Dél-Afrika után otthon is legyőzte a német válogatott Uruguayt

Kellemes emlékekkel várták a német labdarúgó válogatott, a Nationalelf tagjai és szurkolói az Uruguay elleni felkészülési mérkőzést, hiszen az elmúlt nyáron a világbajnoki kisdöntőben éppen a dél-amerikaiak ellen harcolták ki a bronzérmet a németek.

Joachim Löw, a németek szövetségi kapitánya a pár nap múlva esedékes Ausztria és Azerbajdzsán elleni Európa-bajnoki selejtezőkre koncentrálva pihentette néhány kisebb sérüléssel küszködő játékosát. A kvalifikáció őszintén szólva aligha kérdéses, és Löw sem kertelt, amikor kijelentette, hogy kontinensbajnokot akar faragni Özilékből, sőt, azt sem rejtette véka alá, hogy továbbra sem kér Michael Ballackból.

A sérült Marco Reus, Sami Khedira, Bastian Schweinsteiger, Sven Bender, Jérome Boateng, Marcell Jansen hatos nélkül felálló hazaiakkal szemben a Copa Américára készülő, „gálacsapattal” kiálló Uruguay arra készült, hogy 1928 után újra győzelmet arasson.

Ennek megfelelően jobban kezdtek a dél-amerikaiak, több helyzetet is kialakítottak, miközben a németek többnyire csak keresgélték a játék fonalát, mérsékelt sikerrel. A 20. percben mégis a hazaiak szerezték meg a vezetést: Diego Lugano ajándéklabdájával Mario Gómez csinált két szép cselt, majd 14 méterről higgadtan a jobb sarokba lőtt. 1–0.

Tíz perc múlva Edinson Cavani bombázott az oldalhálóba, majd Fernando Muslera védett nagyot Toni Kroos jó 25 méteres ívelésénél. A 35. percben Mesut Özil parádés passzát a 16-osról nem kevésbé szép mozdulattal tekerte a jobb alsóba André Schürrle: 2–0.

A gólt elnézve érthető, miért is fizetett a Leverkusen nyolcmillió eurót a Mainznak a támadóért.

A másik oldalon Philipp Lahm minden követ megmozgatott, hogy gólt rúgasson a kék mezesekkel, de sem Diego Forlán, sem Luis Suárez nem tudott élni a Lahm által felkínált lehetőséggel. Manuel Neuer sem állt a helyzet magaslatán a 41. percben, amikor egy bődületes potyagól kapott – volna, ha az általa a hálóba pottyantott beadásnál nem állt volna lesen egy kósza uruguayi. A fordulatos és rengeteg helyzetet hozó első félidőt Forlán veszélyes szabadrúgása zárta le.

A másodikat pedig Walter Gargano találata nyitotta: Suárez négy álmatagon nézelődő német védőt is megbolondított, a lepattanót pedig a jó helyen álldogáló Napoli-középpályás az ötösről a hálóba lőtte. 2–1.

Válaszként Arne Friedrich lepte meg magát 32. születésnapján egy lesgóllal, de Manuel Neuernek is kellett védenie két nagyot nemsokára. Némi üresjárat után Gómez három védőt és a kapust is kicselezte, majd kiszorított helyzetben elgurított keresztbe a kapu előtt.

Az utolsó félórában az ilyenkor kötelező cseresorozatok következtek, amelyben Löw diktálta a tempót, aki egy újoncot is avatott a Schalke védője, Benedikt Höwedes személyében. A csereként beálló Lukas Podolski kétszer is veszélyeztetett a hajrában, de Muslera mindkét alkalommal ügyesen oldotta meg feladatát. Pályára lépett az uruguayi népkedvenc, Sebastián Abreu is a végére, de a négy csatárral támadó vendégcsapat már nem tudott egyenlíteni, sőt, Mario Götze egyedül vihette a labdát Muslerára, aki ezt a párbajt is megnyerte. A meccslabdát Cavani puskázta el, aki hét méterre a kaputól nem találta el jól a labdát, a legvégén pedig Forlán középre tartó lövését bokszolta szöglete Neuer.

A sinsheimi, csodaszép Rhein-Neckar-Arena – amely 2009-től a Hoffenheim otthona – kiváló mérkőzéssel került fel a nemzetközi futballtérképre. Nem lehet panaszunk a mérkőzés iramára, különösen az első félidő sikeredett izgalmasra és színvonalasra.

Nem sikerült visszavágnia a 2010-es világbajnokság kisdöntőjében elszenvedett vereségért Uruguaynak, így bosszankodhatnak emiatt a dél-amerikaiak, mi pedig azért, hogy a tavalyi világbajnokságon miért nem láttunk ilyen jó mérkőzéseket?