Magyar futballvándor: fiatal tréner a Brisbane Olympic szakmai igazgatója

Hogy a korábban – többek között – a sydneyi olimpia szervezőbizottságában dolgozó, a katari Ázsia Játékok futballtornájának sajtószolgálatát irányító, Lothar Matthäus oldalán a magyar labdarúgó-válogatottnál ténykedő, a Ferencváros kommunikációs igazgatói posztját betöltő, 2008-ban az UEFA A-licencét megszerző Ganczer Gábor története kerek legyen, célszerűbb nem a múlt pénteki kinevezéssel, hanem egy 2009-es elektronikus levélváltással indítani.

„Noha a magyar futballban nőttem fel, és míg élek, nem felejtem el azt a napot, amikor a Harminckettesek terén pirosat kapó Daciánkban édesapám a kezembe nyomott egy zöld-fehér sapkát, egy idő után mégis megcsömörlöttem az otthoni viszonyokból– vág bele különleges történetébe a 38 esztendős szakember. – A megfelelő végzettséggel a zsebemben a világhálón pályáztam meg edzői állásokat – Ausztráliában. A Sunshine Coast Premier League-ben szereplő Coolum FC elnöke, az addig soha nem látott internetes ismerősöm, Justin Gerbic azt írta vissza, hogy négy forduló van hátra a bajnokságból, csapata a kiesés ellen harcol, kifizeti a repülőjegyemet, utazzak ki, és nézzük meg, mire megyünk egymással. Kimentem, megnyertünk két meccset, bent maradtunk. Nekem is tetszett a dolog, nekik is, így a következő megállapodás már három évre szólt. Hazajöttem, majd a kissé elhúzódó, hét hónapig tartó ügyintézést követően már a feleségemmel és Julcsi lányommal tértem vissza – vezetőedzőként és utánpótlás-igazgatóként. Nos, így kezdődött.”

A Ganczer-família varázslatos világba csöppent. Gondolunk itt egyfelől a Sunshine Coastra (napsütés, tengerpart…), másfelől arra, hogy az ifjú tréner gyakorlatilag első osztályú körülmények között alkothatott – a harmadik vonalban. Igaz ez még akkor is, ha a hétvégenként balhátvédként jeleskedő Justin Gerbic csupán három alkalmazott fizetését tudta állni, a vezetőedzőét, a titkárét és a pályagondnokét. Utóbbi olykor jelentős támogatásra számíthatott, megesett, hogy a klubház falát maga az elnök mázolta. No, meg az edző, tudniillik miután szembesült azzal, hogy ki áll a létrán, maga is ecsetet ragadott – mégiscsak furán festett volna, ha az elnök melózik, a beosztott meg lesi… Szóval minden szép és jó volt, mígnem ez az időszak is lezárult.

„Guttmann Bélának igaza volt, amikor azt mondta, hogy egy edzőnek háromévente váltania kell, bár feltehetőleg nem Alex Fergusonra gondolt… – folytatja az idő közben a mintegy négy és félmillió lakosú Queensland állam U15-ös válogatottjánál pályaedzőként is alkalmazott Ganczer Gábor. – A Coolum élén töltött esztendők során sokat tanultam, de hogy őszinte legyek, a végére kicsit megfáradt a kapcsolat. Ráadásul olyan lehetőséget kaptam, amellyel vétek lett volna nem élni. Az UEFA A-licencet ugyan elfogadja az Ausztrál Labdarúgó-szövetség, de az elöljárók világossá tették, aki az ő rendszerükben szeretne dolgozni, annak nem árt »felfrissítenie« a tudását az itteni képzésen. Szeptemberben részt is vettem a canberrai kurzuson, mások mellett a korábbi sokszoros ausztrál válogatott, többszörös bajnok Gary Phillips társaságában. Ott találkoztam vele életemben először, nem sokkal később pedig másodszor, miután ő lett Queensland állam technikai igazgatója…”

„A válogatott elmúlt időszakban elért eredményeinek köszönhetően már most többen űzik a labdarúgást, mint a külön-külön is nagy népszerűségnek örvendő ausztrál rögbit és ausztrál futballt együttvéve, de a szövetség nem elégszik meg ennyivel – újságolja a direktor. – A minden részletre kiterjedő Nemzeti Futballfejlesztési Program keretében még az is kidoboltatott, hogy az U12-es csapattól felfelé haladva az összes utánpótlásgárda a négy három hármas rendszerben játsszon. Az óhajnak természetesen mindenki készséggel eleget tesz, mert küldetésének tekinti, hogy minőségi javulást hozzon az ország utánpótlásfutballjában. Ami az én szerepvállalásomat illeti, nem a papírjaim miatt vettek fel, és nem is azért, mert felvételről esetleg látták, hogy egykoron milyen jól elboldogultam a Budapest-bajnokság másodosztályában vitézkedő Istenheggyel… Az U6-os együttestől kezdve a felnőttekig kell felügyelnem a szakmai munkát. Cseppnyi félelem sincs bennem, mert egyfelől jól felépített klubnak lehetek a tagja, másfelől amikor belevágtam az ausztrál kalandba, tudtam, honnan hová szeretnék eljutni. Annak mindenesetre nagyon örülök, hogy Ausztrália-szerte ismert szakemberek ellenében esett rám az Olympic FC vezetőinek választása, a prezentációm meggyőzhette őket arról, hogy az egyesület hasznára lehetek. No, és a görög gyökerekkel rendelkező klubnál talán emlékeztek arra is, hogy magyar edző már tett csodát egy itteni görög alakulatnál…”

Hogy Ganczer Gábor a South Melbourne Hellasszal bajnoki címet és kupát nyerő Puskás Ferenc nyomába lép-e, majd a jövő eldönti, az viszont már most biztos, hogy az új megbízatás költözéssel jár. December elején véget ér az iskola, és a „nyári” szünetben már lehet is cipekedni. Szerencsére nem messzire, csupán nyolcvan-kilencven kilométernyire.

„Eddig minden reggel úgy kortyolgattam a kávét, hogy az elém terülő látvány képeslapra kívánkozott, ezt nyilván fájó szívvel hagyjuk magunk mögött – mondja a családfő. – Ennél nagyobb gondunk persze az életben ne legyen, arról nem szólva, hogy Brisbane környékén is találni csodás helyeket. Egy hónapig azonban marad az ingázás, még úgy is, ha a héten már volt egy nap, amikor egy-kétórányi alvást követően úgy néztem ki, mint egy zombi… De ezt senki ne vegye panasznak, már csak azért sem, mert a sydneyi olimpia óta dédelgetett álmunk volt, hogy egyszer itt éljünk. Ausztrália az a hely, ahová mindenki jött valahonnan. Hát mi Magyarországról érkeztünk, amire mindig büszkék leszünk, még itt, idelent is.”

Mi meg drukkolunk idefentről.