„Tizenkét ember ellen nem volt esélyünk” – avagy akikre fújhatunk…

A névsorban nincs nagy meglepetés, hiszen a nevezett tizenkét ember mindegyike tapasztalt és elismert játékvezető, megannyi Bajnokok Ligája- és nemzetközi válogatott mérkőzéssel a háta mögött. Nem tagja már a keretnek a 2004-es döntőt vezető Markus Merk és a négy évvel ezelőtti nyitómeccset – majd elődöntőt – fújó Pierluigi Collina sem – mind a német fogorvos, mind az olasz „sípkirály” kiöregedett a FIFA-keretből.

Azonban a most rajtoló Európa-bajnokság nyitó találkozóján (Svájc–Csehország) is egy talján játékvezető fog bíráskodni: Roberto Rosetti. A civilben kórházigazgatóként tevékenykedő Rosetti 2006-ban annak köszönhette részvételét a németországi világbajnokságon, hogy az akkor első számú itáliai játékvezetőt, Massimo De Santist az olasz szövetség visszahívta, mert érintett volt a bundabotrányban. Rosetti élt a bizalommal, és azóta is a legjobbak között tartják számon.

A gyakran „tizenhetedik csapatként” is emlegetett játékvezetők közül a svéd Peter Fröjdfeldt a legidősebb. Fröjdfeldtnek, az osztrák Konrad Plautznak és a német Herbert Fandelnek ez az utolsó nagy tornája, mert a közeljövőben elérik a 45 éves korhatárt, amivel megszűnik FIFA-kerettagságuk.

Apropó, Fandel: a majd’ 30 éve működő játékvezető igazi művészlélek, hiszen a pályán kívül zongoratanárként keresi a kenyerét. A pályán azonban semmi sem látszik művészi természetéből, határozottságának köszönheti, hogy 2006-ban UEFA-kupa-döntőt (Sevilla–Middlesbrough), tavaly BL-döntőt (AC Milan–Liverpool) vezetett. Az Eb-selejtezők közül neki jutott a dán–svéd meccs, ahol segítőivel remekül együttműködve jogosan ítélt büntetőt a vendégek javára, majd egy hazai szurkoló pályára lépése miatt félbeszakította a mérkőzést.

Ha már a foglalkozásoknál tartunk… Több olyan játékvezető is van, aki hasznát veheti szakmájának a pályán is. A norvég Tom Henning Övrebö pszichológusi tapasztalatait hasznosíthatja a zöld gyepen, míg Howard Webbnek, a „tizenkettek” legfiatalabb tagjának (36 éves) az irányítással nem lehetnek gondjai, tudniillik részmunkaidőben rendőrtisztként dolgozik (Angliában a játékvezetés hajlik a professzionális szint felé…). Ők ketten Plautz-cal kiegészülve egy valamiben mindenképp Collinára „hajaznak”: abban, hogy nincs hajuk (Hajdú B. István örökbecsűjét idézve: nem a fésűn fognak összeveszni).

Frank De Bleeckere (belga) és Pieter Vink (holland) „sporik” a lesek helyes megítélésén kívül más szakmai diskurzusban is elmélyülhetnek, tudniillik mindkét játékvezető PR-menedzserként dolgozik akkor, ha éppen nem a pályán futkároz. Ha egy vitás kérdésben nem jutnak dűlőre az amúgy tanácsadóként tevékenykedő Kirosz Vasszarasz segítheti ki őket.

A görög négy évvel ezelőtt tartalék-játékvezető volt a portugáliai Eb-n, ám az olimpián („hazai pályán”: Athénban) ő vezette a döntőt (Argentína–Paraguay), és az egyik legígéretesebb karrier előtt állt. 2006-ban mégsem lehetett ott a vb-n, mert egyik asszisztense elbukott az utolsó fizikai tesztek egyikén – és „magával rántotta” Vasszaraszt is. A hellén játékvezető most újabb lehetőséget kapott, először a portugál–cseh meccsen bizonyíthat.

Nem volt ott a németországi eseményen Manuel Enrique Mejuto González sem, az ő esete prózaibb: akkor Luis Medina Cantalejo volt a legjobb spanyol, és mivel egy nemzetből csak egy játékvezető vehet részt a nagy világeseményeken, González mehetett nyaralni. A spanyol könyvelő azóta azonban remekül van foglalkoztatva: a 2005-ös BL-döntő (Liverpool–AC Milan) játékvezetője hat Eb-selejtezőn szerepelt, melyek közül a skót–olasz „utolsó fordulós” párharc a legemlékezetesebb.

A bemutatásból már csak két játékvezető neve hiányzik: Webb-en kívül a két legfiatalabbé. A svájci Massimo Busacca vizsgázott a legkésőbb a tizenkét sportember közül, 1990-ben. Ennek ellenére kilenc év alatt eljutott a nemzetközi kerettagságig, tavaly ő vezette az UEFA-kupa fináléját (Sevilla–Espanyol), idén pedig BL-elődöntőn sípolt (Barcelona–Manchester, első meccs).

Az utolsó név az egyik legismertebb: Lubos Michel. A korábban tanárként dolgozó Michel vezethette az idei BL-finálét (Manchester–Chelsea) Moszkvában. Fiatal kora ellenére (40 éves) az egyik legtapasztaltabb európai játékvezető: neki van a legtöbb BL-meccse (40), fújt már két vb-n és egy Eb-n, emellett vezetett már UEFA-kupa-döntőt (Porto–Celtic, 2003) is.

Korábban vezetett Magyarországon is bajnoki meccset: 2004-ben az FTC–Debrecen, bajnoki címet eldöntő találkozóra kapott meghívást, és közmegelégedésre tevékenykedett. Szlovákiában is köztiszteletben áll, társaságot alapított fiatal labdarúgók patronálására, 2006 óta a szlovák parlament tagja.

Magyar vonatkozása miatt nem mehetünk el szó nélkül az Európa-bajnokság tartalék-játékvezetői mellett. Kassai Viktor negyedik játékvezetőként fog tevékenykedni – egyetlen magyarként – a kontinensviadalon. Mellette hét feltörekvő játékvezető lesz még ott ebben a pozícióban. Kassai már a második mérkőzésen (Portugália–Törökország) szerepet kapott, és a közvetlen közelről leszűrhető tapasztalatokat már a pekingi olimpián kamatoztathatja.

Kassai Viktorról itt olvashat bővebben.

Az Európa-bajnokság „tizenhetedik csapata” tehát összeállt. Ők lesznek azok, akik fújnak – vagy akikre fújnak. Nem túl szerencsés tizenkettediknek lenni…