DLUSZTUS IMRE 2017.07.11 23:43 Frissítve: 2017.07.12 08:23

Bordal a futballért – Dlusztus Imre publicisztikája

 

Az 1850-ben alapított Larousse Franciaország egyik legtekintélyesebb lexikon- és enciklopédia-kiadója, és persze fogalom is: amit a Larousse állít, az hiteles. Ezért is megjegyzendő, hogy az 1998-as franciaországi világbajnokságra megjelent labdarúgó-enciklopédia bevezető része a sportág megalapításával és szabályaival foglalkozik, majd rögtön ezután, ugorván az időben kilencven évet, az Aranycsapatról szóló fejezet következik. Köztudomású: a franciák nemigen érzékenyek a magyarság iránt, még a magasan kvalifikáltak is többnyire tartózkodóak kultúránkkal és főleg a történelmünkkel kapcsolatban, Trianonról hallani sem akarnak, s ha szóba jön a borunk, az övék az EU legerősebb lobbija, a francia mezőgazdasági érdekérvényesítés bástyái mögül néznek le a mi poharunkra.
Sietve jegyzem meg, frankofón vagyok, hosszú évekig dolgoztam ügyvezetőként egy francia-magyar vegyes vállalat élén.

Ezért is kellő empátiával élem meg a viszonyrendszereket. A világ szőlőterületeinek túlnyomó többségét elpusztító filoxéravész előtt (1875–1895) Franciaországnak és Magyarországnak a megtermelt bor mennyiségét és minőségét tekintve csaknem azonos súlya volt a világpiacon. Az újratelepítéseket követően egészen a Monarchia széthullásáig ez a két ország adta a világ bortermelésének több mint negyven százalékát. Mára a franciák tartják pozícióikat, mi pedig mindössze fél százalékkal részesedünk belőle. Közben tragédiák során jutottunk el odáig, hogy a tokaji aszú, amely évszázadokon át a királyok bora, tehát nagyon drága luxustermék volt, mára néhány ezer forintos tömegtermék lett.

A tokaji Szepsy István, a magyar borászat egyszerre aranylabdás és aranycipős géniusza mondta nekem nemrég: el kell érnünk, hogy a tokaji újra a Bajnokok Ligájában szerepeljen. Mert játékosai (a mádi dűlők) csak abban a közegben érvényesíthetik értéküket. Szepsy a 10-20 eurós kategóriából a 200-300 eurósba akarja feltolni a tokaji csúcsborokat, ami idehaza kiverte a biztosítékot az alacsony felvásárlási ár és a kompromisszumos borkészítés híveinek körében. Ha a legmagasabb polcon van a borunk, állítja Szepsy, akkor „leegyszerűsödik a kommunikáció, összehasonlíthatóvá válik a teljesítmény. Be kell látnunk, hogy Magyarországon nem lehet tovább márkát építeni, eljutottunk lehetőségeink határáig. Az a feladatunk, hogy márkáinkat a világpiacon építsük tovább, fogadtassuk el, és vigyük sikerre. El kell ismertetnünk a borvilággal, hogy az aszúkészítés a világ legdrágább technológiája. Ha Messi száz, akkor ez háromszáz. És a mi aszúnknál nincs komplexebb bor a világon! Ezért kell helyére tenni az árát, ami az egész borvidék, sőt a magyar borászat érdeke.”

Akinek füle van, hallja meg.

A magyar bor, benne a világ legkülönlegesebb, legszebb, legtitokzatosabb, ezért legértékesebb borával, a tokaji aszúval, az elmúlt száz évben ötször vesztett  a tőkéjéből. Az első világháború előtti exodusszal, amikor milliók tántorogtak ki Amerikába, közöttük szőlőtermesztők, szorgos parasztemberek százezrei. Trianonnal, amikor a Hegyalja külső (extraneus) birtokosainak egy része a határon túlra került, a borivó lakosság kétharmadával lett kevesebb, és a békediktátum megtiltotta a kivitelt (francia érdekérvényesítés!). Azután az első világválsággal, majd a második világháborúval, ami borzalmas pusztítást hozott a földvagyonban, a pincék, hordók állagában. A negyedik a silány minőséget követelő kollektivizmus volt, aminek következménye az ötödik csapás, az eltűnt bizalom.
A magyar futball ezzel párhuzamos utat járt be. A harmincas évek elejétől a hetvenes évek végéig, fél évszázadig a világ élvonalában volt. Közben Nyugaton a játékból profi látványosság lett, a világ legnépszerűbb sportágába üzleti logikát ojtottak be, és elindult a sportág feltőkésítése. Itthon az NB I-ben 800 forintot ért egy pont, a személyi igazolványban valamiféle hazugság fedte le a rendszeridegen profizmust, és a pályafutás végén ott állt a lakótelepi kis lakás garázsában a Zsiguli, odaát a legjobb játékosok tíz év tisztes karrierrel egy életre megkeresték a betevőnek valót, s a nevükkel jól beárazható márkát építettek.

És míg idehaza minden területen (edzésmunka, utánpótlásképzés, stadionok minősége, szakmai kompetencia, közvélemény) elindult a leépülés, nyugaton szervezett, értékőrző, jól honorált szakmává és nemzetközi hálózattá nőtte ki magát a labdarúgás. A mi futballunkban az 1956-ban távozó tízezer labdarúgó (köztük Puskás, Kocsis és Czibor) volt az első tőkevesztés, majd az a korszak (hatvanas-hetvenes évek), amikor még voltak futballistáink, sőt, klubcsapataink és magasan jegyzett válogatottunk is, de nem vehettünk részt a tőke felhalmozásában és újraelosztásában. A harmadik csapás a nihil, a bundázások kora, amikor megjelent a mindent megmagyarázó attitűd és a vele járó pótcselekvés. E korszak része az ezernél több futballpálya átalakulása benzinkúttá, lakóparkká és bevásárlóközponttá. A negyedik tőkevesztés akkor következett be, amikor az egyetemi szintű edzőképzést maga alá gyűrte az MLSZ licencszerzős, önadminisztrációs rendszere. Akkor árasztotta el a szakmát a funkcionális analfabéták tömege. Baróti Lajos és Lakat Károly hazájában! Ez vezetett az ötödik csapáshoz, a bizalmi tőke elvesztéséhez.

BEK-elődöntő, 1974. április 10.: Újpesti Dózsa–Bayern München (1–1) a Népstadionban. A két csapatkapitány: Bene Ferenc, illetve Franz Beckenbauer. Bene 29 éves, három évvel korábban tizedik lett az Aranylabda-szavazáson, világbajnoki hatodik, Európa-bajnoki harmadik és negyedik, ekkor már 200 gól fölött jár a még erős NB I-ben. Beckenbauer egy évvel fiatalabb, világ- és Európa-bajnok, köztiszteletben álló géniusz. Bene gólvágó, a német inkább védőjátékos, afféle liberó. Bene zseni, Kaiser Franz szintén. Ha a német száz egységet ér, Bene Ferenc legalább kilencvenet. De a szocializmusnak nevezett elosztási rendszer nem engedte érvényesülni Bene árában az értéket. Mert Bene nem volt eladó.

Keleten egyedül a délszlávok tudták és tudják ma is kifejezésre juttatni a játékosképzésbe fektetett értéket az átigazolási díjban. Mert ők a hetvenes évek óta a futballpiac részesei. Sem a bolgár, sem a román, sem a cseh, sem az ukrán, sem a szlovák focista nem ér föl egy délszlávval. Legföljebb néhány lengyel kivétel. A Csukaricski nem a legnagyobb klub Szerbiában. A stadion folyosóján van egy nagy fotó, mementóul minden játékosnak, arra járónak. Kolarové. A játékos egymillió euróért ment el a Lazióba, majd kilencért vitte el a Manchester City (ennél jóval kevesebb a legtöbb NB I-es klub éves költségvetése).  Egy jó profi, egy kiváló futballista. De emberek, nem egy Bene, nem egy Albert, nem egy Farkas!

Olvasom Johny Kreuz írását az Horse Jeu-ben. Azt írja, habár mindenki az Aranycsapat csodáiról értekezik, számára az 1966-os magyar–brazil volt a szép futball csúcspontja. Amit a magyarok bevezettek a világ labdarúgásába, bár számtalan kár érte őket, nem változott semmit 1966-ra: erős, konstruktív csapatjáték, amely rövid, gyors passzokkal juttatja el a labdát az ellenfél kapujáig. A szerző Albertet Pirlóhoz és Zidane-hoz hasonlítja, Benéről és Farkasról úgy emlékezik meg mint a világ legjobb támadóiról. Farkas góljáról így ír: „nem érdemes keresgélni a FIFA gyűjteményében, mert ilyen csodálatos gól nem született még. Egy felpassz után Albert szorongattatva, szinte szabadulva a labdától, futtából indítja a vonal mellett szaporázó Benét, aki egyetlen szempillantás alatt felméri Altair helyezkedését, érzésből Farkas elé ível, aki sprintben érkezve kapásból bombáz a hálóba. Micsoda fényessége a játéknak! Felejthetetlen! Tombol a stadion.”

Két érték, két fontos, magyar entitás: bor és futball.

De jó volna, ha szeretettel, szakértelemmel, felelősséggel tudnánk róluk gondolkodni…

2021.05.11 23:30:12

Minden más foci CSINTA SAMU

ALAPVONAL. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy az sem sokkal jobb, ha egy labdarúgóról már januárban kiderül, hogy nem hosszabbítja meg az évad végén lejáró szerződését.

2021.05.11 12:44:37

Minden más foci CSILLAG PÉTER, L. PAP ISTVÁN, THURY GÁBOR

Holland beteljesülés, spanyol duplázás és az Európa-bajnokságok legnagyobb stratégái.

2021.05.11 18:54:04

Minden más foci BACSKAI JÁNOS

Kleinheisler László remekbe szabott gólpasszal, Gyurcsó Ádám elegáns góllal vette ki a részét a győzelemből.

2021.05.10 22:33:43

Minden más foci MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Több évtizedes ellentmondása az elitfutballnak, hogy a drukkerek érzelmileg, a vezérek pedig gazdaságilag közelítenek a játékhoz.

2021.05.10 13:05:51

Minden más foci BOROS MIKLÓS

A szentgyörgyiek a FCSB és a Craiova után a listavezető CFR-t is legyőzték.