Maradona is megmondta… – az új Juventus-szélső útja az orvosi szobától a világhírnévig

Lám, milyen sokat érhet egy jó orvosi észrevétel. Ángel Di María háromévesen annyira nyughatatlan és hiperaktív volt, hogy édesanyja orvoshoz vitte, akitől azt a tanácsot kapta, hogy a fiúnak fociznia kellene, a játékkal lekötné az energiáját. Akkor még nyilván senki sem sejtette, hogy húsz év múlva nemcsak Argentína, de a világ legjobb szélsői között emlegetik majd Di María nevét. Gyorsan megszerette a labdát, olyannyira, hogy kéthavonta szétszakadt a cipője, amit édesanyja ragasztott meg, mivel nem volt pénze új csukára. Ám nem kellett sokat várni, hogy kiderüljön, mennyire tehetséges.

Mindössze négyéves volt, amikor a Rosario Central megfigyelője 35 labdát adott érte a helyi Toritónak, kisebb bonyodalmat okozva a Di María famíliában. Az édesapja Newell's Old Boys-drukker volt, míg az édesanyja a Rosario Centralnak szurkolt, márpedig a két klub óriási riválisa egymásnak. Mindenesetre a 35 labda kiváló befektetés volt. A 2007-es, U20-as vb-n három góllal járult hozzá az argentinok tornagyőzelméhez, a Boca Juniors és az Arsenal is szerette volna megszerezni, végül 8 millió euróért igazolta le a Benfica. Ezzel Giovani Lo Celso után a mai napig ő az argentin klub történetének második legdrágábban értékesített labdarúgója.

Azonban mielőtt ilyen nagyot ugranánk, nem árt, ha rögzítjük, hogy Dél-Amerikában nem volt fenékig tejfel az élet, olykor az utazás is kemény erőpróbát jelentett. Mivel a csapatnak nem volt állandó gépe, így azzal utaztak, ami éppen rendelkezésre állt. Előfordult, hogy Hercules típusú teherszállítóval repültek Kolumbiába, a Nacional elleni Libertadores-kupa-mérkőzésre, s nekik csak hátul jutott hely, így nyolc órán keresztül ültek összezsúfolva, vagy matracokon fekve a sötétben, miközben katonai fejhallgatókkal tompították a gép zaját. A Benficánál már jóval kellemesebb körülmények között utazhatott, és akkoriban kezdett Európában is ismertté válni. Persze az argentinok már tudták, mekkora ígéret.

„Minden adottsága megvan hozzá, hogy két éven belül világklasszissá váljon. Régóta figyelem a karrierjét, és rengeteget fejlődött, amióta Európába igazolt” – mondta róla 2009 októberében Diego Maradona.

Portugáliába szerződése a családjának is nagy változást hozott. Már megengedhette magának, hogy anyagilag is támogassa a szüleit, így az édesapja 16 év után otthagyhatta a széntelepet. „Csodálatos érzés volt, amikor odaállhattam az édesapám elé, és azt mondhattam neki, hogy nem kell ezt tovább csinálnia. Nagyon sajnáltam őt, mert megvolt a lehetősége, hogy profi futballista legyen, de súlyos sérülést szenvedett, amikor a River Plate tartalékcsapatában játszott. Az édesanyám gyakran emlékeztetett arra, milyen szerencsés vagyok, hogy futballozhatok. Az édesapám nagyon sok áldozatot hozott értem. Emlékszem, amikor a Benfica ajánlatot tett, azt mondta, ilyen lehetőség egyszer adódik az életben, és azonnal el kell fogadnom” – idézte Di Maríát az Independent.

Maradonának és az édesapjának is igaza lett. Di Maríát – akit akkoriban a Chelsea is megkörnyékezett – 2010 nyarán 33 millió euróért szerződtette a Real Madrid, augusztusban, a Mallorca elleni 0–0 alkalmával bemutatkozott a bajnokságban, szeptemberben, a Real Sociedad otthonában megszerezte az első gólját, majd tíz nappal később győztes gólt lőtt a BL-ben az Auxerre ellen.

ÁNGEL DI MARÍA PÁRIZSI GÓLJAI

A pályafutása szempontjából kulcsfontosságú volt, amikor José Mourinho a bal oldal helyett a jobb szélen kezdte el játszatni, és akkoriban a királyiak egyik húzóembere lett. A 2014-es, Atlético Madrid elleni, hosszabbításban 4–1-re megnyert BL-döntő után a mérkőzés legjobbjának választották, és bár Gareth Bale szerezte meg a vezető gólt, előtte Di María volt az, aki két védőt becsapva kapura lőtt, hogy aztán a Thibaut Courtois-ról kipattanó labdát a walesi szélső a kapuba fejelje. Di Maríának 2014 nyarán mégis távoznia kellett, pedig ő maradt volna, és többször hangsúlyozta, mennyire fájt neki, ahogyan a klub bánt vele. „Cristiano Ronaldo és mások is harcoltak azért, hogy maradhassak, de ott mindent az a kis ember irányít” – mondta a Mirrornak tavaly, Florentino Pérez klubelnökre célozva, megjegyzése tükrözi a frusztráltságát.

A 2014-es, Németország ellen 1–0-ra elveszített vb-döntőt sérülés miatt kellett kihagynia, de nemcsak emiatt volt neki annyira csalódást keltő az a nap. Erről a The Players Tribune anyagában beszélt részletesen: „A negyeddöntőben izomsérülést szenvedtem, és a finálé reggelén éppen a lábamat jegeltem, amikor a csapatorvos hozott egy borítékot. Közölte, hogy a Real Madrid küldte, mert a klub nem akarja, hogy pályára lépjek a döntőben. Rögtön tudtam, mi történik. Akkoriban már lehetett tudni, hogy a Real a vb után szerződteti James Rodríguezt, ezért engem el akar adni, és nem szerette volna, hogy súlyosan megsérüljek. Ez a futball üzleti része, amit sokan nem is látnak. Azonnal összetéptem a borítékot, anélkül, hogy kinyitottam volna. A meccset megelőző nap alig tudtam aludni, és nemcsak azért, mert a brazil szurkolók óriási tűzijátékot rendeztek a szállodánk mellett. Karnyújtásnyira voltam attól, amiről kisgyerekként álmodtam. Leírhatatlan, mit éreztem a vb-döntőt megelőző éjszakán. Mindenképpen játszani akartam, akkor is, ha az a pályafutásom utolsó meccse. Végül Enzo Pérez kezdett, de végig bíztam abban, hogy beállhatok. A meccs előtt és közben is injekcióztak, tudtam volna vállalni a játékot. Elveszítettük a döntőt, és nem tehetettem semmit ellene. Életem legborzasztóbb napja volt. A meccs előtt beszéltem Alejandro Sabella szövetségi kapitánnyal, és elsírtam magam, miközben azt taglaltam, mennyire szeretnék pályára lépni. Ez nem sokat segített. Azt hihette, hogy ideges vagyok, pedig csak az érzelmeim törtek elő. Még mindig kísért az a beszélgetés. Egy lépésre voltam egy lehetetlennek tűnő álom megvalósulásától.”

Augusztusban 75 millió euróért szerződtette a Manchester United, ezzel a mai napig ő a klub történetének ötödik legdrágább labdarúgója, azonban mindössze egy idény után, trófea nélkül távozott a Paris Saint-Germainhez. Noha a párizsiakkal ötször lett francia bajnok, az újabb BL-diadal nem jött össze. Ehhez eddig a 2019–2020-as kiírásban állt a legközelebb a PSG, és bár talán kevesen emlékeznek rá, de a Leipzig ellen 3–0-ra megnyert egymeccses elődöntőben Di María egy góllal és két gólpasszal vette ki a részét a sikerből. Ezen a nyáron lejárt a szerződése, így hét év után távozott Párizsból, és éppen pénteken írt alá az olasz Juventushoz. A célja, hogy ott legyen a katari vb-n is, és a Copa América után a világbajnokságot is megnyerje Argentínával. Ám bármennyire sikeres és tartalmas pályafutás az övé, érdemes megfontolni azt, amit a Players Tribune-nak mondott a csillogásról és a boldogságról.

„Az emberek ma sokszor az Instagramot és a Youtube-ot nézik, és csak az eredményeket és a sikereket látják. Azt nem, hogy ennek mekkora az ára. Ha csupán azt látják, hogy a BL-trófeával mosolygok a kislányommal a karomban, azt hihetnék, hogy minden tökéletes. Pedig egy évvel a meccs előtt a lányom koraszülötten jött a világra, és két hónapig volt kórházban, miközben csöveken keresztül tartották életben. Sokan azt hihették, azért sírok, mert megnyertük a döntőt. Pedig azért sírtam, mert aznap este a kislányommal együtt élhettem át ezt az élményt. A vb-döntő kapcsán is csak az eredményt nézik, azt nem, hogy milyen kemény munkával jutottunk el odáig. Nem látták, ahogy a szobám fala fekete volt a szénportól, mert az édesapám egy bádogtető alatt dolgozott, ahogy az édesanyám egy rozoga kerékpárral vitt edzésre, nem tudnak semmit a Hercules gépről. Pedig mind az utamhoz tartoztak, amelyet végig kellett járnom.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. július 9-i lapszámában jelent meg.)