Jöhet az ugrás – a kispesti Magyar Futball Akadémiánál úgy vélik, látványos fejlődés várható

Igazi nagyüzem – a szó jó értelmében.

A Magyar Futball Akadémia recepcióján várva gyorsan kiderül, hogy a fiatal honvédos futballisták imádják a retrót, a konditermi edzésen megszólal a 90-es évek slágerei közül a „Coco Jambo” vagy éppen az „Ecuador” című dal is, persze a mai kornak megfelelő köntösben, kissé felturbósítva, a lényeg azonban, hogy a játékosok Kasper István erőnléti edző vezetésével jó hangulatban szenvedjenek a súlyok alatt. A 200 négyzetméteres teremben 30-an dolgoznak, az embernek pedig az az érzése, hogy a magyar futballistának lassan nem kell szégyellnie magát, amikor mérkőzés végén mezt cserél a külföldi játékossal, a „tyúkmell” már itthon sem divat, a megfelelő izomerő kidolgozására megvannak az eszközök és a szakemberek is.

AKADÉMIÁRÓL EGYETEMRE
A kispesti akadémia folyosóin egyébként is élmény végigsétálni. Az intézmény óriási előnye, hogy minden helyben van, az öltözők, az egészségügyi helyiségek, a konditerem és az étterem mellett a földszinten kaptak helyet a tantermek, amelyek ezekben a szomorú időkben üresek, hiszen mint mindenütt, itt is online oktatás zajlik. A falakon híres magyar feltalálók, tudósok portréi láthatók, érdemei olvashatók, a sport és az oktatás láthatóan kéz a kézben jár, ezért is hozták létre a kettős karrierprogramot, hiszen benne van a pakliban, hogy valaki nem a futballpályán, hanem más területen érvényesül. A tanári szoba melletti nagy tábla dicsőségfalként is funkcionál: ide kerülnek ki azon akadémisták nevei, akik felsőoktatási intézménybe nyertek felvételt, vagy éppen sikeres nyelvvizsgát tettek, és a lista nem rövid, a Magyar Futball Akadémia – amely együttműködési megállapodás alapján dolgozik együtt a BMSZC Egressy Gábor Két Tanítási Nyelvű Technikummal, és a tanárok helybe jönnek, ha nincs éppen járvány – azzal büszkélkedhet, hogy növendékeinek több mint fele nem áll meg a középiskolánál, hanem továbbtanul.

MINIMUM NÉGYES ÁTLAG
Fehér Imre az egyik nevelőtanára a kollégiumnak, egyébként pedig maga is az akadémia növendéke volt, a felnőttcsapatban még kupamérkőzésen is bemutatkozhatott, jelenleg a Gárdonyi VSC játékosa. Ha valaki segíthet minden öröm, élmény, bánat vagy éppen kudarc feldolgozásában egy ilyen intézményben, az ő, hiszen saját maga is úgy élt több éven keresztül, hogy a futballhoz igazította az életét, szokásait, bioritmusát. Harmadik éve az akadémia pedagógusa, lényegében az életútprogram részese.

„Fontos volt a tanulás az élsport mellett, Egerben végeztem testnevelőszakon, ezután keresett meg a kollégium igazgatója, korábbi osztályfőnököm, Gaál Richárd – mondja Fehér Imre. – A rendszerünk úgy működik, hogy megbízási szerződésünk van az Egressy Gábor Két Tanítási Nyelvű Szakgimnáziummal, normális esetben tíz tanár jár hozzánk naponta. Korábban sportismereti tantárgyakat tanultak a fiatalok, és négy év után érettségit szereztek, de immár gimnáziummá alakult az iskola, a nyelvtanulást helyeztük előtérbe, angolt és németet is tanulnak a gyerekek. Mint mindenhol, nekünk is vannak kiváló és gyengébb képességű tanulóink, az én osztályomban például három nebuló is kitűnő lett. Akinek szüksége van rá, esténként tanulószobai foglalkozás keretében próbáljuk felzárkóztatni. Minden osztály hozza a legalább négyes átlagot, ez az elvárás és a minimum.”

A kollégisták emeleti szobái szépek, tiszták, praktikusak. Van közösségi tér is, amelynek üde színfoltja a könyvtár, ezt a Honvéd korábbi tulajdonosa, George Hemingway hozta létre saját gyűjteményéből, s bár vannak olyan darabok, amelyek vélhetően sohasem kerülnek fiatal kezekbe – ilyen például a Sztálin életéről szóló kiadvány –, fellelhetők sport témájú kötetek, könnyed olvasmányok is, amelyek a nevelők szerint eléggé népszerűek.

EGYRE TÖBB DRESSZ
Amikor az irodákhoz érünk, felbolydult méhkasban érezzük magunkat, hatalmas a sürgés-forgás. Összefutunk Azurák Csaba marketing- és kommunikációs igazgatóval, nem sokkal később pedig Kun Gáborral, a Budapest Honvéd ügyvezetőjével. Mindenki mosolygós és derűs, egy pillanatig sem érezni, hogy a felnőttcsapat – amely nap mint nap ebben a komplexumban készül, így a fiatalok testközelből látják a profikat – nehéz helyzetben van az élvonalbeli bajnokságban.

Amikor az akadémia igazgatója, Herczeg Vince irodájába lépünk, rögtön öt válogatott dressz tűnik fel. A kispesti nevelésű Baráth Botondra, Vécsei Bálintra, Holender Filipre, Gazdag Dánielre és Botka Endrére joggal büszkék a piros-feketéknél, ők azok, akik a korábbi növendékek közül már bemutatkozhattak a nemzeti csapatban. Az igazgató abban reménykedik, hogy a közeljövőben gyorsan gyarapodik a gyűjtemény.

„Óriási előrelépés, hogy államilag elismert akadémiává minősítettek bennünket, nem kell ecsetelni, mekkora segítséget jelent a központi anyagi támogatás – kezdi Herczeg Vince. – Másrészt a húsz kiemelt akadémiának együtt kell működnie, mert sportágtól függetlenül vannak olyan közös területek, amelyeken bőven van tennivaló. Fontosnak látom, hogy a tíz futballakadémia egységes rendszerben, gondolkodás alapján nevelje a játékosokat, nyilván megőrizve a saját identitását.”

Az állami szerepvállalásnak köszönhetően a személyi állomány nőtt az akadémián, és kvalifikált szakemberekkel bővült a stáb, a futballszakmát támogató dolgozók felkészültségének minősége is sokat javult. Herczeg Vince elmondja, az akadémiák immár megkaptak pénzt, paripát, fegyvert, mostantól pedig minden azon múlik, hol milyen szürkeállomány tud kialakulni az akadémián belül.

„Nagyon fontos része a sportnak, hogy a szem rengeteg mindent lát, tapasztal, azonban a mérés az objektív   – folytatja az igazgató.  – Londonban jártam korábban tanulmányúton, a Fulhamnél Roy Hodgson volt az edző. Megkérdeztem tőle, mi alapján állítja össze a csapatot. Azt mondta, hogy az első meccse előtt jött egy kis mitugrász gyerek hozzá, aki azt mondta, az általa megnevezett 22 játékosból kellene összerakni a kezdő tizenegyet. Hodgson elhajtotta, majd négy vereség után megkereste a srácot, és elkérte az aktuális listát. A mérések megmutatták, melyik 22 emberrel lehet meccset nyerni. Elfogadta a tanácsot, győztek, és úgy érezte, nincsen joga ahhoz, hogy felülbírálja az adatokat. Ez a beszélgetés indította el bennem azt a gondolatot, hogy amit csak lehet, mérjünk meg. Ehhez kell szakember, kell eszköz, és az adatokat értelmezhetővé kell tenni az edzőknek is. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma segítségével csúcstechnológiás gépeket kaptunk, amelyeket elkezdtünk használni. Rendkívül fontos, hogy az akadémiák összedolgozzanak, mert referenciaértékeket kell felállítanunk korosztályonként. Egységesíteni kell a méréseket, és következtetéseket levonni belőlük.”

KÉPZETT SZAKEMBEREKKEL
Herczeg Vince beszél arról is, hol látja azt a áttörési pontot, amelynek köszönhetően a magyar futball a következő években fejlődhet. Leáldozott annak a korszaknak, amikor „Józsi bácsit” – aki kiöregedett az U19-es edzői posztról – leküldik a legkisebbekhez, hogy jó lesz oda, és azokat a gyakorlatokat végezteti el, amelyeket ő is csinált a régmúltban. Elindult itthon az a folyamat, hogy már fiatal, képzett szakemberek kezdenek dolgozni a kicsikkel az életkori sajátosságaikat figyelembe véve, és ennek köszönhetően a futballunk képes lehet a nagy kiugrásra.

„Olyan stábot sikerült összeállítani a Magyar Futball Akadémián, amelynek minden tagjában ott a szenvedély, az akarat, hogy mindig jobb legyen. Akiben nincs meg, azt kidobja a rendszer vagy én... Fontos feladatom, hogy intelligens, motivált embereket vegyek fel, mert ők tudnak jó játékosokat nevelni.”

Herczeg Vince úgy látja, eddig is sikerült előrelépegetni, de most látványos fejlődés várható. Az igazgató 2007-ben az egyik alapítója volt az akadémiának, de eleinte túlságosan szigorúak voltak a növendékekkel, aztán átestek a ló másik oldalára, és pátyolgatták őket. Talán mostanra sikerült annyi tapasztalatot gyűjteniük, hogy tudják, mennyire kell a csapatsportágban a szigor, vagy éppen mennyire kell, hogy az egyén legyen a központban, nem a csapat. Mindegy, hogy U15-ben milyen helyezést ér el az együttes, de ha akad valaki, aki kiemelkedik, kerüljön rögtön feljebb, hogy folyamatosan küzdenie kelljen az ellenállással. Az NB III-as bajnokságban előfordult már, hogy a Honvéd második csapatának átlagéletkora 17.4 év volt.

„Ha leülünk a kiszemelttel, akit szeretnénk az akadémiánkon tudni, sohasem ócsároljuk a többi klubot      – folytatja Herczeg Vince. – Egyszerűen annyit kérünk, jöjjön el, és nézzen körül. Sokan úgy érkeznek, hogy voltak az MTK-nál vagy éppen Felcsúton, de minket is kipróbálnának. Utána dönt a gyerek, melyik közeg tetszik neki. A fiatalokat nemcsak az alapján választjuk ki, hogy a pályán milyenek, hanem a közösségépítést is szem előtt tartjuk. Azt szeretjük, ha a játékosaink nem kioltják egymást, hanem erősítik. Az általunk átadott értékeknek a mindennapokban is kell jelentkezniük. El szoktuk mondani, kik vagyunk, hogyan tudunk segíteni valakinek, hogy profi futballista váljék belőle és bemutatkozhasson a magyar élvonalban. Az elmúlt évben nyolc akadémistánk debütált az NB I-ben, és minden évadban legalább három-négy itt nevelkedő srác lesz első osztályú labdarúgó. Ez jó arány.”

TISZTELET, FEGYELEM

A beszélgetés végeztével visszaindulunk az étterembe, amelyben egyébként ízletes tarhonyaleves, bolognai spagetti és szárnyas hús a menü, természetesen van desszert és rengeteg gyümölcs. Ami feltűnő a folyosókon, hogy minden fiatal rendkívül tisztelettudó, néha már kellemetlen, milyen messziről köszönnek előre, láthatóan elfogadják azt a szabályrendszert, azt az akadémista létet, amelyet maguk választottuk céljuk elérése érdekében.

És bár a felnőttcsapatnak tényleg nem megy jól mostanság, ezeknek a srácoknak a Honvédnál elérhető közelségben van az álom, a profi futballkarrier, mert eddig összesen 68 MFA-növendék mutatkozhatott be a honi élvonalban.

Mi csak azt kívánjuk, ne legyen megállás, jöjjenek még többen, a feltételek Kispesten tökéletesek hozzá.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. február 27-i lapszámában jelent meg.)