Világbajnokok harca: Olaszország Spanyolországgal találkozik

Történelmi és sportrivalizálási hagyományok miatt kitűnő választás volt a két szövetség részéről az olasz–spanyol párharc lekötése, hiszen az Európa-bajnoki selejtezőkre történő felkészülést előreláthatólag jól szolgálja egy hajtós, feszült légkörű találkozó.

Hatalmas futballhagyományokkal rendelkezik a két ország. Az olaszok most abban reménykednek, hogy győzelmükkel feledtethetik némileg a világbajnoki csúfságaikat, és a vb-győztes megverésével az övék lesz a kontinens déli, latin részének legerősebb nemzeti csapata (legalábbis ezt állíthatják majd).

A bundabotrány, a játékosok kilátásba helyezett sztrájkja és a nyári átigazolások között igazi felüdülés az olaszoknak ez a meccs. A 2006-os világbajnokok közül csak Gianluigi Buffon, Andrea Pirlo és Daniele De Rossi „élte túl" az azóta eltelt időszakot a házigazdánál, akiknél Cesare Prandelli kapitány már ki is hirdette a kezdőjét. Igaz, a Buffon – Maggio, Ranocchia, Bonucci, Criscito – Pirlo, Thiago Motta, De Rossi, Aquilani/Montolivo – G. Rossi, Cassano tizenegyben egy helyen még nem döntött a szakember, aki kihagyta a keretéből a szintén 2006-os hős Alberto Gilardinót.

„Gilardino a világ legjobb, mélységből induló támadóinak egyike, de a spanyolok ellen más karakterű ékekre van szükségem – indokolta a döntését. – Elképesztő labdabirtoklási mutatókkal rendelkeznek a spanyolok, így aztán nagyfokú szervezettségre lesz szükség részünkről. A felkészülési találkozókon nem vagyunk a legjobbak, de változtatni akarok ezen a mentalitáson. Mégiscsak az országunkat képviseljük! Kíváncsi vagyok, hogy hol tartunk a fejlődésben, egy ilyen ellenféllel szemben mérettethetjük csak igazán meg magunkat. A spanyolok már megtalálták a maguk játékát, mi még keressük az utat."

Játékosai közül Leonardo Bonucci és Giuseppe Rossi is elszánt.

„A legerősebb ellen lépünk pályára. Hatalmas kihívás ez, de nem félünk – mondta a védő. – Negyvenezer néző előtt nem is lehet más a célunk, csak a győzelem."

„Tudjuk, milyen erősek, de kiváló meccset vívunk velük, amelyen megmutatjuk, hogy csapatként mire vagyunk képesek. Meg tudjuk verni őket, bár a mi új alakulatunk még csak jelenleg épülget. Azért tudunk egy-két dolgot már most is" – vélekedett a támadó.

A két válogatott nem találkozott egymással azóta, hogy a 2008-as Eb-n tizenegyesekkel győztek a spanyolok.

„Az volt számunkra a fordulópont – emlékezett vissza a nyertes fél kapitánya, Iker Casillas. – Felszabadított bennünket, és onnantól kezdve szerencsésen mentek a dolgok."

A szövetségi kapitányt, Vicente del Bosquét arról faggatták az összecsapás előtt, hogy érez-e rivalizálást a Real Madrid és a Barcelona játékosai között, akik a tavasszal több, roppant feszült mérkőzésen harcoltak egymás ellen, nemsokára pedig a spanyol Szuperkupáért küzdenek meg.

„Ha nem lettek volna ilyen problémák, nem beszélnénk most erről. De elképzelhetetlen számomra, hogy Iniesta ne játszana Xabi Alonso mellett, vagy Iker Xavival, Raúl Albiol meg Piquével – mondta a Real Madrid legendás futballistája és edzője. – A rivalizálást más kontextusba kell helyezni, mert bár minden játékos a saját klubja érdekeit tartja szem előtt, a válogatottban csak akkor győzhetünk, ha összefogunk egymással. Abban egészen biztos vagyok, hogy jó úton járunk e tekintetben. Az olaszokat egyébként nem szabad lebecsülni, sokat tanulhatunk tőlük, bár mostanában nehéz perióduson mennek keresztül."

A spanyol keretbe egyébként hét barcelonai és öt realos labdarúgó kapott behívót, de Xavi és Sergio Ramos sérülés miatt kihagyja ezt a találkozót. Utóbbi helyére a Málaga védője, Nacho Monreal került, míg az előbbit kétszeresen is házon belülről pótolta a kapitány: Thiago Alcántarával.

„Még csak az idény legelején vagyunk, de az olaszok ellen játszani mindig extra motiváció – nyilatkozta Andrés Iniesta, aki a 2010-es vb-döntő egyetlen gólját jegyezte. – A világ egyik legerősebb válogatottja az ellenfél, mindig az ilyen meccseket várod igazán. Intenzív mérkőzésre számítok, amilyet mindig is vívtunk az olaszok ellen, akár otthon, akár idegenben."

A Bariban rendezendő találkozót két játékos várja különleges érzésekkel: az itt napvilágot látó Antonio Cassano és a spanyol Thiago Alcántara, aki 130 kilométerre innen született, mégpedig brazil szülők gyermekeként.

A boldog apa ugyanis az akkor éppen Leccében profiskodó 1994-es világbajnok, Mazinho volt. Fia 14 éves kora óta a Barcelona futballistája, és a spanyol utánpótlás-válogatottakban szerepelt.

„Sohasem gondoltam volna, hogy játszhatok az olaszok ellen – nyilatkozta a katalánok első keretéhez a nyáron felkerült játékos. – Mindent Spanyolországnak köszönhetek, itt tanultam meg írni, olvasni, no és futballozni is."

Vicente del Bosque az ő személyében várhatóan újoncot avat majd, már csak Xavi hiánya miatt is.

„Rendkívül fiatal, de már többször bizonyította, hogy milyen tehetséges" – nyilatkozta a szakember a húszesztendős középpályásról, aki júniusban U21-es Európa-bajnokságot nyert, ráadásul a svájciak elleni döntőben fantasztikus szabadrúgásgólt lőtt 40 méterről.

És ne feledjük: Alcántara öccse, a 18 esztendős Rafinha már a „spájzban", a spanyol U19-esek között van; bár ő az apja szerint inkább selecao-fan. Állampolgársága alapján ő is lehetne olasz válogatott...

Ezen kívül több találkozót is rendeznek ma, illetve a napokban – nézzünk közülük néhány érdekesebbet. Pontosabban a legizgalmasabbnak ígérkezőt nem is láthatjuk...

Az angolok ugyanis a londoni Wembley Stadionban az előző világbajnokság ezüstérmesét, a holland válogatottat látták volna vendégül, ám a mérkőzés a londoni zavargások miatt elmarad. Felvetődött, hogy esetleg zárt kapuk mögött tartsák meg, de erre nemet mondott az angol Labdarúgó-szövetség (FA). Közben Watfordban játszották volna a Ghána–Nigéria összecsapást, de az szintén meghiúsul, minden bizonnyal egyes fogadói körök mélységes bánatára...

A fentieken kívül az argentinok romániai vendégszereplése is kútba esett, a kapitányváltásuk miatt.

A sorra kerülő meccsek közül az ír–horvát, a francia–chilei, valamint a skót–dán találkozó érdekesnek tűnik, míg a legtöbb gólt a Portugália–Luxemburg mérkőzéstől, a legkeményebb belemenéseket pedig az Oroszország–Szerbia összecsapástól várhatjuk.