három gólt szerzett a Luxemburg elleni, 8:0-val végződő barátságos meccsen. Ezt követően viszont legközelebb csak 1956-ban kapott meghívót, sőt, az 1958-as világbajnoki évre is úgy fordult rá, hogy mindössze három válogatottság állt a neve mellett. Visszavonulásakor is csak 21, ám ebből 1958-ra jut 12, no meg a 18 gól, amelyek közül 13 a júniusi, svédországi világbajnokságra esett.

A selejtezőben egyetlen meccsen sem játszott, a franciák a belgák és az izlandiak előtt harcolták ki a jogot a részvételre, akkor még Thadée (eredeti lengyel nevén Tadeusz) Cisowski volt a gólfelelős, Belgium ellen például francia rekordként ötöt rúgott, ám súlyos sérülése miatt lemaradt Svédországról. (Akárcsak Racing Paris-beli magyar csapattársa, az 1947-ben még éppen legálisan külföldre távozó Ganz-csatár, Újlaki József, azaz Joseph Ujlaky, aki a selejtezőben Izland ellen duplázott.)

A nem túl erős B-csoportban a Paraguay elleni nyitányon (7:3) mindjárt hármat vállalt, a jugoszlávoktól elszenvedett vereségért (2:3) legkevésbé a duplázó Fontaine-t tették felelőssé, főleg, mert a végül továbbjutást, sőt csoportelsőséget érő skótok elleni 2:1-et az ő gólja tette biztossá.

Ekkor hatnál járt, Franciaország pedig a negyeddöntőben. (Nem úgy az olyan nagy futballnemzetek, mint az argentinok, az angolok, no meg a négy évvel korábban még Puskás Ferenccel, az addigi vb-gólrekordot 11-gyel tartó Kocsis Sándorral és Czibor Zoltánnal a mieink.) Következtek az északírek, akik meg sem kottyantak Albert Batteux válogatottjának – a 4:0-s sikerből Fontaine a második és a harmadik találattal vette ki a részét. Az elődöntőben a trón felé száguldó brazilok már megoldhatatlan feladatot jelentettek a Kékeknek, a 17 éves Pelé például háromszor is beköszönt nekik (2:5), de Fontaine 9. percben esett gólja még az 1:1-et és a reményt jelentette.

Az éremszerzéshez az kellett, hogy a címvédő NSZK-t megverjék a bronzmérkőzésen, és ez fényesen sikerült. Sepp Herberger csapata csak nyomokban emlékeztetett a magyarverő 1954-esre, de Helmut Rahn és a svédországi csapatkapitány, Hans Schäfer azért ott volt, mindketten be is találtak a franciák ellen – más kérdés, hogy a túloldalon Just Fontaine négy gólt tett hozzá az addigi kilencéhez. Csapata 6:3-ra nyert, ő pedig úgy lett gólkirály, hogy mögötte az egyaránt hatgólos Pelé és Rahn végzett. (Négy évvel később hatan – köztük Albert Flórián – zártak néggyel, ennél többre a chilei tornán senki sem volt képes – csak hogy Fontaine 13 gólját értékelni tudjuk.)

Hősünkön kívül is ismer a futballtörténelem egynyári vb-fecskéket, hiszen még a nagy Paolo Rossi sem sokat tett hozzá a sportág történelméhez az 1982-es szárnyaláson túl, a szintén olasz Toto Schillacinak pedig kis túlzással másból sem állt a karrierje, mint 1990 nyarából, hogy Oleg Szalenkóról, az 1994-ben a Kamerun elleni mesterötössel társgólkirály, hol ukrán, hol orosz csatárról, vagy a nyomokban még futballt tartalmazó kolumbiai James Rodríguezről (2014) ne is beszéljünk.

Just Fontaine legalább 1959-ben BEK-gólkirály lett még a maga 10 találatával (meg kétszer odahaza, a 2002 óta Ligue 1-nek nevezett francia ligában is), akkor ő vitte a döntőbe a Reimst, ott azonban a Puskás Ferenccel megerősített Real várt a francia bajnokra. Kár, hogy Luis Carniglia edző a döntőre nem nevezte az Atlético elleni két elődöntőben egyaránt győztes gólt szerző, makkegészséges, ám hivatalosan sérült magyar bálványt, más kérdés, hogy a sorozatban negyedik BEK-siker után emiatt végül az edzőnek kellett mennie...

FONTAINE 13 GÓLJA AZ 1958-AS VILÁGBAJNOKSÁGON

Just Fontaine még nem volt 27 éves, amikor 1960 márciusában egy Chile elleni barátságos meccsen utoljára öltözött a francia nemzeti tizenegy kék mezébe, két gólt természetesen akkor is vállalt a hatból, majd krónikus sérülései miatt kivonult a világfutballból. A Reimsben még két idényt végigstatisztált, közben társalapítója lett a francia profi labdarúgók érdekvédelmi szervezetének, és még nem volt 29, amikor szögre akasztotta a rettegett stoplist.

Már 34 évesen szövetségi kapitány lett a Les Bleus élén, de csak két (egyaránt vesztes) meccs jutott neki, a hetvenes években irányította a mindössze 1970-ben megalapított, párizsi szuperklubnak szánt PSG-t, 1979-től pedig szülőhazája, Marokkó kispadjára ült le. Az Atlasz Oroszlánjai messze nem képviseltek akkora erőt, mint a mai spanyolverők, de az 1980-as Afrikai Nemzetek Kupájában azért jók voltak egy harmadik helyre, az 1982-es vb selejtezőjében pedig csak az utolsó lépcsőfokban, Kamerunban botlottak el.

A 89 éves gólgyárost Franciaországban ma is nagy becsben tartják, 2003-ban például az azt megelőző ötven év legjobbjának választották, pedig nem kell sorolni, hogy Kopától Michel Platinin át Thierry Henryig vagy Zinédine Zidane-ig kik jelentették a konkurenciát...

Hiába, azt a svédországi 13 gólt nem olyan könnyű feledni – utolérni vagy felülmúlni pedig alighanem lehetetlen.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. december 10-i lapszámában jelent meg.)